Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-05 / 1. szám
IY. évfol vani. 1909. január 5. 1. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVAT A LOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára Egész évre Fél évre ... 10 korona. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: В VIRAGH Ö^ZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcz;.\'/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII.. Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Hajsza az adóreform ellen. A gazdasági érdekek védelmének ürügye alatt a kereskedőket és iparosokat, általában pedig a városi lakosságot egy mozgalomba akarják belesodorm, a melynek valójában nem gazdasági, hanem politikai rugói vannak. A mozgalmat kíilszinre a „városok“, a „kereskedelmi és iparkamarák és egyéb ..kereskedelem-érdekképviseletek“ csinálják. Ha mélyebben beletekintünk ez általános megjelölések mögé, rögtön nyilvánvalóvá lesz. hogy e politikai ezélzatu ugratás intézői nem mások, mint a régi szabadelvű párt egykori oszlopos hivei, а kfikk- emberek, a kortesek és mindazok, a kiknek befellegzett. Hogy az egész agitáczió az adóreform ellen és különösen annak a pénzügyi-bizottság által elfogadott rendelkezései ellen tényleg nem gazdasági motívumokra vezethető vissza, hanem, hogy itt tisztára egy politikai ellenzéki akczió szervezéséről van szó, az kitűnik, ha egy kissé a szemébe nézünk az egyes felhozott vádpontoknak. Ez az objektiv vizsgálódás annyival inkább kötelessége a tárgyilagos sajtónak, mert a városi elem súlyos megterheléséről hangoztatott legenda — ha nagyon sokszor ismétlik — végre is hívőkre talál és alkalmas arra, hogy az embereket vakká tegye a tények és az igazság irányában. Kétségtelen, hogy minden adótörvény népszerűtlen Még a leghazafiasabb polgárság is az adót súlyos tehernek érzi és nálunk az úgynevezett „adómorál“ köztudomás szerint igen gyenge lábon áll. Kijátszani az államkincstárt, kevesebb adót fizetni a kelleténél, eltitkolni valamit a jövedelemből: szinte olyan virtusszámba megy, mint a hogy bizonyos társadalmi körök dicsőségnek tartják a szabót ki nem fizetni, vagy az orvosnak adós maradni. Ily közfelfogás mellett természetes, hogy egy uj adótörvény, ha csak az adófizetést el nem törli: nem kedves dolog és módot nyújt az ellenzéki agitáczióra. Az uj adóreform alapelve az eddigi aránytalanság kiküszöbölése és a tehetősebb osztályok nagyobb megterhelése, kapcsolatban a szegényebb néposztályok tehermentesítésével. A progresszió a jövedelem-adónál az első czélt, a létminimum adómentessége pedig az utóbbi czélt szolgálja. Természetes, hogy mindazok a rétegek, a melyek ezelőtt az igazságosnál csekélyebb mértékben adóztak, az igazságos kiegyenlítést a mágük érdekébe vágónak érzik és panaszkodnak meg jajveszékelnek, nem törődve azzal, hogy viszont az alsóbb néprétegek vállairól leveszi az adóterhet az uj reform. De ha speczialiter a városi lakosság érdekét tekintjük a maga nagy ösz- szeségében, lehetetlen fel nem ismerni azt az üdvös szocziális gondolatot, a mely az uj adótörvényjavaslatokat áthatja. Minden adótörvényben az egyes gazdasági osztályok hözti érdekellentét élesen jut kifejezésre, mert hiszen az állam a maga folyton fokozódó szükségletei mellett az adójövedelem csökkentésére nem gondolhat, viszont pedig minden egyes, a kire az eddiginél nagyobb adóteher esik, ezt magára nézve sérelmesnek deklarálja. Az arányosítás és igazságos el osztás idealiter egyáltalán nem vihető