Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-08 / 28. szám
9 FÜGGETLEN BUDAPEST. keresztül hajszol. Persze, a mi vén klikkeink az ily erélyes és gyors munkához nincsenek szokva. Eddig úgy történt, hogy a törzsfőnökök összebújtak, tanácskoztak, tárgyaltak és tanulmányoztak és a kéz kezet mos elvének szorgos betartásával minden fontos lépést elhalasztottak. Ez a huza-vona volt az oka eddig, hogy a főváros több mint egy évtizede félreismerhetetlen tespedésben sínylődik. Mit rekriminálnak az olyan közgyűlés semmibevevéséért, a melyen a tisztelt városatya urak csak akkor szoktak megjelenni, a mikor valamely magánérdek vagy üzlet forog szóban és a melynek terme csak úgy kong az ürességtől, valahányszor csak a főváros egyetemes érdeke és a főváros jóléte forog koczkán. Értjük mi jól a klikkek szörnyű ijedelmét, a mikor a polgármester erős kézzel belemarkol a nagy és fontos problémákba. A klikkvezérek egyrésze a gázgyárnál volt érdekelve, a virilisták túlnyomó részének zsebérdekét veszélyezteti az uj lakásépítési programm. A pékek kenyéruzsorájának véget vet a hatósági kenyérgyár építése, minekutána a vásárpénztár jövedelmező üzletét már megelőzőleg kivették a bankok kezéből. A főváros kölcsönszükségletének a fedezésénél győz nem a leghatalmasabb csoport, hanem az olcsóbb ajánlat. Sőt még a téglakar teli egyeduralmával is szembe mer szál- lani ez a pogány polgármester, csak azért, hogy a főváros olcsóbb téglához juthasson. Egyszóval, háttérbe szorul a magánérdek és győzedelmeskedik minden ügyben az igazi, az egyetemes közérdek. A községi politika tengelyévé az egész polgárság, tehát a fővárosnak igaza tétetik és a főváros megszűnik néhány kiváltságos kerületi nagyság és kortesvezér fejőstehene lenni. Ezért, csakis ezért szálka a klikkvezérek szemében a polgár- mester és a tanács lázas tevékenysége. Az aggályok, melyeket mostanában hangoztatnak, a főváros pénzügyi állapotát emlegetik, a melyet a nagy alkotásvágy állítólag veszélyeztet. Pedig a tárgyilagos szemlélő előtt tudva van, hogy Budapest pénzügyi helyzete még soha oly kedvező nem volt, mint jelenleg és nem lehet kétséges, hogyha valaha alkalom és időszerű volt a nagy lendület, úgy most bizonyára az. Ne törődjenek a kicsinyes gáncsoskodás- sal és kerékkötéssel azok a férfiak, a kik a nagy munkál megindították. Lebegjen szemük előtt Bécs városának példája, a melv megmutatta, hogy egy vezető férfiú erős akarata és erélyes keze többet tehet a város felvirágoztatásáért, mint száz bizottság tépelódése, fontoskodása és huza-vonája. A polgármester pedig nyugodtan viselje el az autokratizmus vádját és haladjon tovább a megkezdett utón. A polgárság százezrei melléje szegődnek ebben a munkában és nem kétséges, hogy idővel azok a városatyák kerülnek majd túlsúlyba, a kik szintén fölébe helyezik a közéi deket a magánérdeknek. A szűklátókörű nvái spolgárság kora lejárt és elkövetkezett a íelvilágosodott és üdvös községi szocziál- politika ideje, a melynek élén minden jobb éi zésü fia e városnak örömmel köszönti a polgármestert és a tanácsot. Legjobb a „Va$”-féie El Г acetylén tampa —— ........... kerékpár- ' É 1 1 ЕП Budapest, VI., kerület, Liszt Ferencz-tér 6. □ □ □ □ Eladatlan telkek. A főváros a tulajdonában levő telkek egy részére — még pedig a legértékesebbekre — árverést irt ki, a melynek eredménye