Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-05 / 14. szám

■ ) ugyszólván teljesen eltűnik. A szerződés vége felé tehát az osztrák ajánlat az ingyenes közvilágításon kivitt egyébb jövedelmet a fővárosnak egyáltalában többé nem biztosit. Az összes készpénzjövedelem, melyre a fő város a gázgyárakból a szerződés tartama alatt az osztrák ajánlat szerint számíthat, ki­tesz körülbelül 14 millió koronát. A gáztársulat azonkívül a magánfogyasz­tóknak a jelenlegi díjszabáshoz viszonyítva bizonyos kedvezményeket nyújt, a mennyiben a kisebb fogyasztók számara bizonyos idő­pontoktól kezdve a világiló gázt 16 fillérért fogja szállítani. Hogy ez az olcsóbb áron szállítandó légszesz mennyit fog kitenni, az egyelőre megállapítva nem lett, és igy ennek a kedvezménynek tényleges értékét csak becslés alapján lehet kiszámítani. De a díj­engedmények értékét az előadó nem haj­landó tényleges készpénzkedvezménynek tekinti, mert az egységártarifának csökkentése az általa okozott fogyasztásszaporilás révén ép úgy fog a légszesztársulat, mint a közön­ség javára szolgálni. Mindazonáltal előadó kiszámította a díjengedmények által képviselt összeget is, hogy a gázgyáraknak hatósági kezelésben várható jövedelméből kiindulva \ megállapíthassa, hogy a gáztársulat még az ajánlatban felkínált engedmények mellett is milyen tiszta nyereségre számíthat. Ezt a tiszta nyereséget előadó a szerződéstartam alatt 6k millió koronára becsüli. Megjegyzendő azonban, hogy e számítás adatai az osztrák ajánlatra nézve igen kedvezően vannak felvéve. Láttuk az előbb, hogy a főváros az osztrák ajánlat szerint a szerződéstartam alatt ik millió korona tiszta jövedelemre számíthat. Ezzel az összeggel szaporodnék a város tiszta haszna házi kezelés esetén, itt tehát olyan összegről van szó, mely a házi kezelés mellett hozott határozatnak tényleges végrehajtását megokolná teszi. Azokhoz, a miket az előadó mondott, alig van megjegyezni valónk. Tagadhatatlan, hogy a házi kezelés képes a fővárosnak a legnagyobb anyagi előnyöket biztosítani, ha megfelel azoknak a várakozásoknak, melye­ket szószólói hozzáfűznek. Mivelhogy azon­ban, mint már volt alkalmunk rámutatni, a főváros széles köreiben kétségkívül erős házi kezelés ellenes hangulat uralkodik és mivel ebből kifolyólag nem tartjuk abszolúte ki­zártnak, hogv a törvén} hatósági bizottság még sem fog végleg a házi kezelés mellett kitartani, mindenesetre üdvös az ügy érde­kében, hogy a jelenlegi társulat ajánlatán kívül most még egy másik ajánlat is áll a főváros rendelkezésé.e, még pedig olyan helyről, a mely legalább is ugyanazt a biz- tosrtékot nyújtja a gázgyára írnak esetleges jövő vezetését illetőleg, mint a jelenlegi tár­sulat. Eontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy ez az ajánlat épugy tárgyilagos és pár­tatlan megítélésben részesüljön a főváros és a közönség^ részéről mint a franczia ajánlat, és ezért érdeklődéssel nézünk a mérnök- egyleli további előadások elé, melyek során a franczia ajánlat is megbeszélés tárgyát fogja képezni. Ivajlinger előadása után ugyanis Forbáth Imre dr., a budapesti gázkérdésnek egyik legalaposabb ismerője már bejelentette, hogy f. hó 6-án úgy a házi kezelésnek, mint a lianczia és osztrák ajánlatnak viszonylagos értékét fogja ismertetni. Megint a baccarat. Bátrunk Írhatnánk : még mindég a baccarat, mert hiszen az örületes játékszenvedély itt Budapesten egy perezre sem szűnt meg. Min­den morálprédikálas hasztalan a kártyásoknak, de a néhány év óta dúló jatékragályban éppen az a szomorú, hogy oly emberekre is reáragad, a kik soha életükben nem kártyáztak. A külön­böző kaszinók és klubok, melyek a hazárdjáté­kok tanyái, egyszerűen azzal védekeznek, hogy senkinek semmi köze ahhoz, mi történik a priváttársaság körében. Ők legfeljebb arra őrködhetnek, hogy más, mint a saját tagjuk