Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-24 / 43. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST 3 foglalásra provokáltatván, nem lehet egyebet, amint hogy a felterjesztés immár nem szokatlan utjara lép. Mivel a kérdés megoldása törvényhozási aktustól függ, vagyis attól, hogy a kihágási biintetőlörvénykönyvnek a szerencsejátékra vonatkozó rendelkezései minden szerencsejátékra — bárhol folyjanak is ezek — kiterjesztessék. A főváros felterjesztéssel fordid a kormányhoz, és a törvényhozáshoz a kihágási büntetőtörvénykönyv ily értelmű revíziójáért. Addig is, amig ez az előreláthatólag hamarosan be nem következő revízió megtörténik, a főváros arra kéri a belügyminisztert, hogy az újonnan alakuló egyletek és társaskörök alapszabályait csak úgy hagyja jóvá, ha azokban mindennemű szerencse- játék kizárását tartalmazó rendelkezés foglaltatik. A régi, már meglévő klubokban és kaszinókban tehát vígan bakkozhatnak tovább és ezen nem segít semmiféle erkölcsi megbotránkozás. Éppen ezért talán jobb lett volna az egész dologról hallgatni, mint ekkép nyilvánosan beismerni, hogy a hazárdjáték ellen nem tehetünk semmit. Jég és kolera. A kolera veszedelme egyelőre elmúlt, de a tapasztalat mutatja, hogy a fekete rém minden következő tavasz- szal nagy vehemencziával lép fel újra. Ez a veszedelem ezúttal fokozottan fenyeget, mert a járvány oka köztudomás szerint a Dunának kolerabaczillusokkal való megfertőzése. Éppen ezért a betegség elleni védekezés főként arra irányult, hogy a Duna használatától és élvezetétől a dunamenti lakosság távoltartassék. A közelgő téli hónapok alatt a Dunán uj veszedelem fenyeget. A Duna jegét szokták ugyanis beraktározni és a nyári hónapokban ez a jég kerül fogyasztásra. Ily módon a kolera csirái hihetetlen gyorsan széthordatnának, annál is inkább, mert a jeget élelmiszerek hűtésére használják, úgy, hogy a baczillusok közvetlenül átragadnak a húsra, tejre és más egyéb élelmiszerekre. Igen üdvös tehát az az indítvány, amellyel Dr. Meisels Vilmos bizottsági tag lépett a közgyűlés elé és amely az egész Duna mentén és a Drinával összekötött csatornákon a jégvágást teljesen eltiltani kívánja. A közgyűlés az indítványt sürgős tárgyalás végett kiadta a tanácsnak, úgy, hogy rövid idő múlva a tanács előterjesztéssel jöhet a közgyűlés elé. A fertőzött jég vágásának tilalmazása mint preventív intézkedés olyannyira szükséges, hogy előreláthatólag a közgyűlés is elfogadja az indítványt. Ez azután azt jelentené, hogy a jövő nyárra ismét jéghiánynak és jéguzsorának lesz kitéve a főváros lakossága. Ne hogy úgy járjunk, mint a múlt esztendőben, amikor a városi jéggyár létesítése az előrehaladt idő miatt vált lehetetlenné: jó lesz már most gondolkodni arról, hogy a nyárra a fogyasztókat olcsó és egészséges jéggel lássuk el. A fővárosi jéggyár eszméje előbb-ulóbb ismét szőnyegre kerül, ne halogassuk hál a dolgot addig, amig ismét késő lesz. A fővárosi jéggyár líerendezése helyben beszerezhető, mert nagy hazai gépgyárak már foglalkoznak jéggyártó gépek előállításával, úgy hogy manapság műjéggyár felállítása már nem ütközik nehézségekbe. A jégfogyasztás pedig nyáron oly nagy, hogy a létesítendő városi jégművek b rmely nagy termelése teljességgel elhelyezhető volna. A szegénysegélyezés ügyében interpellált a főváros legutóbbi közgyűlésén Szilágyi Károly bizottsági tag. Az ügyet tudvalevőleg mi hoztuk napirendre annak a botrányos esetnek a kapcsán, amely a VII. kerületben történt és amelyben egy nagylábon élő elegáns úri hölgy játsza a segélyt élvező szegény szerepét. Minthogy ez az ügy a fővárosnál vizsgálat tárgyát képezi, arra az Ítélet befejeztéig vissza nem térünk. Az interpelláló Szilágyi Károly bizottsági tag igen helyesen mutatott rá arra, hogy a segélyezés nem történik egységesen, hanem minden elöljáróság külön-külön a maga szakállára és a maga belátása szerint végzi ezt a fontos funkcziót. A segélyezés rendszere egészségtelen, mert a szegénygyámok, akik közvetlen intézői ezerféle protekcziónak és a szemérmetlenebb koldusok könyörgésének és tolakodásának vannak kitéve, legtöbbször pedig ők maguk azok, akik egyik-másik kegyeltjüket