Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-08 / 6. szám
У. évfolyam. 1910. február 8. 6. szám. FÜCCETLEH BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATAL О В LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... .. ... 10 korona. Pél évre ... ... .............................. 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—3->. Andrássy diszpolgársága. A legnagyobb megtisztelés, a melyet s főváros egy polgárának nyújthat, az, hogy díszpolgárává választja meg. Ezt a díszt csak nagyritkán juttatja valakinek a főváros közgyűlése. Úgy kellene lenni, hogy a kit a főváros díszpolgárának választ meg, az hazánk fővárosának fejlesztése, fellendítése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett légyen magának. Egy Széchenyi István gróf, egy idősb Andrássy Gyula gróf rászolgáltak erre a tiszteletre, de hogy mivel szolgált reá a főváros most legutóbb megválasztott, legújabb díszpolgára : gróf Andrássy Gyula volt belügyminiszter, azt senkisem tudná megmondani. Mert egyszerűen nem igaz, hogy a volt belügyminiszter ebben a minőségben a főváros javát a szivén hordta és előmozdította volna. Egész hivatalos működésében éppen ellenkezőleg a főváros ügyei iránt érzéketlenséget és közönyt tanúsított. Minden hozzá felkerült fontos fővárosi ügyet sokszor hónapokig hevertetett a fiókjában és általában a legfőbb kormányhatósági felügyeleti és jóváhagyási jogát minisztersége egész idején mindig huza-vonával gyakorolta, úgy, hogy a döntéseket leg- többnyire erős nógatással ki kellett sürgetni tőle. Ily dilatorikus eljárással kezelte az uj lakásbérleti szabályrendeletet ; a főváros nagy építkezési pro- graminját; a községi takarékpénztár alapszabályait, a melyek mind a mai napig sincsenek még jóváhagyva; hónapokig hevertette a fővárosi tisztviselők uj nyugdijszabályzatát, a melyet végezetül is akkép módosított, hogy lehetőleg kitörült belőle minden — a tisztviselőkre nézve előnyös rendelkezést. Viszont ő volt az, a kinek egy szava sem volt a községi pótadó nagymérvű emeléséhez és a ki ezt a közgyűlési határozatot sietős gyorsasággal jóváhagyta. Ellenben a fővárosi törvény reformját, a melyet sok ízben megígért, sőt erre nézve prekluziv terminusokat is jelölt meg, | nemcsak hogy meg nem csinálta, de még a vonatkozó törvénytervezetet ki sem dolgoztatta, annak ellenére, hogy a főváros erre vonatkozó véleményes javaslata már vagy háromnegyed esztendeje feküdt a miniszter ur íróasztalán. Hol vannak hát azok az érdemek, a melyeket Andrássy Gyula gróf szerzett hivataloskodása folyamán a fővárossal szemben ? Ám tegye a kezét a szivére a polgármester ur és mondja meg őszintén, mennyi sürgetésébe, nógatásába és utánjárásába került, a mig a grófi belügyminiszternek egy-egy fővárosi életbevágó fontosságú ügyet elintézni méltóz- tatott. És tessék a polgármester ur tanuságtételét arra is kivenni, vájjon tapasztalt-e általában a belügyminiszter urnái meleg szeretetet, élénk érdeklődést a főváros ügyei iránt. Hol és mikor mutatta ki Andrássy Gyula gróf ezt az érdeklődést és szeretetet? Az, a mi jóban a székesfőváros az előbbi kormány révén részesült, egyáltalán nem tőle származott. A főváros fejlesztéséről szóló törvény, a mely megszüntette a főváros deficzitjét, közismerten Wekerle Sándor volt miniszterelnöknek a müve, a minthogy a munkásház építési akczió is a volt miniszterelnök szocziális érzékét dicséri. Az előző kormányban Wekerle Sándoron kívül csakis Kossuth Ferencz volt az, a ki élénk érdeklődést tanúsított a főváros java iránt. Andrássy Gyula gróf hasonló érdeklődésének tanujelét sohasem adta. És a mikor Vázsonyi Vilmos a közgyűlésen ily természetű érdemeit vitatta Andrássy Gyula grófnak, ezeket az érdemeket minden ékesszólása mellett sem tudta bizonyítani. Andrássy diszpolgársága a valóságban nem is e nem létező érdemek jutalmazását jelenti, hanem egyszerűen a régi klikkek hálójának a kifejezése az iránt a belügyminiszter iránt, a ki szembe- szállva a haladó kor parancsszavával, megakadályozta azt, hogy a főváros közgyűlési terméből a virilista és inkompatibilis törzsfőnökök és érdekszövetségek kipusztuljanak. Az uj fővárosi törvény végét jelentené ez érdekszövetségek garázdálkodásának, mert az aktiv és a passzív választói jogot modern alapokra fektetné és szakitana azzal a rendszerrel, a mely Budapest nyakára szabadította a kijáró, benfentes protekcziót gyakorló kortesvezér bandafőnököket. A virilisták és panamisták hálája nyilatkozik meg ebben a diszpolgárságban, a melyet Vázsonyi talán jóhiszemüleg, személyes szimpátiából, a nemes gróf ur részéről érzett megbecsülés egyéni viszonzása- képen forszírozott, a melyet azonban a virilis és inkompatibilis városatyák mindig alkuvó, de soha meghalni nem akaró gárdája prezentál mostan fizetségképen mentorának: a volt belügyminiszternek. Andrássy Gyula gróf ezt a diszpolgár- ságot politikai kudarczai igen nagy sorában nem tekintheti valami nagy kitüntetésnek. Bizonyára ő is érzi a maga sokat magasztalt gavalléri finomlelküségé- vel, hogy itt nem a főváros körül szerzett érdemek honorálásáról volt szó, hanem azoknnk a hálájáról, a kikről a német költő oly temperamentumosán kérdezte: »Hunde, wollt Ihr ewig leben?« Az, a mi a klikkek életének véget vetett volna: az uj fővárosi törvény, Andrássy Gyula gróf jóvoltából elmaradt. A minthogy egész államférfiul tevékenysége mindig a negatívumokban merült ki, úgy a fővárossal szemben is egyetlen jog- czime a hálára az, hogy ki nem seperte a közgyűlés terméből a régi, korhadt elemeket. Andrássy Gyula díszpolgár urban tisztelhetik a klikkek mentorukat és konzervárjukat, de a főváros sok százezernyi polgársága nem fogja benne a főváros javáért dolgozó államférfiut és polgártársat látni. Ezt a nagyon is problematikus értékű díszpolgári levelet a gróf ur tiszta lélekkel és nemes önérzettel nem fogja családi ereklyéi közé helyezni. O, a ki a »casinói« felfogás szűzies érintetlenségében megveti az inkompatibilitást és a panamát, az inkompatibilisek és panamisták hálájában vajmi csekély örömet érezhet.
