Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-01 / 31. szám

2

FÜGGETLEN BUDAPEST

donban. Berlinben és a többi gyors fejlődésü német városban. Ennek a magyarázata elsősorban az, hogy a városi fejlődés első szakaiban a vállalkozás és a magánérdek kerülnék túlsúlyra és csak a széles néprétegek öntudatra ébredése, a közérzés kifejlődése hozza magával az egész polgárság érdekeinek az érvényesülését. Budapest most jutott el az öntudatra-ébredésnek ebbe a stádiumába. A kommunitás megértette, hogy a lakosság életszükségleteinek a kielégitése és javitása nem hagyható a magánvállalkozás kiaknázási objektumának. És a polgárság megtanulta, hogy szavát egyesült erővel felemelve, kikényszerítheti a maga érdekeinek az érvényesülését.

És mert egyrészről a kommunitás, másrészről a polgárság eljutott a felismerésnek ehhez a képességéhez, mi nem féltjük Budapestet. Ez a nemsokára milliós város ki fogja küzdeni a maga exisztencziájának a javulását. Minden baj és nyomor mellett látjuk már a napfényt derengeni és érezzük a jobb idők szelének a fuvallatát. Ezt a derengést, az általános javulást egyes emberek siettethetik, de viszont végképp fel nem tartóztathatják. Ha van jó hatóságunk és emberséges közgyűlésünk, a gyógyulás proczesszusa hamarabb fog bekövetkezni, de lenne bármily rossz ennek a városnak a kormányzata: a hajnalpirkadást megakadályozni nem tudná. Budapesten a nap felkelőben van, akár kukorékol a kakas, akár nem!

A szoczialisták lakáspolitikája.

A budapesti utcza ismét megmozdult és a Garai-tér parlamentté alakult át. A közös szenvedés, a közös nyomor hihetetlenül összeforrasztó ereje megmozgatta a tömegeket és nemcsak a lakásnélküliek, hanem a nép tízezrei jajdulnak fel a forró, poros, napsütéses utczákon. A magas politika ezúttal nem izgatja a szoczialistákat. A mindennapi élet nyomorúsága sorakoztatja fel őket hatalmas emberoszlopokká, és mert igaz ügyet tűztek ki zászlajukra: velük tart a város egész népe, akár felesküdt a vörös lobogóra, akár nem; és szimpátiával kiséri őket az egész dolgozó polgárság, a közép- osztály, a mely úgy nyög a lakásínség és a drágaság elviselhetetlen terhe alatt. íme: a burzsoá és a proletár között emelt szoczia- lista mesterséges válaszfalak abban a percz- ben ledőlnek, a midőn nem a vezérek dik- tatori uralmának megerősítéséről vagv a szakszervezetek hatalmi tultengéséről van szó, hanem a fővárosi nép nyomoráról és a nyomor enyhítésének eszközeiről.

\ asárnap délután nemcsak az a 10—20 ezer ember volt ott a Garai-téren, a ki aszo- nyostul,gyerekestül órákhosszat verejtékezett az iszonyatos forróságban és hallgatta a szónokok igazságait, hanem ott volt szívben, lélekben, gondolatban ennek a küzködő. nyomorgó életéért, hihetetlenül dolgozó nagyvárosnak sok százezernyi polgársága is. Es az a határozat, a melyet a nyomorgók parlamentje lelkesedve és a bajok okozóit elátkozva fogadott el: visszhangra talál mindenütt. A szocziálisták gyűlésén határozatilag követelték munkáslakások építéséi; a magán- építkezés megkönnyítését : a telkek érték- emelkedésének a megadóztatását; az építési szabályrendelet egyszerűsítését; a közlekedés olcsóbbá tételét; a hatósági lakásellenőrzést. Csupa olyan követelés, a melyet a házbér- uzsorásokon kiviil minden polgára a fővárosnak készséggel aláír. Hiszen e pontozatok némelyike már mégis valósittatott. A főváros uj építési szabályrendeletét már megalkotta és a munkásházak építése javában folyik.