protek- czióban részesítik. Pedig nem csekély összeg az, amelyet a főváros évente a szegénysegélyezésre költ, mert az interpelláló állítása szerint e czimen évente két millió koronát ad ki a főváros. A szegénysegélyezés rendszerének reformálása igen szükséges és nem kételkedünk benne, hogy a jótékonysági ügyosztály vezetője, Almády Géza tanácsnok, aki ez ügykörnek minden csinját-binját a leg- alabosabban ismeri, meg fogja találni a megoldás helyes módját; Szilágyi Károly bizottsági tag minden esetre elismerésre méltó munkát végzett akkor, amikor e bizonyos tekintetből kényes ügynek a szövevényéhe férfias bátorsággal belevilágított. Ázsia — Kelenföldön. Rettenetes állapotokról rántotta le a leplet az a küldöttség, amelyet a napokban Dr. Platthy György bizottsági tag, mint az I. kerületi iskolaszék elnöke vezetett a polgármester és a tanügyi tanács elé. Platthy beszédében elpanaszolta, hogy a Kelenföld egyik községi elemi iskolájában nincs vízvezeték és nincs csatorna, úgy, hogy a gyermekek már öt esztendő óta isszák a romlott, bűzös vizet. Nem tudjuk, kit terhel a felelősség azért a mulasztásért, de a főváros nagyarányú tanügyi politikájával kiáltó ellentétben áll ennek az iskolának az elhanyagolt állapota. Hogyan lehetséges az, hogy akkor, amikor a főváros számtalan milliót költ iskolákra, amikor a tanügyi budget évről-évre óriási összegekkel növekedik: a főváros egyik iskolájában a fejletlen tanulók százai, pestises vizet isznak, ha szórajukat a tanítás alatt oltani kénytelenek? Bizonyosan megkapjuk majd egy körülményes magyarázatát és körmönfont mentségét ennek a horribilis állapotnak, amelyben el lesz mondva, hogy ez.meg az a közeg, ezt vagy azt tette vagy nem tette és hogy az intézkedés nem tartozott x vagy v hatáskörébe. A bürokráczia útvesztőjében az ilyeneknek sohasem szokott gazdája akadni. Most nem szabad többé rekriminálni, hanem sürgősen segíteni kell a dolgon. Az iskolaszéknek remélhetőleg lesz rá gondja, hogy területén ez a szégyenfolt továbbra ne éktelenkedjék. Elég szomorú, hogy ily dologban csak akkor mozdul meg a hivatalos apparátus, ha a közgyűlés egyik legtekintélyesebb tagja veszi kezébe az ügyet. Hát az intézőkörök csak nógatásra, ostor és sarkantyú alatt ismerik fel, hogy a romlott viz állandó életveszedelem a Kelenföld összes iskolásgyermekeire nézve ? A kincstári jegyek kibocsátása fényes sikerrel járt. Csaknem az egész régi mennyiséget becserélésre bejelentették, a 45 millió összegű uj kincstárjegyeket pedig több mint negyvenszeresen túljegyezték. Ez annyit jelent, hogy a magyar államnak 1600 millió koronányi kölcsönt bocsájtottak rendelkezésére. Még nincs pontosan megállapítva, hogy ez összegből a fővárosból mennyit jegyeztek, de már annyi bizonyos, hogy a 250 milliós kölcsön egész összege itt Budapesten beszerezhető lett volna. A kölcsön- müveletnek ez a fényes sikere annál örven- detesebb, mert a pénzpiacz az egész földkerekségen nagy feszültséget mutat, egyik jegybank a másik után emeli a kamatlábat, már pedig a drága pénz korszaka sohasem kedvező a befektetési értékeknek. A kincstári jegyek kibocsátásának sikere előreláthatólag arra fogja indítani a kormányt, hogy a 250 milliónyi koronajáradékot is nemsokára kibocsássa. A nagy operáczió sikeres keresztülvitele a Magyar Általános Hitelbank érdeme, melynek vezetője a nemrég főrenddé kinevezett Ullmann Adolf vezérigazgató csodálatos gyorsasággal ütötte nyélbe a kölcsönt. E vezető pénzintézetünk titkári hivatala pedig emberfeletti erővel készítette elő az emisszió technikai keresztülvitelét és bonyolította le a nagy művelet rendkívül szövevényes munkáját. Amig a magyar állam kölcsöniigyei ily ügyes és megbízható kezek gondjaira vannak bízva, nem kell aggódnunk államhitelünk sorsa felett. A vérben levő mérges anyagok és a vértisztitás módjai. A tisztátalan vér nemcsak a különböző bőrbetegségek kórokozója, hanem általában minden betegség csirája. Ha a vér mérges anyagokkal van telítve, úgy az feltétlenül megnyilatkozik valamely betegségben. Ez esetben nem elegendő magát a betegséget gyógyítani, hanem a vért kell gyökeresen megtisztítani alapos vértisztitó kúra alkalmazásával. Különösen