Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-24 / 43. szám
У. évfolyam 1910. október 24. 43. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, U A Budapesti függetlenségi és 48-as part, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAI3 JAMagjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ................................ Ю korona. Eé l évre ... ....................................... 5 Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A husdrágaság. A folyton fokozodó husdrágaság oly csapássá nőtte ki magát, hogy a székes- főváros szükségesnek látja a hatósági beavatkozást. A próbavágatás eredményei — úgy látszik — nem nagyon kecsegtetők és az illetékes faktoroknak arra a meggyőződésre kellett jutniok, hogy a hatósági huskiméréssel sem lehet e bajon segíteni. Minthogy pedig valamit tenni kell e szociális bajjá vált állapottal szemben, a főváros Bécs mintájára radikális módszerhez folyamodott. Már jó előre meg kell állapítani, hogy a főváros állásfoglalását nem szabad abból a szempontból megítélni, hogy azért mert Bécs városa erélyesen száll síkra a husdrágaság ellen: nekünk Budapestnek már csak ezért is ölbetett kezekkel kell tűrnünk ezt a bajt. A fogyasztóközönség érdekei a primär életszükségletek körül világszerte azonosok és a husdrágasságraa lakosságra nézve Budapesten épen olyan csapás, mint Bécsben. Azért mert Bécs városa segíteni akar a bajon, nekünk nem szabad a segítséget elmulasztanunk. Éppen ezért nem szabad a tanács javaslata ellen azzal argumentálni, hogy nekünk nem kell - mert Bécsnek kell. Ebbe az osztrák hibába mi nem fogunk beleesni. A főváros a husdrágaság ellen azt a remediumot keresi, amely az állatbehozatal lehetővé tételével a húskínálat megnövekedését eredményezné. Minthogy pedig a kereskedelempolitikai viszonyok szabályozása az állam kezében van, a főváros egyebet nem tehet mint azt, hogy a kormánynál sürgeti az állatbehozatal megengedését. E czélból a főváros közgyűlése elé a tanács azt a javaslatot terjeszti, hogy a kormánynál a közgyűlés sürgesse meg a Szerbiából való korlátlan husbehozatal megengedését és ily értelmű felterjesztést intézzen a törvényhozáshoz is. Kétségtelen, hogy a főváros hasonló állásfoglalása manifesz- tácziónakimpozáns, különösen akkor, amikor ez az akcziő a lakosság helyeslésével találkozik, és amikor a husdrágaság ellen már-már az utczán készülnek tömeges tüntetések. A főváros tehetetlenségében csakis ilyen manifesztácziókra szoritkozhatik. Segíteni a bajon a dolog természeténél fogva nem tud. Mert elismerve a székesfőváros allúziójának jogosultságát és szükségességet, nem titkolhatjuk el, hogy a közgyűlés állásfoglalása a lényegben nem fog változtatni a bajon. Arról van szó, hogy a kormány és az országgyűlés szólhassanak fel a szerb határnak korlátlan állatbehozatal előtt való sürgős megnyitására. Ez elsősorban azért nem lehetséges, mert a nemrég már megkötött kereskedelmi szerződésben Szerbiának csak egy bizonyos kontingens keretén belül konczedáltuk a husbehozatalt. Ezt a szerződést három állam kormánya tárgyalta le és kötötte meg. A szerződés megváltoztatásához újabb hosszadalmas tárgyalások válnának szükségessé, amelyek ismét hosszabb időre kitolnák a szerződés életbeléptetését,, ami pedig kiviteli érdekeinknek, nagy kárára válnék. Az is előrelátható, hogy Szerbia felhasználván a mi kényszerhelyzetünket, lefelé hezitálna az iparczikkemk bevitelével szemben engedélyezett konczessziókban, ami ellen a befolyásos osztrák ipar bizonyára kézzel-lábbal védekeznék. Arról nem is szólunk, hogy agráriusaink hatalmas ereje kilátástalanná teszi a korlátlan husbehozatal iránt táplált óhajt. De még ha mindezt az akadályt sikerülne is legyőzni, és a határ megnyílnék a korlátlan szerbiai állatbehozatal előtt: ezzel sem lenne segítve a hus- drágaságon. A vámtarifánkban megállapított maximális állatvámokat leszállítani ismét csak külön törvénynyel lehetne, úgy hogy egész vámpolitikánk rendszere gyökeresen megváltoznék; a legtöbb kedvezményes államok valamennyien követelnék a vámmentességet- Ez pedig tényleg tönkretenné a hazai állattenyésztést, amelynek a kivitel a leglényegesebb reláczióban, tudniillik Németország felé óriási vámokkal teljesen cl van zárva. A vámpolitikában inczidentális intézkedésekkel ily hirtelen változásokat csinálni nem lehet, ha csak azt nem akarjuk, hogy az egész külkereskedelmi helyzet egyszerre fel ne boruljon. Távol áll tölünk az agrárius, egyoldalú érdekek respektálása, de azért el kell ismerni, hogy nem szabad egyoldalulag felforgatni a mezőgazdaság érdekeit védelmező, tíz esztendőre megállapított kereskedelmi politikát. Ha azonban el is tekintünk mindezektől a jogi és nemzetközi politikai nehézségektől, megmarad az a tény, hogy a korlátlan szerbiai állatbehozatal sem volna képes a rettenetes husdrágaságot megszüntetni. Szerbiai kiviteli feleslege állatokban a monarchia két államának óriási husszükségáetével szemben oly elenyésző csekély, hogy még az esetben is, ha az egész felesleg Ausztriába és Magyarországba vándorolna, ez az importált mennyiség teljesen hatástalan maradna. Mert ne feledjük el: a husdrágaság nemcsak Budapesten és Bécsben dühöng, hanem Magyarország és Ausztria összes városaiban — nálunk akárhány vidéki városban ma drágább a hús, mint Budapesten, úgy hogy a szerb orvosságból oly kis adagok jutnának a husinségben szenvedő egyes városoknak, amelyek mellett a gyógyulás teljesen kivan zárva. Csak a viszonyok teljes félreismerésével lehet remélni, hogy mihelyt a Szerb határ megnyilik, azonnal rengeteg mennyiségű szerb marha és sertés fog ide beözönleni. Az áldás csak nagyon gyéren fog csepegni, egyszerűen azért, mert Szerbiának sincs oly sok exportálni való állatja. A helyes és tárgyilagos álláspont ebben a kérdésben nem lehet más, mint az, hogy a főváros akcziőjának szabad folyás engedtessék, bár tőle lényeges segítség nem várható. De ki vállalja magáira azt az ódiumot, hogy szembehelyezkedjék oly lépéssel, amely a tömegek reménysége szerint valamelyes enyhülést mégis eredményezhet ? Valamit tenni mindig jobb, mint ölbetett kezekkel és lehorgasztott fővel tétlenül szenvedni a nyomorúságot. És éppen ezért a főváros csak kötelességét teljesíti, amikor próbálkozik és kísérletez a bajjal szemben még akkor is, ha a kísérlettől emberi számítás szerint eredmény nem várható. PftV által biztosan meg1 fog győződni, i Gyj lUJbllvl hogy legjobb a szabályozható | nyakböségii férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén i Budapest, Muzeum-körut 15. minden kávéháziban kapható g ■»■и poharanként 6 fillérért шеи ¥ természetes, baktériummentes, szénsavdus BORHEGYI és BORSZÉKI ásványvíz. AllA