ne játszhasson a termekben és igy meg van FÜGGETLEN BUDAPEST. az a nyugodt lelkiismeretük, hogy csak a saját tagjai lesznek esetleg sikkasztókká, tolvajokká, vagy — öngyilkosokká. Legjobb esetben pedig koldusokká, ha a becTiletük még megmenthető. A kaszinók maguk pedig egészen szépen virágzanak a kártyaüzlet mellett. Először is a hazárdjáték nélkül az ördög se jár el a kaszi­nóba, másodszor pedig a különböző társas­egyesületek óriási jövedelmekre tesznek szert a kártyapénzekből, mit sem törődvén azzal, hogy akárhány esetben büntetendő cselekmény­ből szerzett pénz egy része folyik be a pénz­tárukba. A kaszinókra pedig feltétlenül szüksé­gük van azoknak az uraknak, a kik a vezetők sorában ülnek és a kiknek a kaszinói funkezió- náriusság polgári díszt és tekintélyt kölcsönöz. Ezek az urak nem ülnek le a kártyaasztalhoz, bőrüket és pénzüket nem viszik a vásárra, és ha megkérdezed őket, nagyúri nonsálansz-szal azt mondják, hogv ők nem akadályozhatják meg a hazárdjátékot, de ők maguk a szigorú erkölcs alapján megmaradnak, mert hiszen nem kártyáznak. Ezek a nem kártyásoknak fényes és nyugodalmas hajlékot nyújtanak a kaszinók előkelő termei és szellős nyári kerthelyiségei, melyben üres óráikat nagy lelki nyugalommal eltö thetik. Kényelmüknek árát pedig a szom­széd teremben fizetik meg azoknak a tragédiák­nak szerencsétlen szereplői, a kiket a kártyasors üldözőbe vett. Különben ne panaszkodjunk a hazárdjáté­kok ellen mindaddig a mig a játék számos egyébb fajtája hatósági asszisztencziával vígan burjánzik. Mert igazán egészen mindegy, hogy egy magáról megfeledkezett postafőtiszl a bakk- asztalra, vagy pedig a lóversenyre viszi-e az ellopott ezreseket. És még mindig nem akarunk játékbankot engedélyezni a Margitszigeten?! Hol itt a következetesség? Csenevész gyermekek gyorsan egészségesekké válnak, ha a SCOTT- féle Emulsiót szedik. A javulás már az első adag használata után észlelhető. A SCOTT-féle Emulsio oly édes, mint a tejszín és a beteg szívesen veszi be és meg­emészti még akkor is, ha a tejet visszautasítja. Köztudomású, hogy az orvosok az egész vilá­gon legmelegebben ajánlják a SCOTT féle Emulsiót. Nyáron is legjobb ered­ménynyel adagolható. Egy eredeti üveg ára 2 К 50 fii. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsio vásár­lásánál a SCOTT- féle módszer véd­jegyét — a halászt — kérjük figye­lembe venni. A hétről. A népszerű rendőrtanáesos. Egész kis fiókforradalom dúl a VlI-ik kerületben. A ke­rület méltán népszerű és kedvelt rendőrkapi­tányát, Sajó Sándor rendőrtanácsost, a szolgálat érdekében a kerületi kapitányságok uj beosz­tása alkalmából a iőkapitány a IX-ik kerületbe helyezte at. Ritka dolog Budapesten, bogy a polgárság ragaszkodjék egy rendőrkapitányhoz, a ki hivatásánál lógva a bosszúálló angyal, a büntető hatalom szerepét játsza. Sajó Sándor e tekintetben kivétel. Egyéni szere tétre méltó­sága, előzékeny modora, nagy igazságszeretete és nem utolsó sorban rendörtalentuma, mely az elhanyagolt VII. kerületben rendet ludott teremteni, a kerület polgárságának közszeretetét és közbecsülését vívta ki a maga számára. A polgárság megmozdult és ezúttal igazán meg nem szokott utón nagy erőlködést fejt ki, hogy el ne veszítse kedves rendőrkapitányát. A ragasz­kodás megérdemelt és érthető, de a Sajó Sándor megtartására irányuló mozgalom nem helyeselhető, mert ebben ismét a partikuláris szellem megnyilatkozását látjuk. A közszolgálat , érdeke, a fontos rendőri szempontok bizonyára szükségessé teszik azt, hogy ez a kipróbált lünk czionárius a neki kijelölt kerületet vegye át. Ha szabad magunkat úgy kifejeznünk: a VII- ben a mór meglette kötelességét, most menjen rendet csinálni a IX-be. A közhivatalnok be­osztása és működési köre nem szimpátiákon vagy antipatiákon fordul meg, hanem a szükség- szerűségen és a czélszerüségen. Éppen