Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-03 / 5. szám
У. évfolyam. 1910. február 3. 5. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, u valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATAb О IS I Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. У Előfizetési ára: Egész évre ... ............................... 10 korona. Fé l évre ... ... ... ......................- 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: 1>. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendőn VII., Rottenüiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon Ili)—Bő. Ä főváros és az ex-lex. A miniszterelnök a fővároshoz —. mint már mull számunkban említettük — leiratot intézett, a melyben közli miniszterelnökké történi kinevezését. E leirat tekintetében a tanács azt fogja indítványozni, bogy az vé tessék tudomásul. A kerületközi bizottságban a tanács indítványát már elfogadták. A demokraták körében el vannak arra készülve, hogy a közgyűlés függetlenségi érzelmű tagjai nem elégszenek meg a leirat egyszerű tudomásulvételével, hanem szóvá fogják tenni a képviselőháznak a nemzeti ellentállásra vonatkozó határozatát és indítványozni fogják, hogy a főváros csatlakozzon a nemzeti eilent- álláshoz. Az eddigi diszpozicziók szerint ebben az esetben á régi 67-es klikkek összefogva le fogják szavazni ezt az indítványt, sőt vannak oly szenvedélyes rajongói az uj kormánynak, kik azzal fenyegetőznek, hogy bizalmi szavazatot fognak a közgyűlésen provokálni az uj kormány érdekében. Ez az ügy a legközelebbi napokban dűlőre jut és ezért a függetlenségi köröknek és szervezeteknek állást kell foglalniok annál is inkább, mert a főváros példája nagy kihatással lesz az egész országra, a mely a fővárosi törvényhatóság útmutatását gyakran követni szokta. A nemzeti ellentállás fegyvere kétségtelenül most is teljesen jogos és czélszerü volna, csakúgy mint a Fejérváry-kormány idejében az volt. Bizonyos azonban, hogy az ilyen manifesztációnak súlya és hatása csak úgy lehet, ha a határozat egyhangú, vagy legalább a közgyűlés túlnyomó többségének az akaratától folyik. Már pedig amennyire a jelek mutatják és amennyire mi ismerjük ennek a közgyűlésnek az összetételét, ebben a kérdésben nemcsak hogy egyhangú határozatra kilátás nincs, de sőt bizonyos, hogy az összeröffent 67 es klikkek leszavaznák a nemzeti ellentállásra vonatkozó indítványt. Bármily szomorú legyen is ez a tény és bármily rossz világot vet is a székesfőváros képviselőtestületének nemzeti érzületére: annyi bizonyos, hogy a nemzeti ellentállás nagy ügyét ily vereségnek kilenni nem szabad. Ezt a szolgálatot a függetlenségi párt a demokrata és áldemokrata kormánypárti uraknak megtenni nem fogja — bármennyire szeretnék is. Ezek az urak most mandátumféltésből hirtelen titkos támogatóivá váln к Gróf Khuen Hédervárynak, akiben — mily változása az időknek! — a radikalizmus és demokrácia mentőjét látják. Ellenben őszinle színvallástól irtóznak, mert hátba netalántán mégsem az aranygyapjas gróf ur fogja a választásokat csinálni, a vagy a végén rosszul fog elsülni az újabb darabont-vállalkozás! E kétszínű játékkal szemben, egészen helyes volna a radikalizmus hőseit nyílt színvallásra szorítani. Ha a függetlenségi párt bizalmatlansági indítványt nyújt be a közgyűlésen Khuen ellen és a mandátumbiztositó-szövet- kezet ezt leszavazza, úgy ország-világ előtt nyilvános lesz, hogy ezek az erkölcsbirák és a politikai szűziesség főbérlői egy követ fújnak Khuen-Héderváry gróffal, a ki nagyon Ígéri a »jelző nélküli« választói jogot, mely jelző nélküliség azonban nem akadályozza meg az általános, egyenlő és lilkos választójog hangos híveit abban, hogy már most is bele ne szeressenek a Khuen-Héderváry teljesen ismeretlen választói reformjába. A függetlenségi pártnak tehát világosan meg van szabva az ülj a ebben a dologban. A nemzeti elleniállásra vonatkozólag nem teheti ki a nemzet ügyét a leszavazlatásnak és ezért erre nézve semmiféle indítvány nem teendő. Ha a közgyűlés 67-es elemei megelégszenek a kormányleirat egyszerű tudomásulvételével, úgy a függetlenségi párt elvi álláspontjának kifejtése mellett ehhez az indítványhoz hozzájárulhat, minthogy az egyszerű tudomásulvétel már önmagáiban is eltérés a szokásos formától és magában foglalja a kormány ellen táplált bizalmatlanságot. Ha azonban a 67-es elemek tovább mennének és bizalmat vagy üdvözlést akarnának megszavaztatni, úgy a függetlenségi pártnak meg kell tenni a bizalmatlansági elleninditványt, még a leszavaztatás veszélyének az esetében is, mert ezzel a szavazással azután lehullik majd a lepel a titkos kormánytámogatokról, akik befelé szimpatizálnak a nemzet letörésére kirendelt darabont-társasággal, kifelé azonban meg akarják