Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-05 / 1. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. 2 Az egynapos tömegsztrájk. Az egynapos tömegsztrájk, a mely a múlt esztendő utolsó napján meg akarta állitani a főváros vérkeringését, bebizonyította azt a múltkor megindokolt véleményünket, hogy a politikai sztrájk nálunk nem sikerülhet, csakúgy mint egvebütt sem sikerült, Huszonnégy órára sem voltak képesek érezhető fennakad-, dást előidézni a sztrájk intézői a főváros fór- galmában és életében,holott egy napra'inkább meg lehet nyerni a tömegeket mint sok napra. Egyáltalán lényegtelennek'-tártjuk a fölött vitatkozni, hogy ennyi vagy aühyi ezer munkás sztrájkolt deczember 31-én alsóvárosban. Mondjuk, hogy a rendezőség- öltal kimutatott szám sokszorosa vett részt a : sztrájkban, és tegyük tel, hogy tényleg akár 30,000 munkás nem dolgozott azon az egy napon. Ez önmagában nem dönti meg azt a tényt, hogy az egy napos sztrájk nem sikerült. Mert hiszen a vezetők azt akarták kimutatni ezzel a demonstrativ munkaszüneteléssel, hogy a munkásság politikai követeléseit képes kikényszeríteni azzal, ha leteszi a szerszámot. Hát ez a bizonyítás kudarczot vallott, a mit igazán nem kárörömmel vagy elégtétellel állapítunk meg, mert sok ezer munkáscsalád aznapi keresete ment veszendőbe a czéltalan és eredménytelen demonstráczió folytán, és ez az egynapos keresetvesztesség is a nemzeti munka és a nemzeti jövedelem mérlegében kárt jelent. De kiinduló pontjában is helytelen volt a munkabeszüntetés, mert a szakegyletek felfüggesztése csak ideiglenes intézkedés, a mely á vizsgálat eredményéhez képest módosulni fog, ha a felhozott vádak alaptalanok. Ha ellenben a vizsgálat a felfüggesztést indokoltnak fogja kideríteni, akkor úgyis bekövetkezik a feloszlatás akármiféle erőszakos eszközökkel remonstrálnának is ellene, mert az államhatalom semmiféle törvénytelenséget el nem tűrhet. Retorziónak tehát a munkásság részéről helve nem volt, demonstrácziónak pedig a tömegsztrájk be nem vált. Sajnos, ezzel a végső eszközökkel úgy bánnak már a mi szoczialistáink, mint valami mindennapos játékszerrel, pedig a nagy méreg súlyos betegség esetén egyszeregyszer alkalmazva talán gyógyíthat, de sűrűn és folyton alkalmazva érzéketlenné teszi a szervezetet a maga hatásai ellen. így vagyunk a tömegsztrájkkal is, A mig a polgárság feje fölött lóg ez a Damokles-kard, addig van tekintélye, talán félnek is tőle, de mikor ez a kard fejünkre esik, megérezzük, hogy könnyű nádból van, a mely nem töri be a fejünket, hanem maga a kard törik ketté. Érvek és észokok azonban a sztrájkok rendezőit meg nem győzik. Ők egyszerűen sztrájkot akarnak, hogy ezzel is, dokumentálják exisztencziájukat. Ez az elfajult sztrájk- politikája Magyarország szocziáldemokrácziá- jának jellemzi valamennyi munkásmozgalmat a szervezkedés kezdő stádiumában, mert a vezetőknek felelősségérzete még nincs annyira kifejlődve, mint az ambicziója és a szerep lési viszketege. Azok a munkások, a kik az év utolsó napján a vezetők egy intésére odadobták a szerszámot és ezzel egy napi keresményüket: áldozatkészségük és szolidaritásuk fényes tanúbizonyságát adták és ezért gáncs nem illeti őket. Ezek a tömegek a vezetőség hivó szózatának engedelmeskednek, mindaddig, a mig a sztrájkmámorból ki nem ábrán- dulnak. E kiábrándulásnak számos tünetéi lehetett tapasztalni a legutóbbi tömegszlrájk alkalmával. így azt, hogy például a pinczérek 24 órás sztrájk alatt csak alig félnapot sztrájkoltak, hogy a hirlapszedők csak zúgolódva és a szakszervezeti fegyelem súlya alatt voltak sztrájkra kaphatók; hogy a mészárosok és a hentesek zavartalanul dolgoztak; hogy a pék- műhelyek egy részében folyt a munka. De különben hiába vitázunk. A szocziál- demokrata vezérek azt hiszik, hogy vagy 150.-000,’munkás a maga akaratát tömegsztrájk segítségével reá tudja kényszeríteni az egész .országra. .<A polgárság ezt kétségbe vonja. Végre „ís* az események fogják beigazolni melyik, vélemény a helyes. Sajnos csak az, hogy itt politikai harcz e teljesen kilátástalan 'kimeneteléért a munkásság elkoptatj a gazdasági harczának legélesebb fegyvereit. A szakszervezeti mozgalom egész rendellenessége és beteges volta, éppen abban rejlik hogy a szakeg3resületek elhagyva gazdasági szervezkedésük üdvös és czélravezető útját, elragadtatták magukat a politikai mozgalomra. És ezért kell a tömegsztrájknak sikertelennek maradnia; mert indoka, czélja és ideálja nem a munkásság gazdasági és szocziális jólétének a fokozása, hanem a politikai érvényesülés. Már pedig gazdasági terrorizmus eszközeivel politikai hatalomra szert tenni a munkásság nem fog, ellenben gazdasági érdekeiben nagy károkat okoz önmagának. Az önkéntes mentők. Talán alig van