most tétetett közzé. Ennek az árvei és- j nek a lefolyása igen tanulságos és igazolásául szolgál a polgármester lakásépítési programm- jának. Ebben a programmban tudvalevőleg benne foglaltatott az, hogy a főváros üresen álló értékesebb telkeit bérpalotákkal beépítteti. És éppen ez a programmpont volt az, a mely a közgyűlésen a leghevesebb ellenzéssel találkozott és a mely a kormányhatósági jóváhagyást állítólag és valószínűen nem fogja elnyerni. Úgy a miniszterelnök, valamint a belügyminiszter nyilatkozataiból kitűnik, hogy ők azért ellenzik a fővárosi bérpaloták építését, nehogy a hatóság a magánépitési tevékenységnek versenyt támasszon. Wekerle ki is jelentette, hogy a fővárosban oly mérvben indul meg az építkezési tevékenység, a mely elegendőnek látszik a lakáshiány kiküszöbölésére. Az imént megtartott telekárverések ezt a feltevést határozottan meg- döntik. Ugyanis az V-ik kerületben, még pedig a belterületen fekvő, tehát igen értékes és bérházépitésre alkalmas telkek közül egyetlen egyre sem jelentkezett vevő. Az Alkotmánv- utcza közvetlen közelében levő Honvéd-utczá- ban, Szalay-utczában és Szemere-utczában nem kellenek a telkek senkinek, de sőt a Markó- és Sólyom-utczában is eladatlanok maradtak a főváros telkei. Nem kevesebb ’ mint 15 nagy és értékes telek maradt itt a főváros tulajdonában, a mely most, ha a bérpaloták építése nem engedélyeztetik, továbbra is kénytelen parlagon hevertetni ezt a nagy vagyont. Ugyancsak nem akadt vevő egy Margit-köruti igen szép telekre, továbbá a iX-ik kerületben a Mester-utczában levő nyolcz telekre, melyek közül pedig öt telek mindjárt a Ferenez-kőrútnál fekszik. Az ezúttal árverés alá bocsájtott 36 telek közül csak 12 talált vevőre, 24 pedig a főváros nyakán maradt. És lehet mondani, éppen a legszebb helyen levő telkek! Vájjon nem sokkal észszerübb-e, ha ezeket a telkeket maga a főváros beépíti és ezáltal a közepes nagyságú lakások számát — a melyekben oly borzasztó hiány van — egészségesen szaporítja, mintha használatlanul heverteti ezeket a telkeket, a melyekre a magánépit- kezési tevékenység nem reflektál. De eltekintve a lakáskérdéstől, valóságos szégyen az, hogy az V-ik kerület belterületén ily nagy telektömbök állanak üresen, beékelődve az Alkotmány-utcza és a Lipót-körut palota sorai közé. Hol van az a magánépit- kezés, a melyet a miniszterelnök félt a főváros konkurrencziájától? Mért nem jelentkezett erre az alkalmas telekvételre? Meddig hagyjuk még a Lipótváros e belső részét kiépittetlenül ? Csupa oly kérdés, a melyre a helyes felelet egyedül a főváros házépítési programmjának gyors és teljes keresztülvitele lehet. A magántőke nálunk építkezni nem akár, mert minden újabb építkezéssel devalválná a már meglevő bérházaknak jövedelmét, nem marad tehát más hátra, minthogy a főváros csapjon fel háziúrnak és ezzel helyreállítsa a lakáskereslet és kínálat között az annyira megingatott egyensúlyt. A hétről. Az utolsó közgyűlés igen tanulságos volt mindazoknak, a kiknek kevés érzékük van a kerületi érdekek és a szükkörü vetélkedések iránt. Sajátságos dolog, hogy városatyáink nem tudnak felülemelkedni a kis kerületi szempontokon, hanem mindent e legszűkebb pátriájuk nézőpontjából Ítélnek meg. Ebből azután a legfurcsáhb következmények állanak elő, mint a mostani közgyűlésen is, a hol az egyetemes érdeket