Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-03 / 40. szám
V. évfolyam 1910. október 3. 40. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as part, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...................................... Ю korona. Fé l évre ... ... ... -...................... •*> A belügyminiszter a főváros ellen. Naiv álmodozók azt hiszik, hogy Magyarország székesfővárosának a törvényben biztosított autonómiája van, amely abban áll, hogy a maga ügyeit a polgárság által megválasztott törvény- hatósági bizottság és a közgyűlés által megválasztott tanács intézi. Ez az önkormányzat azonban igazán csak a törvény betűiben van meg, a gyakorlatban azonban igen gyönge alapokon nyugszik. A belügyminiszter kénye-kedve szerint hogyja jóvá a közgyűlés határozatait, avagy tagadja meg azoktól a kormányhatósági jóváhagyást, és különösen az utóbbi időben valóságos sportot űz abból, hogy a minisztérium kerékkötőjévé váljék a főváros legüdvösebb kezdeményezéseinek. Valamikor a főváros hatóságait illették azzal a váddal, hogy minden ügyet tengeri kígyóvá hagy megnőni és indokolatlan huza-vonával, bürokratikus lassu- sággal csigalépésben kezeli a legfontosabb kérdéseket. Ez a vád ma tarthatatlan ; a főváros nagyon szépen, gyorsan, alaposan veszi a maga hatáskörében a reábizott feladatokat és a Pató Pál késedelmező szerepét a belügyminiszter vette át. Természetes, hogy a felterjesztett ügyek hevertetése gyakran helyrepótol- hatatlan károkat okoz a fővárosnak, amelyekért azonban a belügyminisztert senki felelősségre nem vonhatja. Nincs fórum alkotmányjogunkban, amely a kormányt jóváhagyási jogkörében elkövetett mulasztásokért feleletre vonhatná, a politikai felelősség pedig ezen a téren nem ér semmit, mert még nem láttunk olyan magyar parlamentet, amely valamely kommunális ügy ilyen vagy amolyan elintézése vagy el nem entézése miatt kérdőre vonta volna a kormányt. Fábius Cunctator nemcsak a nagy- politikában, hanem a községi ügyek kezelése terén is feltámadt, él és garázdálkodik a belügyminisztériumban. Egész halom fontos, életbevágó közgyűlési határozat hever a belügyminisztérium hivatalszobáiban elintézetlenül. Néhol szerzet magánjogokat tipor lábbal a huza-vona, mint például a lipótvárosi telkek elárverezésének ügyében, ahol a jóváhagyás késése azt eredményezi, hogy árverési vevők nem léphetnek a megvett telkek birtokába. Evvel a huza-vonával egyúttal azt eredményezi a belügyminiszter, hogy a következő árverésében elmegy mindenkinek a kedve Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. ilyen bizonytalanság mellett a fővárostól telket vásárolni. Ugyanígy heverteti a belügyminisztérium ötnegyed esztendő óta a községi takarékpénztár ■ ügyét. A főváros búsás bevételt remélhet. A közgyűlés az alapszabálytervezetet elfogadta, a minisztériumhoz felterjesztette, és ha a községi takarékpénztár még mindig nem működik, ha áldásos és közhasznú tevékenységét a főváros és a polgárság még mindig nélkülözni kénytelen: úgy ennek oka egyes-egyedül a belügyminiszter ur, aki egyszerűen heverteti az ügyet. Tudjuk és már több Ízben megírtuk, hogy bankhatalmasságok illetéktelen befolyása dolgozik a kormánynál a községi takarék- pénztár ellen, amely a hatósági nimbuszánál fogva veszedelmes konkurrencziával fenyeget. Képtelen állapot, hogy oly sokáig heverjen ez az ügy a kormánynál, anélkül, hogy a belügyminiszter szükségesnek tartaná, hogy a közvélemény előtt a dologban megnyilatkozzék. Már a képviselőházban is elhangzott egy inter- pelláczió a községi takarékpénztárak ügyében, ez azonban nem vonatkozott közvetlenül a főváros községi takarék- pénztárára. Csodálkozással látjuk, hogy a fővárosi kerületek oszággyülési