intézmény, a melynek szükségessége annyira át ment volna a köz- tudatba, mint az »Önkéntes Mentőegyesület«. Az is bizonyos, hogy derék mentőinkkel népszerűség dolgában alig vetélkedbetik más testület. Erre szimpátiára appelláltak az első segélynyújtás fáradhatatlan katonái Szilveszter estéjén és bizonyára nagy volt a jövedelem, melyhez a közönség adományaiból jutott a Mentőegyesület. Mindenki szívesen adózik, de azért mégis kelletlenség és a szégyenkezés érzete fogja meg az embert, a mikor látja, hogy ez a derék gárda még mindig csak a társadalom filléreiből tudja nag)r emberbaráti hivatását teljesíteni és folytatni. Az egyesület anyagi ügyei tudvalevőleg nem rózsásak és az önkéntes adakozásokra építeni ezt a szükséges és áldásos intézményt nem volna szabad. Már több Ízben kifejezést adtunk annak a véleményünknek, hogy a Mentőegyesületet egészen az államnak és a fővárosnak kellene fenlartania, persze az egyesület autonómiájának megóvásával. Nem illő egy modern székesfővároshoz, hogy mentőinek felszerelése anyagi eszközök hiányában elégtelen legyen. A leghelyesebb megoldás az volna, ha az egyesület költségveté- sileg megállapított évi szükségletét felerészben a főváros, felerészben az állam fedezné. Egy ilyen intézmény léteiét és tevékenységét nem lehet olyan eshetőségektől függővé tenni, 'Ю8У a jószivü hölgyek kegyes fosztogató hadjárata kellő sikerrel jár-e vagy sem. De meg az a veszély is fenyegeti az efféle gyűjtés sikerét, hogy az utóbbi időben folyton szaporodik az ilyen módon gyűjtő és kére- getó jótékony egyesületek száma, úgy hogy idővel az emberek fogékonysága és áldozat- készsége a nagy czél iránt egészen megcsappan. A lőváros fejlődésével mind nagyobb és nagyobb lesz a mentők tevékenységének anyaga és köre, itt volna tehát az ideje, hogy azelső segélynyújtás közhatósági funkczió jellegével ruháztassék fel, a melynek ellátásé ról az állam és a főváros karöltve gondoskodjék. Függetlenségi pártélet Budapesten. Szilveszter-estélyek. A Zugló és vidéke függetlenségi és 48-as pártköre igen sikerült Szilveszter-estétyt rendezett, melyen a környék szine-java vett részt. A körtagok és vendégek oly nagy számban jelentek meg, bogy a pártkör helyisége ez alkalommal szűknek bizonyult. Az ujesztendőt dr. Stössel Lipót igen szép beszéddel köszöntötte, mely után a fiatalság tánczra kerekedett és az egybegyült társaság kitűnő magyar zene mellett reggelig maradt együtt. A mentők számára a gyűjtést Halász Hermina urleány nagy buzgalommal végezte. * A VIII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor Szilveszter-estélye magas színvonalú hangversenynyel kezdődött, melyen közreműködtek : Papp János és Kökény Ili, a »Bonbonniere Cabaret« tagjai, Peterdy Sándor iró, Somogyi Mór zongoraművész, konzer- vatóriumi igazgató, Somogyiné B. Carola opera- énekesnő, Siebiger Berthold hegedűművész és mint konferencier, B. Virágh Géza. Hangverseny után tombola, majd reggelig tartó táncz következett. A II. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör rendes összejöveteleit hetenkint kétszer — szerdán és szombaton — tartja saját körhelyiségében (II:, Cor- vin-tér 2. I.). Az V. kerületi lipótvárosi függetlenségi- és 4S-as kör rendes összejöveteleit hetenként szerdán este 9 órakor saját helyiségeiben Hold-utcza 15. sz. alatt tartja. A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as pártkör rendes szerdai társasvacsoráját a kör helyiségében (VII., Almássy-tér 17 sz. I. ám.) * A „Zugló és környéke függetlenségi és 48-as kör'' minden csütörtök és szombaton este tartja társas összejöveteleit saját kerthelyiségében, VII., Bosnyák- utcza 3. sz. A ferenezvárosi függetlenségi és 48-as párt társasköre hetenként egyszer — csütörtökön — tartja társas összejöveteleit a IX., Ráday-utcza 61. szám alatt lévő saját körhelyiségeiben. * A „Kőbányai függ. 48-as kör“ hetenként egyszer, csütörtökön tartja összejöveteleit saját helyi- ség'ében. (Kőbánya, Martinovits-tér 2. szám, ifj. Boith György vendéglőjében. * Felkérjük a budapesti függetlenségi párti szervezeteket, közöljék e lap szerkesztőségével, hogy rendes heti, vagy havi összejöveteleiket hol és mikor tartják. A hétről. Budapest — a világváros. A karácsonyi és újévi forgalom igazi világvárosi képet mutalott az elmúlt napokban Budapesten. A kik a város külső karaktérét évtizedek óla megfigyelik, azok az üzleti forgalomban a múlt időkhöz képest meglepő nagy fellendülést és élénkséget tapasztalhattatik. Ez a haladás elsősorban az üzletek fényes kirakataiban nyilvánult meg, a melyek még a távolabb eső vidékeken is az áruk nagy sokaságával, szépségével, nagy változatosságával tűntek fei. Ha az ember karácsonykor végigment a forgalmasabb utczákon, az üzleti kirakatok dús pompája okvetlenül a szemébe