egyedül a polgármester képviselte. A Tabán fejlesztéséről volt szó. Nyomban felállott a „terézvárosi“ Vázsonyi és a kérdésnek a napirendről való levételét indítványozta. A polgármester leghívebb támogatója tehát szembe került Bárczy-val csak azért, mert egy budai kerület fellendítéséről volt szó, a melynek városatyái nem éppen a legnagyobb szimpátiával viseltetnek a demokraták iránt. Felállnak azután az „erzsébetvárosi“ urak és nagy vitát kezdenek azon, mennyivel sürgősebb az Erzsébetváros fejlesztése, mint a Tabáné. Még jó, hogy a többi kerületek szóvivői nem hozakodtak elő a maguk külön kerületi óhajaikkal, mert különben kiderült volna, hogy annyi itt a rendezni és fejleszteni való, hogy akár el se kezdjék a Tabánnal. Ugyancsak a kerületi szellem hozta magával, hogy azok, a kik leghevesebb ellenfelei a polgármesternek, ebben a kérdésben barátaivá lettek és igy volt alkalmunk egv Szabadpolgári, Sas és józsefvárosi ad hoc koalicziót látni a polgármester mellett, szemben a demokrata és Ehrlichista: ezúttal polgármesterellenes kisebbséggel. így keveri össze a kerületi klikkszellem az elveket és állásfoglalásokat. Barátokból ellenfelet, ellenfélből barátokat csinál. A minden tekintet nélkül való közérdeket csak a polgármester emlegette, a ki végül is szívós energiával keresztül vitte álláspontjának győzelmét. Holnap pedig ismét egészen másképpen fognak keveredni a kerületek és pártok, aszerint, a mint az illető városatyák saját külön környezetének és választóinak a kedvére cselekszik a polgár- mester. A főváros bérházai. A tegnapi közgyűlés a tanács javaslatára elhatározta, hogy a főváros tulajdonát képező bérházakat árverés utján eladja. Számos váresátya ebből arra következtetett, hogy a polgármester elejtette a bérházak építésére vonatkozó tervét, azzal érvelvén, hogy minek építsen uj házakat a főváros akkor, a mikor a régieket eladja ! Evidens, hogy itt tévedésről van szó az illetők részéről, mert hiszen a hérház- épités akcziónak nem az a czélja. hogy a fővárosnak mentül több háza legyen, hanem az, hogy általában véve a lakások száma szaporittassék. Minthogy pedig a magánosok nem építenek kellő szánni uj lakást, a hatóságnak kötelessége erről gondoskodni. Ha az uj lakások meg lesznek, úgy akár valamennyi házat eladhatja a főváros, ha akad rájuk vevő. Csodálatos dolog, hogy városatyák egy nagy kontigense még mindig nem tud felemelkedni a szocziális nézőpont magaslatára és folyton abból Ítéli meg a fővárosi bérház- épilés kérdését, vájjon a fővárosra nézve pénzügyi szempontból kedvező befektetés-e; nem akarván megérteni, hogy itt a pénzügyi szempont mellékes, de a lakásnyomor enyhítése a lényeges. Mentül kevesebb felépített ház marad a főváros tulajdonában, annál előnyösebb ez a lakásínség elleni küzdelemben/mert minden eladott bérház helyébe a főváros újat építhet. És éppen ezért a három fővárosi bérház eladása helyes és üdvös dolog, anélkül, hogy ez a bérházépitések kérdését hátrányosan befolyásolhatná. Uj villamosvasúti vonal. A városi villamosvasul hálózata örvendetes kiépítést nyer azzal a vonallal, a mely a Rákóczi-utat fogja egybekapcsolni a Király-utczával. Az uj vonal a Rókus kórháznál fog kiágazni és a Klauzál- utczán át vezet a Király-utczáig, a hol a Nagymező-utczai vonalba ágazik. Ezzel a vonallal újból gyarapodik ama közúti vonalak