tavasszal eszközük az ilyen vér- ttsztitó kúrákat nagy előszeretettel és ez nagyon helyes is, mert a tél folyamán különböző mérges anyagok halmozódnak fel különösen a vérben s ezért nagy fontossággal bir, hogy azon emberek, akik bármely néven nevezendő betegségben szenvednek, most alapos vértisztitó kúrának vessék alá magukat. Csakhogy előbb-utóbb meg kell szűnnie azon elévült és tudományos szempontból teljesen tarthatatlan felfogásnak, mintha a különböző hashajtószerek ugyancsak vér tiszti tó-szerek volnának. Ezek legfeljebb valamely makacs székrekedésnél segíthetnek, de a vér vegyi összetételének javítására képtelenek. Tényként keli elfogadni, hogy úgy az anyagcsere betegségei, mint a belső szervek gyuladásos tünetei, valamint a vér torlódás folytán keletkezett betegségek 9/io része a vér helytelen összetételének következményei, vagyis a vér méregtartalmainak folyományai. Ezen betegségek: csúz, rheuma, czukorbetegség, elhájasodás, vérszegénység, a legtöbb bőrbetegség, epe és májbetegség, szívbaj, vizibetegség, v e s e b a j, csontszú, aranyér, asztma, fejfájás, fagyos lábak, a meghűlésre való hajlam, a légző és emésztő szervek gyuladásos állapota és még sok más. Aki azt állítaná, hogy ily különböző betegségek nem származhatnak egy okból, az tartsa szem előtt a következőket: ha a vérnek nincs meg a rendes vegyi összetétele, ha hiányzik belőle a feltétlenül szükséges vérsav, nem képes a tüdőben elegendő oxygént magához venni s igy nem képes a szervezetet a szükséges oxygénnel ellátni, ebből keletkeznek az anyagcserebetegségek. Ugyanezen okból nem képes a káros anyagokat, mindenekelőtt a mérges hugysavat a testből eltávolítani, ez átszivárog a vérbe, miáltal akadályozza a vérkeringést. Ebből származnak a vértorlódásból eredő betegségek, a gyuladások és a szív különféle bajai. Ezt minden orvos tudja. Ha a vér összetételét megjavítjuk, a vért megtisztítjuk, úgy ezen nehézségek eltűnnek. Hogy mily csodás hatása van az ilyen vértisztitó kúrának, azt egyes esetekkel akarjuk illu- strálni. A legjobb és legelterjedtebb vértisztitó-szer és vértápsó Dr. Schröder „Renascinja“. Igazolják ezt a hálairatok ezrei, de meg az is, hogy orvosok mindenütt ajánlják. A sok ezer hálairat közül kettő a következőket mondja: Eperjes, 1910. április 24-én. Körülbelül egy hónapja, hogy tudomást szereztem az Ön világhírű „Renascin“ szeréről. Ön küldeményének 2 és V2 doboza elhasználása után nagy örömmel értesíthetem arról, hogy gonoszul zaklató idegességemből teljesen kigyógyultam. Fejfájásom, mely szűnni nem akart, már reggel kezdődött s oly mértékben fokozódott, hogy a hetük tánczoltak a szemem előtt s nein tudtam gondolkodni. Mindezen jelenségeket az Ön kiváló praeparatuum segítségével leküzdöttem és most ujult erővel látok munkám után. Fogadja mélyen tisztelt Orvos Ur, a füzet megküldéséért, továbbá a pasztillákért hálás köszönetemet. Sohasem fogom elmulasztani, hogy Ön hires csillapitószerét, a „Renascint“ szenvedőknek ajánlani. GOTTL M. Porrog, 1910. április 26. A .,Renascin“ pirulákból egy próba-dobozt és két eredeti dobozt elfogyasztottam és az étvágy- hiányom és az álmatlanságom egészen megjavult, hogy elletem és nyughatom, mint fiatal koromban, amiért is Önöknek a legnagyobb köszönetéin nyilvánítom. 1 FIÚSZ ISTVÁN. Ugyanazon szer használt tehát fejfájás, étvágytalanság, álmatlanság ellen, ez is igazolja, hogy ezen betegségeknek eg)f a forrása : a tisztátalan vér. Ez a szer annal inkább ajánlható nyugodt lelki- ismerettel, miután a kísérlet semmibe se kerül és jó eredményért kezesség vállaltatik. Ezen közleményre való hivatkozással közölje czimét Dr. med. Schröder H. K. f. b. t. Bérli 11 W. 35 A b t. P. 177. c z é g g e 1 s nemcsak egy próba- dobozt kap ingyen, hanem egyidejűleg ugyancsak ingyen egy rendkívül érdekes és tanulságos könyvet is, mely a különböző betegségek keletkezését és terjedését tárgyalja. Ajánlatos azonban ezen kedvezményt minél előbb igénybe venni, mert az érdeklődés természetesen igen nagy lesz. Csak megér egy levelezőlapot az a szer, mely már ezreknek segített! A pontos czim : Dr. med. Schröder К. f. b. к, Berlin 35, Postaíiók P. 177.