ezért mi voltunk azok, a kik tiltakoztunk annakidején ama mozgalom ellen, a mely egy igen kedvelt kerületi elöljáró szolgálati áthelyezése ellen irányult. Sajó Sándor képességeire az állam- rendőrségnek most a IX. kerületben van szük­sége. Ne nehezítsük meg a férfiúnak a válást azzal, hogy belekapaszkodunk és a hivatali fel- söbbséget ostromoljuk. Elvégre i t marad a kedvelt rendőrtanácsos Budapesten és bizonyára dicsőséges pályafutását ezentúl is itt fogja meg­futni. E pályafutásának útjába ne álljon senki és semmi, még a szeretet és bizalom sem. Fiumei és budapesti czégtáblák. A ma­gyar állam egy kis része, az autonómiával fel­ruházott Fiume nagyon soknak találta a magyar felirásu czégtáblákal. Ezért olasz érzelmű kép­viselőtestülete egyszerűen dekretálta, hogy min­den czégtábla olasz nyelvű legyen és a magyar felírás legfeljebb csak apróbb betűkkel alkal­mazható az olasz felírás mellett. Mi sovinisz­táknak és németfalóknak kürtőit budapestiek pedig nap-nap után elmegyünk hány német czégtábla mellett anélkül, hogy eszünkbe jutna e czégfelirások német volta Pedig Budapest az ország fővárosa és a német nyelvű czégtáblák száma sokkal nagyobb, mint az összes fiumei czégfelirások együttvéve. Hogy e tolerancziánk helyes-e, ahhoz sok szó fér. Úgyis nagyon kevés az, a mi arra inti az itt járó idegent, hogy magyar városba van. Budapest magyarsága külsőleg, sem az épületekben, sem az embe­rekben kifejezésre alig jut. A czégtáblákon pedig legkevésbbé. Jó volna, ha kereskedőink, a kik a magyarosodás terén valóban rekordot teremtettek és lassan-lassan leszoktak a német könyvelésről és a német levelezésről, a ezég- feliralok nyelvében is dokumentálnák magyar­ságukat. Az a kereskedelem, a mely magát 90ü/0-ában magyarnak vallja, igazán nem res- telheíi magyar voltát czégtábláin is világgá kürtölni. A fővárosi lakóházak. A pénzügyi bi­zottság döntött a nagy építési programra felett. Bárczy István polgármester maga revidiálta a jövő évre előirányzott programmot akként, hogy a fővárosi alkalmazottak számára terve­zett bérházak építésétől elállott, és ezek helyeit a kis lakások és az egyébb bérházak szaporí­tását indítványozta. A programmot a polgár- mester e módosulásával a bizottság ellogadta és a szerdai közgyűlés már tárgyalni fogja a lakóházak ügyét. Az elfogadott formában he­lyeselhető a jövő esztendei programra, a mely most már teljesen megfelel az általunk több ízben kifejtett amaz álláspontnak, hogy az egész fővárosi lakosság számára kell mentül több lakást létesíteni! A programmban semmi nyoma sincs annak, hogy miként képzeli el a polgár- mester a nagyszámú fővárosi bérházaknak a kezeléséi, holott ez igen lényeges kérdés. Ily nagy tömegű bérlakásnak központi kezelése ugyszólván lehetetlenség, és minden nagyobb bérháznak kell majd egy kezelőt állítani, a ki a felettes hatóságnak lesz köteles beszámolni. Előre látható, hogy e házkezelői tisztségek után nagy tülekedés fog megindulni és gondoskodni kell arról, hogy e házkezelés ne váljék szine- kurává, a mely körül a protekezió és pajtás­kodás fogja apró játékait űzni. A bürokratikus kezelés egymagában is nehéz dolog, és a mikor a főváros szocziális érdekből lakossága javára a bérházépités szokatlan útjára lép, ezt akként kell megcselekednie, hogy a főváros pénzügyi érdeke emellett csorbát ne szenvedjen. Mert különben a lakosság amit nyer a réven a lakás- nyomoruság enyhítése folytán, ugyanannyit veszítene a vámon a közterhek növekedése miatt. A házak helyes kezelésének a megálla­pítását éppen ezért az egész lakásépítő akczió csak oly fontos részéül kell tekintenünk, mint magát az építést, mert ettől a kezeléstől függ, hogy a lakások tényleg olcsók legyenek, de hogy emellett a főváros rá ne fizessen c nagy- I szabású kezdeményezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom