Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-31 / 35. szám
9 FÜGGETLEN BUDAPEST. Bárczy István dr. polgármester személyes intervencziójára — hajlandóság mutatkozik arra, hogy a két minisztérium (a belügyi és az igazságügyi) hozzájáruljon a főváros kéréséhez s erre való tekintettel a közgyűlés fenn is tartotta korábbi határozatát, az a miniszteri leirat, a mely a főváros első felterjesztésére a napokban érkezett, érthetetlen módon és minden indokolás nélkül ragaszkodik a minisztériumok kívánságához és nem enged a főváros érveinek. Ez a leirat nagy csalódást okozott nemcsak a törvényhatósági bizottság tagjai között, hanem a főváros egész közönségében, a melyre a még mindig fenyegető rendelkezés temérdek szaladgálást, költséget és egyéb kellemetlenséget jelentene. Mert gondolni lehet, hogy a háztulajdonos — még ha abban a házban lakik is, a hol a kiadó lakás van — nem fog minden perczben a lakáskereső rendelkezésére állani és nem fogja egész napon át odahaza várni a bérlőt, hanem valószínűleg a napnak egy bizonyos óráját fogja kijelölni arra a czélra, hogy a bérelni szándékozók őt felkereshessék. A házmesternek mindenkit, a ki egv egész napon át érdeklődik a kiadó lakás iránt és azt kibérelni szándékozik, arra az időre kell odarendelnie a háziúrhoz. Mi fog ebből kifejlődni? Az, hogy esetleg egy egész sereg ember fog egyszerre jelentkezni, a kik egymást ellenséges szemmel nézik, sőt talán egymásra is fognak hezitálni. Csak az kellene még a mai szomorú lakásbér-viszonyokhoz, ; egy valóságos lakásbéremelő versenytárgyalás! Ha pedig a házbértulajdonos nem is lakik abban a házban, a hol a kiadó lakás van, hanem a város más részében, hányszor kell majd a bérelni szándékozónak hiábavaló utakat tennie, akár azért, mivel a háztulajdonost nem találja otthon, akár azért, mivel akkorára, a mikor öt megtalálnia sikerül, az a lakást esetleg már másnak adta bérbe. Hát ha még nem is a fővárosban lakik a ház- tulajdonos ! Akkor a lakáskeresőre még több nehézség, több fáradság és költség vár. Igaz, hogy ezen lehetne úgy is segíteni, hogy a háztulajdonos tartson házgondnokot. Azonban ez újabb költséget jelentene a ház- tulajdonosra nézve s talán nem minden ok nélkül, attól kellene tartani, hogy ezt a költséget is a lakóknak kellene megfizetniök. Ezekkel a hátrányokkal szemben, előnyét alig lehet látni annak, ha a házmester nem adhat ki lakást. Az, hogy a házmester hatáskörének a korlátozása csökkentené a házmester hatalmát és elvonna tőle egy alkal- | mat, a mikor a helyzettel visszaélve, meg- sarczolhatja a lakáskeresőt, elismerésre méltó törekvés volna ugyan, azonban egyrészt az ilyen visszaélés mégsem mondható általánosnak, másrészt joggal lehet hinni, hogy a visszaélésre képes házmestertől ez a rendelkezés sem venné el annak a lehetőségét. Különben is könnyű volna kijátszani ezt a rendelkezést. Mert azt semmi sem tiltja, hogy a háztulajdonos akár házkezelői meghatalmazást adjon a házmesternek, akár pedig egyszerűen a lakás kiadásával megbízza a házmester íeleségét vagy más hozzátartozóját. Már pedig a szabályrenyeletet nem azért csinálják, hogy annak kijátszását lehetővé tegyék, sőt egyenesen előmozdítsák. Íme, ilyen világos kérdésben is mennyi nehézséggel kell a fővárosnak megküzdenie, míg megtalálja a maga igazát. Érthetőnek és indokoltnak találtuk volna azt is, ha a főváros, megunva a sok hiábavaló felterjesztést és sikertelen tárgyalást, belenyugodott volna a minisztériumok kívánságába, csak azért, hogy egyszer már életbeléptethesse a szabályrendeletet és hozzáférhetőkké tegye a közönségnek a vele járó szocziális és egyéb előnyöket. De azért természetesen csak helyeselhetjük Bárczy István dr. polgármesternek azt a lépését, hogy úgyszólván az utolsó pillanatban még egyszer kísérletet tett a hátrányos intézkedés elejtésére. Nagy örömmel és köszönettel fogadhatja a közönség is a sikert, a mire ezúttal úgy látszik van némi kilátás s akkor a szabályrendelet még ez évi november 1-én életbeléphet és magával hozhatja azt a régóta nélkülözött időt, a mikor egy évben nem fogják többször, mint egy ízben, emelni a házbért, sem pedig a béremelés helyett a lakást felmondani. Kevés a kenyér. A fővárosi kenyérgyár megnyitása a nagy néptömegek reménységét felkeltette és már a gyártás második napján ostrom alá fogták az elárusitó helyeket. A reménység azonban hamarosan szétfoszlott, mert agyártott kenyér mennyiség még a huszadrészét sem fedezte a nagy keresletnek. A közélelmezési ügyosztály a felhangzó panaszokra kijelentette, hogy az uj kenyérgyár még nincs teljesen üzemben, mert az első időben csak 60 métermázsa kenyeret gyárt és ez a mennyiség esa«; fokozatosan fog felemeltetni egészen