Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-14 / 16. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. mutassak a mostani lakásínségnek vagy lakásuzsorának tulajdonképeni előidéző okaira. Hosszasabb fejtegetésre e tekintetben nincs bátorságom s átengedem ezt szívesen az arra hivatottabbaknak. És mégis csodálkozom azon, hogy a lakásínség keletkező okaira oly kevesen emlékeznek vissza. És csodálkozva látom azt a nagy lelkesedést a fentebb említett programmért, mintha mindazok az okok és mindama bajok, melyek azt előidézték, ezáltal egy csapásra eltüntethetők volnának. Hát nem-e azért maradt abba az építkezés és vele újabb lakások létesítése, mert a bankok a napról-napra mindinkább előtérbe toluló szocziális kérdések elől biztonságot keresve, pénzüket féltve, megtagadták a házak építésére majdnem kizárólagosan és mindenkor szükséges kölcsönök megadását'.1 Vagy elfelejtettük-e már azt a sok sztrájkot és bojkottot, mélyet munkáspolgártársaink oly következetes programra szerint inszcze- náltak'? Vagy nem-e jutott tudomásunkra az építőanyagok valamennyi nemében és kategóriáiban még a jobb időkben és azóta is létesült kartell? Ahány féle építőanyag: annyi féle kartell áll fenn. Vas-kartell, a melvben maga az állami vasgyárak is részt vesznek. Fatermelők kartellje, a tégla-, a czement-, a bádog-, s tán még tiz egyéb ily kartell boldogítja és félemliti meg az építkezni vágyó közönséget. Vagy nem-e ismeretes a közönség előtt az a karteliszerü egyetértés, a mely a bankok közt a kölcsön adandó pénzkamatlába dolgában ma még szorosabban mint valaha fennáll ? Nem-e mindezek okozták a beállott lakáshiányt? Hát vájjon az uj lakásprogramm megszünteti mindezt, akár a téli dermesztő fagy és hideg is megszűnik, hogy helyt engedjen a kikelt friss élethez hivó melegének és erejének ? Nagyon is félek tőle hogy nem! Az építkezés dolgában a főváros hatósága épp иду alá van vetve a házépítéshez szükséges eszközök, anyagok és munkaerők beszerzése esélyeinek, mini minden egyéb megánfél, sőt tán még fokozottabb mértékben. Pénz, vagyis a polgárok vagyonának fö- | löslege, a mely az ily tömeges építkezésre szükséges: csak oly államban áll bővebben rendelkezésre, a hol a szorgalom és takarékosság mintegy a nemzeti erkölcsben gyökeredzik. A hol a már szerzett vagyoni fölösleg nem lomha testként telepszik meg a bankok , treszorjában, saját maguk biztosítására, követelve a legsúlyosabb privilégiumokat: hanem ahol élénk reprodukczióban, állandóan újabb és újabb hozzátermelés által állandó versenyt nyit a tétlenségben heverő, de minden uzsorára kész tőkének. Csak ily államokban lehet szó saját nemzeti vagy községi vagvonból, illetve annak feleslegéből olcsón építkezni. Nincs az az építész, a ki a befektetéshez képest jövedelmezőbben tudjon építkezni, minisem épül az a ház, a mely nem kölcsönvett pénzből épül. Pe(^ig a főváros pénzt az épitke- ! zésre aligha fog olcsóbban kapni, vagy csak számbavehetetlenü! olcsóbban mint a kellő zálogbiztositékot nyújtó magánfél: az több mint bizonyos. Hiszen már most is ötödfél százalékos kölcsönről van szó ! ^ Másrészt: hogy a főváros, illetve szerződéses vállalkozói julányosabban fogják-e tudni a karlellektől beszerezni az építési anyagokat, vagy módjában lesz-e a városnak mint hatóságnak a sztrájkok, bojkottok keletkezését megakadályozni, a melyek az építkezések ideje alatt feltétlenül helyre-közre jelentkezni fognak, ezt sem vagyok képes egyhamar elhinni. Ezek pedig mint nagyon is számba veendő eshetőségek, az építkezést feltétlenül drágítani fogják. S mi következik mindebből? Az, hogy a főváros kölcsönpénzből építvén, nem fog olcsóbban építkezni, mint a magánfél, vagy olcsóbban, mintsem eddig is bérház-épületeit létesítette. Hozzá járul ezen elvitázhatatlan tényhez még azon körülmény, hogy a hatóság már kötelesség- szerüleg is, szolidabban és tartósabban kell hogy építkezzék, mint az a magánfél, a kinek legtöbbje spekuláczióból ugv épit, hogy a házon már az első években nyereséggel túl adhasson és avval egyszersmind az első évek bérének adómentességi-, tatarozás- és javítás nélküli jövedelmét lefölözhesse. Mindezen reflexióimban egyelőre csakis a 3—4 és ezeknél több szobára terjedő lakások és az ekként beosztott bérházakat kívánom érinteni, a melyekre nézve tehát ismétlem, hogy hatóságnak ilyen házak építésére csak oly esetben szabadna magát reá szánni, ha üzleti elvek helyes szemmel tartásával képes lenne azokat saját tényleges fölöslegéből létesíteni. Ebből pedig azt a következtetést már eleve is le lehet vonni, hogy a fővárosi házakban a kirovandó lakbér nem lesz semmivel sem kisebb, mint a magánbérházakban és hogy a jövedelem csak addig fog egyensúlyt tarthatni az eszközölt kiadással, a mig tényleg lakásszükség van. De következményeiben nehezen pótolható