Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-17 / 21. szám
1Y. évfolyam. 1909. május 17. 21. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési áraj Egész évre ... _ _ ... ... ... Ю korona. Fé l évre ... ............................ — — 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Reflexiók a gázügyhöz. A gázbizottság meglepően rövid tárgyalás után hozta meg azt a határozatot, hogy a két ajánlattevővel tárgyalásba nem bocsájt- kozik, hanem ragaszkodik a gázgyárak megváltását és házi kezelésbe vételét elhatározó közgyűlési döntéshez. Amily meglepő volt a határozat e gyors meghozatala — hiszen 27 megjelent gázbizottsági tag közül csupán csak nyolczan szólaltak fel, ezek közül is egynéhány csak nagyon futólagosán — éppen olyan meglepetés számba megy az a legújabb fordulat, a melyet Bárczg István dr. polgármester idézett elő Hellai Ferencznek a városi gázüzem élére történt meghívásával. A kívülállók alig tudnak megszabadulni attól az impressziótól, hogy a gázkérdésben a puccsok egész sorozatával állunk szemben. A közgyűlés egyhangulag elhatározza a megváltást és a házi kezelésbe vételt. E határozat foganatosítására vagyis a gázgyárak házikezelésbe vételének előkészítésére pedig kiküldi a gázbizottságot. Ez a bizottság már javában tárgyal, megvitatja a városi gázgyárak tervére kiírandó pályázati feltételeket, amikor hirtelen beérkezik a fővároshoz az osztrák légszesztársulat ajánlata. Sem a tanács, sem a gázbizottság el nem utasitja az ajánlatot, és a tanács nyilvánvalóan mandátumának önkényes kiterjesztésével belemegy az ajánlat érdemleges megvizsgálásába. Az ügyosztály nekifekszik a terhes összehasonlító munkálatnak és mialatt ez folyamatban van, ismét meglepetésszerűen belepottyan a városházára a francia ajánlat. Ha a tanács á-t mondott, b-t is kellett mondania és a franczia ajánlat érdemleges vizsgálatába is bele kellett bocsájtkoznia. Szerencse, hogy még 3—4 ajánlkozó nem akadt a gázgyárra, mert különben ezek ajánlatának kiszámítása és összehasonlítása oly hosszú időt vett volna igénybe, hogy a közgyűlésnek a megváltást kimondó határozata a kellő időben végre nem hajtatott volna, és a gázbizottság még mindig ott tartana, hogy azon elmélkedjék: „melyiket szeressem?“ A középitési ügyosztály pontos és alapos számítások nyomán arra az eredményre jutott, hogy a házi kezelés feltétlenül a legjobb a fővárosra nézve. P^gyuttal úgy találta, hogv a számítások alapján a franczia ajánlat előnyösebbnek mutatkozik az osztráknál. Ez a megállapítás azzal a hatással járt, hogy az ügyosztály előterjesztése a legszenvedélyesebben megtámadtatok minden oldalról. A házi kezelés feltétlen felsóbbsége ellen komoly érveket felhozni senki sem tudott, ellenben a franczia ajánlat fölényét sok oldalról kétségbe vonták. Az osztrák ajánlat mellett síkra szállott a légszesztársulat helyi igazgatósága egy memorandumában, mig ellenben a franczia ajánlat védelmére nem akadt egy hang sem, mert ennek az ajánlatnak látható képviselője Budapesten egyáltalán nem is volt. A -gázbizottság ülése ehhez képest a következő képet mutatta: A felszólalóknak három kategóriáját lehetett megkülönböztetni. Az egyik, ameiyik kertelve bár, de mégis szemmel láthatóan az osztrákok malmára akarta hajtani a vizet. Ezek voltak a legerélyesebbek. A második kategória a házi kezelés és a megváltás mellett érvelt, de sokkal lagymatagabban mint az előbbiek. A felszólalók harmadik kategóriájába pedig azok sorozandók, akik a franczia ajánlatot a sárga földig lerántották. A legfeltűnőbb jelenség az volt, hogy a polgármester egg szóval sem szállt síkra a házi kezelés melleit. Bölcs hallgatásba burkolózott. Legtávolabbról sem ismételve meg azt az energikus fellépését, a melylyel házépítő programmját a közgyűlésen diadalra segítette. A házikezelés másik legexponáltabb szóvivője Vázsonyi Vilmos pedig inkább a franczia ajánlat lecsepiilésében kereste a babérokat, semmint a liázikezelés megvédésében. Milyen nagy lehet háta házi kezelés főlénye és ereje, ha ily langyos pledover-k mellett a gázbizottság többsége mégis mellette foglalt állást. Megszólalt az emberekben a lelkiismeret és az igaz ügy győzött. Még csak annyit a bizottság tárgyalásáról, hogy valósággal kirítt a felszólalás tendencziózus voltával a főváros volt polgármesterének és főpolgármesterének Márkus Józsefnek az érvelése a házi kezelés ellen, és az osztrák ajánlat mellett. Mintha az egész gázügyre nézve egyedül az osztrák gáztársaság memorandumából merhette volna az érveket. Láttuk a múltban Márkus Józsefet ennél dicsőségesebb szerepben ! A meglepetések sorát azonban a gáz- bizottság határozata nem zárta le. A bizottság ülését követő tanácsülés egyébb kérdések felhalmozódása miatt nem ért rá ezzel a legfontosabb és legégetőbb kérdéssel foglalkozni. A bürokratizmus nyelvén az ilyen „rá nem érés“-! „Schieber“-nek szokás nevezni, a mely expedienst akkor szokás elóránczigálni, a mikor a határozathozatal felette kényes. A gázbizottság döntése oly meglepetésszerü volt, hogy a tanács — úgy látszik — pár nap alatt nem tudott felocsúdni. Igazán el lehet mondani, hogy úgy érezte magát, mint a ki törököt fogott és most nem ereszti. Hiszen a közgyűlés is, a tanács is, a bizottság is egyet akart: a házi kezelést. Miért jött hát oly nagyon zavarba a tekintetes Tanács, hogy hirtelenében azt sem tudta, mihez fogjon? Evidens, hogy időt akart nyerni ahhoz a meglepetéshez, a mit viszont a polgármester tartogatott. Mert két nap múlva már rendkívüli tanácsülésen megtalálta azt az egyedül üdvözítő megoldást. A régi adoma szerint meg volt Bárczy-пак a gomb, keresett hát hozzá kabátot. A kabátot meg is találta a házi kezelés gombjához Heltai Eerencz személyében. Bárczg István költői lendülettel kisütötte, hogy egész Magyarországon az egyetlen igazi szakember a gázdolgokban Hellai Eerencz. Úgy látszik a nagy keresés hevében megfeledkezett egy-két más magyar emberről, a kik némiképen szintén értenek a dologhoz. Tisztelet, becsület Heltai Ferencz senki által kétségbe nem vont tudásának, képességeinek és vasszorgalmának, de azért talán Wartha Vincze, Pfeiffer István. Kajlinger Mihály, Kossuth Ferencz, Hieronymi Károly, Forbáth Imre és még nehányan szintén értenek egy kissé a gáz ügyéhez. Ez a szertelenség, a melylyel Bárczg az egész dolgot jelenetezle, semmiesetre sem tette Heltai Ferencz meghivatását szimpatikussá. A közvélemény már most csak ama rejtély előtt áll, hogy miképpen válhattak máról-holnapra a házi kezelés elvi ellenzői a házi kezelés elszánt barátaivá 2 Heltaira nézve egyénileg megállhat — bár objektive egyáltalán nem magyarázat — hogy ő — mint ezt a deputácziónak kijelentette — azért ellenezte a házi kezelést, mert a mellett nem látta lehetőségét annak, hogy a gázkérdésben szerzett tapasztalatait és végzett tanulmányait a főváros javára felhasználhassa. De hogy e tapasztalatok kellő fruktifikálása a házi kezelés ellen küzdő egyéb elemeket miképpen győzhette meg ily hirtelen álláspontjuk helytelenségéről, azt végezzék el lelkiismeretükkel és Heltai Ferenczel, a ki ezért bizonyára nem fogja őket felelősségre vonni. Az is Hellai Ferencznek privát dolga, hogy mit szól az osztrák gáztársaság ahhoz, ha legkiválóbb szóvivője egy-kettőre átpártol az ellenfélhez. Mi, mint a házi kezelésnek elejétől fogva megalkuvástnemismerőhiveiésszószólói csak örülünk annak, ha oly erős egyéniség, mint Heltai Ferencz, a mi táborunkba tért meg. Meg vagyunk róla győződve Bárczy Istvánnal együtt, hogy Hellai Ferenczben a városi gázüzem méltó és érdemes vezetőt nyer. A mily megnyugtató azonban a személyi kérdésnek ez a megoldása, éppen oly aggodalommal tölti el a házi kezelés minden igaz barátját az a felmerült terv, melynek atyja ugylátszik Vázsonyi, hogy a gázüzem kezelését részvénytársasági alapon akarják megszervezni. Ennek a tervnek részleteiről semmiféle autentikus nyilatkozat eddig nem esett. De már ezúttal rá kell terelnünk a közfigyelmet e megoldásban rejlő veszedelemre, amely illuzóriussá teheti az egész házi kezelést. Ha a részvénytársaság akként van kontem- plálva, hogy az összes részvények a főváros tulajdonában legyenek, úgy az egész forma csak üres játék. Mert a bürokratikus kezelés veszedelme ez esetben semmivel sem kisebb, mintha forma szerint is községi üzem maradna a gázgyártás. Ha azonban akként tervezik a részvénytársaságot, hogy a főváros csak a részvény birtok majoritását tartaná meg, és a részvény ekfenmaradó részét magánosok szer eznék meg, úgy attól tartunk hogy a mai gáztársaság vagy más valamely vállalatkapari tana a körmei közé a részvényeket és ezáltal az a magán- vállalat ismét csak nagy befolyást szerezne a gázüzemre, a mely befolyás mellett a főváros anyagi érdekei ismét nem érvényesülhetnének kellőképpen. Éppen azért feltétlenül kimondandó volna a részvénytársasági alapra való helyezés esetén, hogy az osztalék maximuma 5% lehet és az ezenfelüli nyereség a székesfővárost illeti meg. Emellett természetesen egész részletesen megkellene állapítani a tartaléitgyüjés, amortizáczió, nyereségátvitel mérlegelés stb. módját, nehogy a főváros jövedelmét a gázüzemből a részvénytársaság mérlegelési manőverekkel megrövidíthesse. De még az ezirányu legnagyobb óvatosság melleit is kétségtelen, hogy a részvénytársaság által való üzemkezelés meghamisilása a tiszta házi kezelésnek, melyért a küzdelem folyt és a mely annyi viszontagság után győzedelmeskedett.
