Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-26 / 22. szám
У. évfolyam. 1909. május 26. 22. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS bAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... _ ... ... ... ... Ю korona. Fé l évre ............ .....................................- 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Egy táborban a nemzet! — Országos függetlenségi nagygyűlés az önálló bank mellett. — Junius 6-án hatalmas manifeszíáczió fog lezajlani az ország fővárosában. Erre a napra a »Budapesti függetlenségi és 48 as párt» országos nagygyűlést hivott egybe az önálló bank érdekében. Ezen a gyűlésen nemcsak a főváros függetlenségi érzelmű polgársága, a mely ma már — bátran állíthatjuk — Budapest lakosságának túlnyomó részét teszi, hanem az ország számos helyeiről, minden részéből érkező küldöttségek fognak az önálló bank mellett tüntetni. Ez a nagygyűlés megfogja mutatni, hogy nem igaz az a kicsinylő ráfogás, hogy a magyar nemzeti bankot csak a függetlenségi párt egy kicsiny töredéke, az úgynevezett »bankcsoport« kaarja, hanem az egész óriási nagy tábor, a melynek a neve : függetlenségi párt. Ha még mindig bankcsoportról beszélnek, úgy junius 6-iki nagygyűlés megfogja győzni a rosszakaratuakat, bogy a még mindig 67-es óvatosak és számítók igen kicsi kivételével az egész ország egy ilyen egységes nagy »bankcsoport«. Ki fog derülni, hogy mily jogosulatlan ez a megjelölés, hogy az egész országot egy csoportnak nevezi, és hogy bankcsoportnak joggal éppen ellenkezőleg a 67-es közös bankosokat kell nevezni, a kik az ország akaratával szemben még mindig a bécsi bálvány előtt térdelnek a porban. De a budapesti nagygyűlésnek még egyéb jelentősége is van azonfelül, hogy a nagy függetlenségi-párt megbonthatatlan egységét dokumentálja. Ez pedig abban rejlik, bogy a székesfőváros, a melyet sokszor vádolnak — és néha joggal — a nemzeti ügy iránti közönnyel, ebben a kérdésben sem habozik és a legnagyobb lelkesedéssel a nemzeti ügy mellé áll. Ha számbavesszük az érdekösszeköttetések ezernyi szálait, a melyek a régi klikkel által megmételyezett lakosság szabad vélemény nyilvánítását még mindig lenyűgözve tartják; ha számbavesszük azt, hogy a hivatalos székesfőváros még mindig az egykori korrupt törzsfőnökök hálójában vergődik : nem lehet csekélyre becsülnünk azt a nagy eredményt, hogy a mai kritikus időben, a midőn még nem lehet tudni mit rejteget a jövő, a főváros becsületes polgársága a hazafias, a becsületes ügy szolgálatába szegődik. Ezzel az állásfoglalásával a főváros hatalmasan megnöveli az önálló bank nagy seregeinek számát és ki kételkedhetik benne, hogy ilyen egyakaral mellett az önálló bank igaz ügyének győznie is kell. Budapest e mostani állásfoglalását igazán méltányolni csak az tudja, a ki még el nem felejtette azt a szégyenletes látványt, a midőn a székes- főváros közgyűlésén a nemzeti ellentállásnak a régi klikkek soraiból hatalmas ellenzéke támadt. Ha a hivatalos székesfővároson múlna a bank dolgában megszólaltatni a polgárság akaratát, talán most is felülkerekednék a számítók, az óvatosak, a leskelődök intő szava. Éppen ezért okos és helyes dolog volt a budapesti függetlenségi-párttól, hogy a bank dolgában való megnyilatkozást a polgárság összeségére: egy nagygyűlésre bízza, a melyen hamisítatlanul, minden befolyásolás nélkül megfog nyilatkozni az ország szivének akarata egyetértésben az egész országgal. A bécsi érthetetlenül makacs és szűkkeblű politika ezúttal is ügyetlennek bizonyul. A válság elposványositásával és kihúzásával elérte azt, hogy a nemzeti felbuzdulás hullámai ismét magasra csapnak és e hullámok mind többet és többet mosnak el abból a kis 67-es szigetecskéből, a melyre az osztrák birodalmi törekvések a jövőt alapítják. Am folytassa csak tovább a bécsi kéz