a napi 250 métermázsára. Nincs szándékunk a közélelmezési ügyosztálynak ezért szemrehányást tenni, csak megállapítjuk azt a tényt, hogy a szegény nép várakozását felkelteni nagy hiba volt. Az ügyosztály elmulasztotta már eleve is közhírré tenni, hogy a hatósági kenyérgyár eleinte csak ily redukált mennyiséget fog termelni, sőt a kenyérgyár megnyitása alkalmával is elhallgatták sajtó elől ezt a körülményt. A hatósági kenyérgyárnak teljesen jogosult és kiérdemelt felmagasztalása azután felcsigázta a főváros lakosságának a várakozását és a csalódás most annál keservesebb. A kenyér elégtelen mennyisége annál sajnálatosabb, mert egyrészt teljesen aláássa a polgárság bizalmát a főváros vezetősége iránt, másrészt pedig a pékeket, a kiket a kenyérgyár megnyitása már-már megpuhitott, újból felbátorítja a legkíméletlenebb kenyéruzsorára, mert most már látják, hogy a fejük fölött lógó Damokles-kardnak nincsen éle. Ezzel pedig a kenyérgyárhoz fűzött reménységek teljesen szétfoszlanak, nyíltan kimondjuk, hogy a mostani csekély kenyérmennyiségből a közönségnek semmi haszna nincsen, és ezért a főváros lakossága elvárja a város uraitól, hogy a legrövidebb idő alatt teljesen üzembe helyezik a hatósági kenyérgyárat, a melyre a főváros közönsége a nagy czél érdekében szívesen szavazott meg tetemes pénzáldozatot. Holmi lassú fejlesztés itt nem ér semmit, az üzemet rövidesen teljesítő- képességének legmagasabb fokára kell emelni, mert a fővárosnak nem parádéra vagy mutatóba kell a kenyérgyár, hanem arra, hogy benne tényleg gyártsanak elegendő kenyeret. A 25 000 kilogramm is csak egy csekély része lesz a főváros szükségleteinek, de leg- alább vagy 50.000 szegény embernek juttat majd olcsó táplálékot. Hatezer kilogramm termelésnél azonban a hatósági kenyérgyár valóságos szatíra, a mely nem érdemelte meg azt a nagy reklámot és dicsőítést, a melyet a bölcsője mellett röpítettek világgá. Legjobb a „Vas”-feie ggf acetylén lámpa' L □ Budapest, VI., kerület, Liszt Ferencz-tér 6. □ □ □ □ ^ Igazságtalanság a Máv-on. — Levél a Szerkesztőhöz. — Tekintetes Szerkesztő ur! Tisztelettel kérem, hogy alábbi felszólalásomnak b. lapjában helyt adni méltóz- tassék. A magyar államvasutak helyi vonalain folyó évi május 1. óta állítólag valamely rendelet következtében beszüntették az első kocsiosztályt. Ez nem úgy értendő, mintha első osztályú kocsik egyáltalán nem közlekednének, mert a legtöbb helyi vonalon tényleg van elsőosztáiyu kocsi. Az élelmes utasok ezt akként használják ki, hogy másodosztályú jegyekkel az elsőosztáiyu kocsikba szállnak, végig élvezvén olcsó pénzen az első kocsi- osztály összes előnyeit. Ez ugyan magában véve még nem volna baj. A baj ott kezdődik, hogy a jegypénztárak vígan adják ki az első- oszíályu jegyeket is azoknak a balek utasoknak, a kiknek nincs tudomásuk arról, hogy másodosztályú jegygyei lehet elsőosztályon utazni. És igv gyakran előáll az a helyzet, hogy az elsőosztáiyu utas, aki lefizette a magas menetdijat, kiszorul az elsőosztályból azért, mert a másodosztályi utasok a kocsikat teljesen megtöltik. Ezen az igazságtalanságon segíteni' kell. Vagy tessék az állítólagos rendeletet szigorúan keresztülvinni, a mely esetben a jegypénztárak ne adhassanak ki elsőosztáiyu jegyet vagy pedig tessék szigorúan őrködni afelett, hogy az első kocsiosztályban csak olyan utas foglaljon helyet, a kinek elsőosztáiyu jegye van. Semmiesetre sem méltó a Mávhoz, hogy illetéktelenül nagyobb menetdijat szedjen be az utazóközönség ama részétől, a mely a díjszabás labirintusáiban kevéssé járatos és abban a naiv hitben él, hogy az elsőosztályban csak elsőosztáiyu jegy váltása mellett utaz- hatik. Jómagámmal megesett már, hogy megváltván elsőosztáiyu jegyemet, a kocsik tul- zsufolása miatt harmadik osztályon kellett utaznom, holott az első osztályban nagy kényelemben helyezkedtek el másodosztályú utasok. Budapest, 1909. augusztus 26-án. Tisztelettel Dr. H. E. verőczei nyaraló. Előfizetési felhívás. A Független Budapest 1909. évi juulius hó 1-én negyedik évfolyamának második felébe lépett. Tisztesmultra tekinthetünk immár vissza, és ez a mull lelkesít bennünket a jövő reánk váró nagy küzdelmeire. Kitartó hűséggel követtük azt aczélt, a melyet programmunkban hirdettünk és ennek a czélnak elérésére — hogy Budapest székes- főváros nagygyá, gazdaggá, magyarrá legyen — nem tértünk le soha kijelölt irányunktól. Ennek köszönhetjük, hogy a »Független Budapest« ma megerősödve, lelkes előfizetői táborra támaszkodva, folytatja harczát azok ellen, a kik a hazafias politikát a városházáról kiküszöbölni igyekszenek, és a kik még ma is feláldozzák a közérdeket saját önző érdekeiknek. 'bárói в automobilok В MOZSAR-U. 9