koczkázatot von maga után, akkor ha majd lakásfölösleg áll be, a mi az évek során át szerzett tapasztalatok révén, nem csak hogy kizárva nincs, de bizton el is várható ! íme, ilyen az a hatósági vállalkozás, a melybe beléfogni a hatóságnak igazán nem tartozik kötelességei közé és a mit aggályok nélkül helyeselni nem lehet. A 3—4 és ennél több szobás lakások létesítése tehát feltétlenül a magánépitkezésre bízandó és megoldandó feladat marad, mert az átmeneti időben: tehát lakásbőség vagy lakásszükség esetében ez állandóan, hamarosan és önmagában szabói yozódik. Mert a hol 3—4 szoba van, nagyobb nélkülözés nélkül is 1 — 1 szoba mindig elengedhető lesz; kedvező időben pedig megfordítva. Eléggé ismert tény az is, hogy 1—2 ily nagy lakásból több kisebb lakás könnyen létesíthető és hogy drágaság idejében ezek is elkelnek. Lehet, hogy a modern kor nem alkalmas az ilynemű takarékosság elvének hódolni, kivált nálunk; de ez nem változtathat annak igazságán. Közpénzen a jövedelmen túl menő kényelmet megfizettetni nem felelne meg sem a gazdálkodás, sem a de- mokráczia elvének. ^ an azonban az építési programúinak egy kétségkívül igen üdvös fejezete: az, a mely a kisebb, 1—2 szobás lakások létesítéséről szól. Azon része a javaslatnak tehát, a mely a szegényebb sorsú lakosságon segíteni óhajt, a melylyel szemben tényleg elviselhetlen lakásuzsora áll fenn: még áldozatok árán is igazolható befektetésének jelezhető és minden jobb érzelmű polgár helyeslő hozzájárulására és erkölcsi támogatására érdemes és méltó. A légszeszgyárak megváltása. — Dr. Ripka Ferencz előadása. — Az I. kér. szabadpolgári párt, mely a székesfőváros nem egy kerületének szolgálhatna példaképül arra, miként kell a közgyűlés napirendjén lévő tárgyakra előkészülni s miképen kell a párt programmját czél- tudatos és körültekintő munkával a polgárság érdekében a megvalósulás útjára terelni, f. hó 13-án este a gázgyárak megváltásának ügyében tartott fontos értekezletet, melyre a székesfővárosi tanács és a 3 budai kerület fővárosi bizottsági tagjai voltak hivatalosak. Az értekezletet dr. Hegedűs János pártelnök nyitotta meg. Melegen üdvözölvén a tanács s a két testvérkerület bizottsági tagjait, jelezte, hogy az I. kér. bizottsági tagok értekezlete a kérdés fontosságához méltóan kíván a gázgyárak ügyével foglalkozni s azért felkérte dr. Ripka Ferencz, főv. biz. tagot, a kit e kérdés elbírálására szaktudásánál fogva hivatottnak tart, — fegye az ügyet ismételten beható tanulmány tárgyává s eredményét adja elő bizottsági tagtársainak. Az értekezlet megbízásából meghívta a tanács és a budai kerületek bizottsági tagjait is, hogy az értékes tanulmány adatairól tudomást szerezzenek. Ripka Ferencz dr. röviden ismertetvén a jelenlegi helyzet előzményeit, rátért számításainak ismertetésére. Mindenekelőtt megállapítja a gázgyáraknak az uj fejlesztési programra alapján várható jövedelmezőségét. Ripka dr. abból indul ki, hogy a főváros egyhangúlag hozott határozatához híven meg fogja váltani a gázgyárakat, tehát nem azt keresi, hogy mit ér ez a fővárosnak. Erről akar elsősorban olyan képet adni, a mely legjobb hite szerint csak jobb lehet, de rosszabb semmi esetre sem. Előadja, mily nagy óvatossággal számított s mily nagy összegeket rezervált, hogy eredményeiben barátai semmi esetre se csalódhassanak. Az 192L évig terjedő részletes számítások szerint a főváros 11 éven át, díjtalan közvilágítás mellett s a városi épületekben fogyasztott gáznak köbméterenkint 12 fillérrel való számításával, kerek 16 millió korona tiszta nyereséget fog élvezni. A megváltás 1. és 2. évében a beruházott töke 14°/0-ot hoz s az uj gyár üzemének első évében is számíthatunk a tőke 89/0-os kamatoztatására. A franczia és az osztrák ajánlat részletes ismertetése folyamán megállapítja, hogy a franczia ajánlat az első 11 évben netto részesedésként 10'3 millió koronát az osztrák ellenben csak 8'5 millió koronát fog a városnak juttatni. Ugyanezen idő alatt a fogyasztó közönség a franczia ajánlat szerint 2-4, az osztrák ajánlat szerint pedig 7 millió korona kedvezményben részesül. De, jegyzi meg dr. Ripka, a franczia ajánlat ezen kedvezmény tekintetében már az 1924-ik évben túlszárnyalja az osztrák ajánlatot s azontúl állandóan többet nyújt a közönségnek is, mint a másik. A gáz egységára a szerződés végén az osztrák ajánlat szerint még mindig 20, illetve 16 fillér, a franczia ajánlat szerint pedig 15, illetve 14 fillér volna, ami évente milliónyi előnyt jelentene a publikum számára a franczia ajánlat javára. Dr. Ripka számítási táblázatokkal és grafikonokkal igazolja számításának helyességét s ismerteti számos németországi városi gázgyár jövedelmezőségét s ezek legmeggyőzőbben szólnak mellette. Dr. Ripka részletesen magyarázza a franczia és az osztrák ajánlat előnyeit és hátrá