Uj követelés a listában a telekértéknövekedési adó behozatala. Erre vonatkozólag a főváros közgyűlése vagy két évvel ezelőtt foglalt állást, a midőn elvetette az értéknövekedési adó bevezetésére vonatkozó javaslatot. Hogy a ház- és telektulajdonosok többsége — a mely telekspekuláczióból gazdagodott meg — akkor a javaslatot elvetette, az nem volt meglepő, mert főként uj jövedelmi forrás szerzéséről volt szó, a melyet a virilisták a pótadó általános felemelésében megtalálták. Azóta a lakásviszonyok még jobban megromlottak, a lakásnyomor valósággal forradalmi mozgalmakat idézett fel és a mai viszonyok közt bizonyára nem lesz bátorsága a közgyűlésnek, hogy ezt az igazságos és szocziális községi adót elvesse, ha felette újból kellene döntenie. A súlyos telekérték emelkedési adónak az a hatása, hogy a telektulajdonos inkább beépíti az üres telket, semhogy adót fizessen a jövedelmet nemhajtó tőkéje után. A magánépitkezés fokozásának ez adónem bevezetése tehát egyik leghathatósabb eszköze volna és ezért bizonyosra vesszük, hogy a szocziálistáknak a polgármesterhez benyújtandó memorandumában foglalt ez a követe- telése valóra válik.

A népgyülés határozata követeli a hatósági lakásellenőrzést is. Ennek az intézménynek gyakorlati nehézségeit ismerjük ugyan, de azért mégis okvetlenül szükséges, hogy azokban a lakásokban, a melyek az alsó néposztály hajlékai, ez a hatósági ellenőrzés meghonosittassék. Az ellenőrzésnek első sorban ki kell terjedné a lakás hygienikus állapotára; a háziurak által végzendő javítások ellenőrzésére és általában garancziájául kell szolgálnia annak, hogy a közegészség és a biztonság szempontjai ezekben a lakásokban érvényesüljenek. A magántulajdon hasonló korlátozását, a hatóságoknak a közérdek szempontjából való beavatkozását némehek bizonyára ellenezni fogják, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy rendkívüli viszonyok rendkívüli eszközöket igényelnek és hogy halálos betegségeket sokszor csak méreggel lehet meggyógyítani. Az az ellenőrzés és felügyelet, a melyet ma az építési hatóság gyakorolhat, csakis az újonnan épült vagy átalakult lakásokra terjed ki és ez is többnyire igen lanyha, a mint ezt számos tüz- katasztrófa és más szerencsétlenség mutatta. A háziurak öukénykedésével szemben nincs más védelme a lakónak, mint a szigorú hatósági ellenőrzés.

A szociálisták lakáspolitikájának alapjai megegyeznekapolgármester ésa tanácsismeretes lakáspolitikájával és ezért el lehet várni, hogy a követelések nem maradnak Írott malasztnak.

Cm# által biztosan meg fog győződni,^

'•UJ lujtiltl hogy legjobb a szabályozható!

nyakbőségü férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén I

Budapest, Muzeum-körut 15.

„Fővárosi üzletek/4

— Hogyan bírálnak nálunk. —

Újabb időben divattá vált a főváros pénzügyi gazdálkodását ócsárolni és a fővárosra ráfogni, hogy rossz üzleteket csinál. Magában véve ez a gáncsoskodás igazán nem nehéz feladat akkor, a mikor a székes- főváros az egész vonalon mint vállalkozó lép fel és a maga szükségleteinek a beszerzéséről gondoskodik. A főváros igenis csinál üzleteket, épit, városit, telkeket ad és vesz, eddig magánüzemben levő üzleteket községi kezelésbe vesz át. Hogy ezek az üzletek jók lesznek-e vagy sem, azt ma eldönteni nem lehet, mert ez a jövő kérdése. A szakemberek alapos számítások és beható tanulmányozás alapján bíznak benne, hogy a vállalkozások jók lesznek. De hogy a főváros újabb gazdálkodása nem volt rossz, sőt ellenkezőleg, kitűnő volt: azt bizonyítja a tényleges kezelési eredmény, a mely tekintélyes felesleget mutat, ^zárószámadás fényes czáfolata a főváros ujabbkorigazdálkodása ellen tudatlanságból vagy rosszindulatból felhangzó kritikáknak.

