Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-03 / 1. szám
V «'folyam, H>10. január 3. 1. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek Ш11 ЛГА.*!? AL. О SS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Égési: évre ... ... ................ ... 10 korona. Fé l évre ... ... .... ... ................. 5 * Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Ex-lex. Elérkeztünk tehát szerencsésen egy újabb ex-lexes állapotba. Az országnak nincsen megszavazott költségvetése és a kormány felhatalmazást sem kapott az állam bevételeinek és kiadásainak a múlt évi költségvetés keretében való intézésére. Ennek az állapotnak jogilag véve az volna a következménye, hogy az egész állami gépezet elakad. Ám az élet a maga realitásával kiküzdi magának az eszközöket, mert az állami életben fennakadás, szünet be nem állhat. A hivataloknak tovább kell dolgozniok, a végrehajtás, bíráskodás abba nem hagyhatók, a katonák éhen nem halhatnak, a vasút meg nem állhat, pósta-táv- irda nem szünetelhet, az iskolákban a tanításnak tovább kell folyni és igy tovább az állam által végzett feladatok hosszú során keresztül. Ennek a kény- szerűségnek a hatása alatt a kormány elhatározta, hogy mindazok az utalványozások, melyek az állam magánjogi kötelezettségeiből fakadnak, tovább folynak, mindenesetre respektálván a törvényhozás budgetjogát annyiban, hogy a nem okvetlenül szükséges és régi jogczimen alapuló kiadások utalványoz- tatni nem fognak. Az ex-lex állapot természetes következménye, hogy az állami közadók behajtása és végrehajtása szünetel. Meg nem lévén szavazva ezek a bevételek, a magyar közjog értelmében esek fizetésére senki sem kényszeríthető. Viszont azonban önkéntesen bárki fizethet adót, és az adóhivatalok nincsenek feljogositva a befizetni kívánt adóösszeget visszautasítani. Ez az állambevételek szempontjából igen fontos, főképpen a fővárosban, amely Wekerlének az adóreform tárgyalása során tett kijelentése szerint, az állam összes adóbevételeinek egy ötödét szolgáltatja. Lényeges kérdés tehát az állam háztartására nézve, vájjon a főváros polgársága él-e ezúttal az adó nem fizetés jogával, avagy pedig kényszer nélkül, önkéntesen beszolgáltatja-e az ex-lexben az adót. Az eddigi ex-lexek folyamán azt tapasztaltuk, hogy az állami egyenes adók a fővárosban behajtás nélkül elég tekintélyes összegben szoktak befolyni. Még a nemzeti ellentállás idején is a vagyonosabb osztályok és a középosztály, a mely nem akarta magát kitenni az ex-lex megszűnése utáni adóbehajtás kellemetlenségeinek és amely a rendszerint adófizetésre szolgáló összegek megóvásával és kezelésével bíbelődni nem akart, ez összegeket rendeltetési helyükre juttatták és az adókat befizették. A nagyobb mérvű megcsappanás az adóbevételekben, a nemzeti ellentállás idején itt a fővárosban is abból támadt, hogy mégis volt elég nagyszámú rétege az adófizetőknek, a kik az alkotmányos küzdelmet azzal támogatták, hogy a törvénytelen kormánynak a maguk részéről nem bocsájtották rendelkezésére az adóbevételeket. Akkoriban a nemzet harczban állott a kormánynyal és az alkotmányért vivott élet-halál harczban kötelesség volt ezt a küzdelmet az adómegtagadással támogatni. A mai helyzet lényegesen eltérő. A mostani ex-lex nem abból támadt, hogy egy parlamenti többség felett nem rendelkező alkotmányellenes kormánynak a törvényhozás megtagadta a kormányzás eszközeit, hanem abból, hogy a háromnegyedéves kormányválság idején a parlament érdemleges munkára nem ülhetett össze és igy nem volt, a ki az ezidei költségvetést elintézhette volna. A mai ex-lex tehát — ha szabad magunkat igy kifejeznünk csak formális, de nem jelenti azt, hogy a nemzet küzdelmet folytat a lemondott kormánynyal, amelynek a kormányzás eszközeit megtagadta. Nem alkotmányos küzdelem, nem nemzeti ellent állás van most, hanem csak a viszonyok kényszere folytán előidézett költségvetés nélküli állapot. És legyen bárkinek bármilyen a politikai meggyőződése és állásfoglalása a mai kormányai szemben, a mely helyét a végleges felmentés késése miatt nem tudja elhagyni: senkinek sem jut eszébe azt állítani, hogy ezzel a kormánnyal szemben a nemzeti ellentállás fegyvereihez kell folyamodni. Az egész mai ex- lexes állapot politikai nézeteltéréseknek,, de nem az alkotmány bármily irányú veszélyeztetésének, vagy megtámadtatá- sának a következménye, itt tehát pasz- sziv rezisztencziára sem ok, sem alkalom nincsen. A következtetés, a mely e kétségtelen tényből önként kínálkozik az, hogy a mai ex-lexben az adó meg nem fizetésével senki hazafias dolgot nem teljesít. Nem a kormánynak tesszük ezáltal lehetetlenné a hivatalban való maradást, a melyet köztudomás szerint ez a kormány egyáltalán nem ambiczionál, hanem legfeljebb zavarokat támasztunk az államélet rendes menetében, a melyek nem személyeken, hanem az állam vitális érdekein boszulnák meg magukat súlyosan. Állami pénzügyeink a rengetegül megnövededett szükséglet folytán már amúgy is csak nagy erőfeszítéssel tarthatók egyensúlyban. Az ország fejlődése érdekében múlhatatlanul szükség van nagyarányú berházásokra, melyek az iparnak bő foglalkozást és sok százezer honpolgárnak keresetet nyújtanának. A szükséges tőkét külföldön kell kölcsön utján beszerezni. Hogyan viseltessék irántunk bizalommal a külföldi tőke, ha azt látja, hogy Magyarországon minden politikai változás és nézeteltérés kérdésessé teheti az állam jövedelmeinek befolyását? Ez az ex-lex, ha valaha — úgy most, nagyon kétélű fegyver, a melylyel ezúttal könnyen megsebezhetjük azt, a minek mindnyájan szolgálni akarunk: magát a hazát. Ezúttal is az tanít jól, a ki disztingválni tud és felismeri azt a nagy különbséget, mely a nemzeti ellentállás idején való ex-lex és a jeenlegi költségvetés nélküli állapot között van. A központi közigazgatás reformja. A főváros törvényhatóságának rendezéséről szóló 1872. évi 30. törvényczikk módosítását, illetve egy uj modern törvény alkotását régóta sürgetik már az érdekelt körök. Minden üdvös és szükséges, sőt sürgős reform, a mely a közigazgatás mai rendjének megváltoztatásával az ügymenet gyorsítását, az