képviselői közül — kiknek egyike-másika a kommunális élet terén is nevezetes szerepet játszik — senki sem akadt, aki ebben a dologban a belügyminisztert nyílt színvallásra kényszerítse. A huza-vona taktikáját követi a bel- miniszter a taxaméter kérdésében is. A főváros hosszú tanulmányozás és heves küzdelem után elhatározta, hogy a bérkocsi-ügy terén tarthatatlanná vált állapotokat a texaméter kötelező bevezetésével szünteti meg. A szabályrendelet elkészült, a közgyűlés elfogadta, de a belügyminiszter ezideig nem hagyta jóvá. Most az a hir kering, hogy a belügyminiszter egyáltalán nem hagyja jóvá a taxamérő-szabályrendeletet, hanem a bérkocsitulajdonosokra való tekintettel elutasítja a közgyűlés határozatát. Tény az, hogy a bérkocsi-tulajdonosok jártak a belügyminiszternél küldöttségileg és hogy annakidején eléggé biztató kijelentést kaptak tőle. Még sem hihető, hogy a belügyminiszter a közgyűlés akaratának arczulcsapásával a bérkocsi-tulajdonosok zsebérdekének őrévé szegődjék. A közönség, a közlekedés, az idegen- forgalom érdeke feltétlenül megköveteli, hogy a bérkocsi-mizériák megszüntetése Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—8-Y végett a taxaméter alkalmazásba vétessék. Ezzel a közérdekkel szemben a belügyminiszter nem állhat nehány bérkocsi-tulajdonos pártjára. A szóban forgó híresztelés azt is tudni véli, hogy a belügyminiszter ellenzi az automobil-bérkocsiknak a közgyűlés által elhatározott felállítását, állítólag szintén a bérkocsitulajdonosok érdekében. Ebben a híresztelésben sem tudunk hinni. Ha azonban a taxaméter és az auto- taxaméter bevezetését a belügyminiszter tényleg megtagadná, úgy a közgyűlésnek kötelessége lesz, hogy a belügyminiszter e jogtalan önkénykedése ellen a legerélyesebben demontstráljon. A politikai szolidaritásnak a főváros fejlődése követelményeivel szemben el kell hallgatnia. Feltétlenül szükséges a köz érdekében, hogy a főváros .a maga törvényben biztosított önkormányzati jogát, — ha kell még a fiakkeresekkel és a kom- fortáblisokkal szemben is — érvényre juttassa. Lehetetlen, hogy a belügyminiszter — ha kellőképpen felvilágosítják :— kocsisérdekek ellenében ne a főváros közérdekei mellé álljon. A székesfővárosi tisztviselők fizetésrendezése. Egy estilap azt a hirt közli, hogy a főváros tisztviselői körében nagy forrongás észlelhető a fizetésrendezés késése miatt. Az ügy mibenlétéről a legalaposabb tájékozás után a következőket jelenthetjük: A fizetésrendezés munkálatain a székes- főváros számvevőségi hivatala hetek óta éjjelnappal lázas tevékenységgel dolgozik, mert az a terv, hogy fizetésrendezést már az 1911. évi költségvetés keretébe illesszék be. Bár a vonatkozó tervezet még nem készült el, mégis nagy bizalmatlansággal néz elébe a tisztviselői kar, mert abban a véleményben van, hogy az ilyen lázas sietséggel keresztülhajszolt fizetésrendezés csak hevenyészett munka lehet, a mely az összes jogos igényeket ki nem elégítheti. Ezért az a nézet alakul ki a tisztviselők soraiban, hogy a jövő esztendőre valamelyes formában fizetési pótlék engedélyezendő, a végleges fizetésrendezés pedig alapos, mindenkit kielégítő elaboratumban szabályozandó és 1912-ben léptetendő életbe. Tény, hogy a főváios tisztviselői már régen várnak a fizetésrendezésre. Az a pótlék, amelyet két év óta élveznek, nem kárpótolja őket a veszélyes fizetésrendezés elmaradásáért, mert az egyre fokozódó drágaság mellett a tisztviselők anyagi helyzete mind súlyosabbá válik. Ily viszonyok között érthető, ha a tisztviselők gyökeres orvoslást óhajtanak. Kívánságuk annyiban indokoltabb, mert a főváros anyagi helyzete az utóbbi két év folyamán tagadhatatlanul lényegesen megjavult, úgy, hogy ma már pénzügyi okokkal