Hogy ezek a kritikák mily természetűek, azt néhány példával akarjuk illusztrálni. Az egyik igen elterjedt napilap, a mely a fővárossal szemben utóbbi időben fekete szemüveget öltött: a községi kezelés ellen folytat állandó hadjáratot. Nem rég közölt ez a lap „Hogyan válik be a községi üzem“ czimmel egy bécsi históriát. Ebben el van mondva, hogy a bécsi villamosvasuton egy öreg asszonyt a kalauz rajtacsipett, mert hamis jegygyei utazott. Az asszonyt csalás miatt felelősségre vonták és akkor kiderült, hogy a jegy nem volt hamis. Az illető napilap kommunális tudósa az esetből természetesen azt az üdvös tanulságot vonja le, hogy ime: ide vezet a községi kezelés. Hát hogy mi köze a községi vagy magánvállalkozási kezeléshez ennek a megható históriának, azt igazán nem tudjuk megfejteni. A magánvállalkozás kalauza csak úgy fog vigyázni az utasok jegyeire, mint a község szolgálatában álló kalauz. Ebből következtetést vonni a községi üzem jó vagy rossz voltára — ép észszel nem lehet. És ha van még értelmes ember, aki elvből ellenzi a községi üzemet, azt is meg fogják győzni az efféle érvek arról, hogy a magánvállalati üzem szószólói kifogytak az érvekből és nem tudnak okosabb dolgot felhozni a maguk igaza mellett, mint az efféle apró történetecskéket.

Vagy mit szóljunk ahhoz a másik kritikához, a mely a fővárosi gazdálkodás hibáit akarja feltárni a kőszénszállitással kapcsolatban. A bíráló úr, a ki különös előszeretettel szidja a fővárost, kisütötte, hogy a főváros a »Pestvidéki kőszénbánya részvénytársasággal« megkötött szerződés értelmében 50 százalékkal drágábban fogja megfizetni a szenet, mint eddig. A tényállást ez az estilap úgy adja elő, hogy a főváros eddig a »pestvidéki«- től 91 fillérért vette a szenet, most azonban a szén sokkal drágább lett és a legolcsóbb ajánlat is — a mely ugyancsak a »pestvidéki kószénbányá«-tól származik — 132 fillért kér a szénért a fővárostól. Kifejezetten megmondja a kritikus, hogy az összes beérkezett ajánlatok között ez volt a legolcsóbb, és ezért a főváros el is fogadta az ajánlatot. Hogy miféle atroczitás van ebben, azt az illető lap nem árulja el. Úgy látszik, a fővárost teszi felelőssé azért, hogy a szénárak világszerte lényegesen emelkedtek. Hát ugyan mit csinált volna a főváros? Talán azt, hogy a még drágább ajánlatok közül fogadott volna el egyet? Akkor a főváros nem csinálna rosz- szabb üzletet? A főváros egészen szabályszerűen járt el, a közszállitásra bekért ajánlatokat, és azok közül a legolcsóbbat választotta. Tud talán a kritikus szénbányát, a mely olcsóbban szállítana a fővárosnak a kőszenet ? Ha van ilyen, mért nem tett ajánlatot?

Ilyen bírálatokkal a fővárosi gazdálkodás helytelenségét kimutatni nem lehet. Ez nem objektiv bírálat, hanem kákán csomót keresés. A sajtónak igenis feladata és magasztos hivatása a közérdek, a közvagyon hovaforditása felett őrködni, de ezt a hivatását nem télié-