óvni az alkotmányszeretet és a törvénytisztelet látszatát. Ha a jó urak szerelmesek Khuenbe, úgy hadd lássa mindenki ezt a perverz szeretkezést egészen nyíltan. De a mandátum-biztositás kötvényével a zsebében eljátszani az alkotmány védés és törvénytisztelet rut komédiáját az urak nem fogják Erről majd gondoskodnak a közgyűlés függetlenségi érzelmű tagjai. Az építkezés és a téglakartell. Az építkezési tevékenység a fővárosban örvendetes és alig remélt hirtelen föllendülést mutat. Az építkezési engedélyek iránt benyújtott kérvények nagy száma, valamint a fővárosi bankoknál kért építkezési hitelek tekintélyes mérve a magánépitkezés oly fejlődését engedi remélni a legközelebbi időben, a minőre a nyolezvanas évek második fele óta alig volt példa. Az építkezési ked fokozásához első sorban hozzájárul a pénzpiacz kedvező helyzete, a mely mellett záloglevél- kibocsájtó intézeteink czimleteiket előnyösen és könnyen tudják elhelyezni és ennek következtében építési hiteleket kedvező feltételek mellett tudnak rendelkezésre bocsájtani. Ám az építkezési tevékenységet előmozdító e körülményt most egy ellentétes tényező ellensúlyozza, a mely nagyban veszélyezteti az építkezések előnyös keresztülvitelét. Ez pedig nem egyéb mint a nagy tégladrágaság. Csak most legutóbb a téglakartell felemelte a tégla árát két koronával és épitő-ipari körökben arról beszélnek, hogy a kartell további 8 koronás áremelést tervez. Minthogy ez valóságos csapás volna az építkezni szándékozókra nézve és valósággal megakadályozná nagyarányú építkezés fejlődésé t,e tárgyban kérdést intéztünk a téglakartell egyik vezetőférfiá- hoz, Bálint Sándor téglagyári igazgatóhoz, a ki kérdéseinkre a következő felvilágosítást adta: — Tény, hogy a tégla árát két koronával felemeltük, de ez csak természetes és okszerű következménye volt a téglagyártás termelési költségei megdi águiásá- nak. Ellenben nem felel meg a valóságnak, hogy a téglakartell további nyolcz koronás áremelkedést szándékozik életbe léptetni, ilyen szándék a téglagyárak kebelében nem merült fel és arra nézve semmiféle határozat nem történt. Azt is felhozták panaszképen a fővárosi téglagyárak ellen, hogy nem képesek vagy nem hajlandók a székes- főváros saját építkezéseihez szükséges 200 millió darab téglát szállítani. Ez a vád alaptalan, mert a székesfőváros által folya matba tett munkás- és bérházépítkezésekhez októbertől egész mostanáig — amikor majdnem minden, épület már tető alatt áll—mindössze 22—23 millió tégla kelleti; a tervbe vett további városi építkezések összes szükséglete: a városi gázgyárak beszámításává! a következő három esztendőben pedig mindössze 60 millió lég la. Oly mennyiség tehát, a mely a fővárosi téglagyárak nagy termelőképességenek csak egy kis hányadát veszi igénybe. A téglagyárak ellen folyamatban levő hangulat- keltésre és szemrehányásra a fővárosi téglaipar reá nem szolgált. Hogy a gyárakat nem a rideg nyerészkedési czélzat és haszonlesés vezérli, az kitűnik a következőkből is: Egg építészekből álló konzor- czium ajánlatot lett a téglakartellnek, hogy igen előnyös fix árban megvásárolja e téglagyárak összes termeléséi, a mi reánk nézve minden esetre jó üzlet lett volna. És mégis a téglakartell ezt az ajánlatot visszautasította, mert nem akart a konzor- cziumnak olyan monopóliumot adni, a mely- lyel az súlyos csapást mérhetett volna az építkezőkre, másrészt pedig nem tévesztette szem elől a méltányossági szempontot, amelylyel eddigi vevőinek: a székesfőváros építőiparosainak tartozik. A téglakartell ellen emelt vádak és szemrehányások tehát alapnélküliek. Nem vonjuk kétségbe e nyilatkozatban foglalt állítások helyességét, de viszont teljesen érthető és jogos az építőiparosoknak az a törekvése, hogy a téglakartell folytonos árdrágításával szemben valamiképpen védekezzenek és hogy mentül olcsóbban jussanak e legfoutosabb építési anyaghoz. E czélból a hatóságoktól — úgy a fővárostól, mint a kormánytól — oly engedményeket kérnek, a melyek lehetővé teszik, hogy szükség esetén a budapesti téglagyárak mellőzésével a vidékről olcsóbban szerezhessék be téglaszükségletüket. Egyik ilyen kedvezmény volna a fuvardíj-engedmény, a mely azonban nézetünk szerint nem esbetik nagyon a latba, mert a vasúti szállításban a tégla alig bírja el a szállítási költséget, és a lehető legnagyobb engedmény sem volna alkalmas a szállítási költség lényeges csökkentésére. A másik arkánum pedig egy városi téglagyár létesítése volna, a melyhez az épitő-iparosok nagy reményeket fűznek, ügy látszik azonban, hogy e tekintben kevés jó várható az ilyen városi téglagyártól, mert hiszen különben Bárczy István — tekintettel a székesfőváros saját nagy téglaszükségletére — ezt a téglagyárat bizonyára már megcsinálta volna.