gyűlöletes játékát. Ha ő ráér, mi az időt jól ki tudjuk használni. Szervezzük, csatarendbe szólítjuk a függetlenségi-párt hatalmas sorait és ennek a szervezkedésnek egyik legimpozánsabb stácziója lesz a junius 6-iki budapesti nagygyűlés, melynek lefolyásából meg fog győződni az osztrák hatalom arról, hogy az önálló bank nélkül alkotmányos és békés megoldás Magyarországon többé nem lehetséges. A főváros kölcsöne. A főváros pénzügyi bizottsága egyhangúlag elhatározta, hogy a nagy beruházási kölcsön felvételét megelőzőleg és ennek terhére 20 millió koronányi folyószámla-kölcsönt vesz fel. E folyószámla-kölcsönre nézve két ajánlat érkezett be, melyek közül a »Magyar kereskedelmi részvénytársaság« ajánlata г/4°/0-al olcsóbb volt, mint az egyesült budapesti nagy pénzintézetek ajánlata. A bizottság az olcsóbb ajánlatot fogadta el. Ez a legtermészetesebb dolog a világon, mert a mikor kölcsönről van szó, magától értetődik, hogy az előnyösebb ajánlat győzedelmeskedik a drágább fölött. De bármily természetes is ez a döntés, azért mégis tekintélyes részről súlyos kritikával illették a fővárost azért, a miért inkább akar 43/4, mint 5% kamatot fizetni. Megjegyzendő, hogy mig a 43/4%-°s pénz is a pénzpiacz mai állapota mellett drága, és csak azt kell csodálni, hogy több külföldi pénzcsoport nem pályázott erre az üzletre, a mi csak annak tulajdonítandó, hogy a külföldi tőkés-körök már megszokták, hogy a főváros kölcsönszükségletét a budapesti piacz monopolizálja, és hogy hiábavaló minden bármily előnyös ajánlat. A »Magyar kereskedelmi részvénytársaság« tehát nagy szolgálatot tett a fővárosnak már pusztán azáltal, hogy egészséges versenyt támasztott és ezzel megtörte a kommunális kölcsönök tekintetében fennálló bank-kar- tellt. A főváros még szerencsés helyzetben van, de mit szóljanak a szegény vidéki városok, a melyeknek kölcsön esetén vakon el kell fogadniok az egyesült pénzintézetek igen magasra csigázott követeléseit. Tudunk esetet, hogy a pénzügyminisztérium megsemmisítette városoknak kölcsönfelvételre vonatkozó közgyűlési határozatait, mert a kölcsön rendkívül terhes volt; és ekkor maguk az illető városok a belügyminisztérium pártfogását kérték, hogy az általuk is terhesnek felismert kölcsön jóváhagyását eszközölje ki, mert különben egyáltalán nem képesek kölcsönt kapni. Bizony nem a legjobb fényt veti a főváros néhány nagy pénzintézetére a kommunális kölcsönök terén folytatott ez a rideg magatartás, és a városok jól teszik, ha köl- csönügyük méltányos ellátására saját, külön pénzintézet létesítésén fáradoznak. A most lezajlott városi kongresszus napirendjének legfontosabb kérdése volt a városok hitelügye, melyhez érdekes és tanulságos adatot szolgáltathat a főváros folyószámla-kölcsöne is. Az egyesült pénzintézetek az uj versenytárs sorompóba lépése eUen rögtön harezba vitték a szokásos érveket. Pénzügyi szaktudósok hamarosan kisütötték, hogy mily keveset takarít meg a főváros a külföldi ajánlat elfogadásával és e csekély nyereséggel szemben mennyire árt a főváros presztízsének az a látszat, hogy nem képes ily csekély hitelszükségletét idehaza fedezni, hanem a külföldre van szorulva. Ismerjük már ezt a szép szólamot, de nem leszünk többé hajlandók a presztízs ürügye alatt a fővárost ki- uzsoráztatni. Mindenféle közszállitásnál a belföldi ajánlkozó csakis egyenlő feltételek mellett részesülhet előnyben, mert a hol közpénzekről van szó, ott legelső tekintet mindig a pénzügyi szempont, bármily kevés is legyen az az összeg, a melyet az állam vagy a város megtakaríthat az olcsóbb ajánlat elfogadásával. Az egyesült bankok egy meg nem nevezett vezérférfia a »P. L.«-ban kiszámítja, hogy a megtakarítás 1/e% különbözeinél legfeljebb 18 ezer koronára rúghat. Minthogy a »Magyar kereskedelmi részvénytársaság“ ajánlatát újabb 78%-kai