keresztül, mert a mi adómérséklés az cgvik osztálynak kedvezés, az a másik osztálynak mint tehertübblet válik érezhetővé. Ne tévesszük szem elöl, hogy most is ez utóbbiak azok, a kik jajgatnak és kiabálnak. Mert nem igaz, hogy a városi lakosság széles rétegei: a kisiparosság, a kiskereskedők és a szerényebb értelmű foglalkozásúak, valamint a legalsóbb és legszegényebb néposztályok az adóreformmal elégedetlenek. A legszegényebbek a 800 koronás létminimum mellett egyáltalán adómentességhez jutnak. Az uj keresetadó pedig a maga 5, illetve 4%-ával, szemben az eddigi 10 százalékos harmadosztályú keresetadó- kulcscsal, a kisemberekre nézve nem jelent adóemelést. A szerény kereskedő, a kisiparos eddig sem volt képes amúgy is csekély üzemét és jövedelmét a valónál sokkal kisebbnek feltüntetni, úgy hogy ezeknél a rétegeknél: a nagyvárosi lakosság gerinczénél az adóalap eltitkolása eddig nem volt nagymérvű, mert nem is lehetett. Ezek a széles rétegei a városi lakosságnak, az adókulcsnak 10%-ról 5 %-ra való leszállítása folytán, határozottan nyernek. Ezeknek az adóalap jövendő pontosabb kipuhatolása nagy kárt nem okozhat. Az eddigivel szemben valamivel terhesebb helyzetbe csakis azok a nagyobb üzemű kereskedők, vállalkozók és nagyiparosok jutnak, a kik jövedelmüket eddig legalább felerészben el tudtak titkolni. A ki 10.000 korona után fizetett eddig 10% keresetadót, az ne sírjon, ha tényleges S20 000 korona jövedelmét kipuhatolja az adóhatóság és ez után 5%-ot kell fizetnie á‘ jövőben. Ezeknél az eddig eltitkolhatott nagyobb jövedelmeknél az adóalap szorgos kikutatása, tekintettel az adókulcsnak telére való leszállítására, igenis fontos szociális vivmány. Nem a városi lakosságnak fáj tehát az uj keresetadó, hanem csak azon tehetős, jólétben élő elemeknek, a kik az állam- kincstárt eddig évenkint rengeteg összeggel becsapták az eltitkolt adók millióival. A jövedelem eltitkolására igenis az uj adótörvények nem tűznek prémiumot, de ebből nem szabad nagy általánosítássá a városok egész lakosságára, az egész iparra és kereskedelemre nézve sérelmet faragni. Ugyanígy vagyunk azoknak a hitel- intézeteknek az adójával, a melyek az uj adótörvény szerint tulmagas kamatszedés esetén magasabb adókulcs alá esnek. A különböző álczimreken való uzsoráskodást hadd sújtsa az állam magasabb adóval, legalább visszafolyik valami a közpénzekre abból, a mivel ezek az intézetek a kisembereket a megengedettnél nagyobb mértékben sarczolták. De engedelmet kérünk, ez intézetek magasabb adójának a tisztességes kereskedelemhez és becsületes iparhoz semmi köze nincs. Látszik tehát, hogy a gazdasági érdekek szempontjából az uj adóreform nem az a mumus, a minek nagy igyekezettel festeni szokás. Ebből az igyekezetből, az agitáczió egész módjából és a fegyverekből, a melyekkel harczol- nak: egész nyilvánvaló a ezélzat. A mozgalom el akarja keseríteni a kisebb kereskedőket és a kisiparos-osztályt, a mely törzsökös közönsége és híve a függetlenségi pártnak. A városi lakosság érdekének ürügye alatt folyó ravaszkodásnak, mely a képviselőkre is ki akarja vetni a hálóját, a függetlenségi párt képviselői nem fonnak felülni. A kinek a kerüleО t tében az agitáczió nagyon is ráveti magát a függetlenségi párti választóközönségre, ott a képviselők ne sajnálják a munkát és fáradságot és világosítsák fel a kisiparos és kiskereskedő-osztályt az egész agitáczió igaz okai felöl. A magasabb adó rémével csak tapasztalatlan és buta embereket lehet ijeszteni, az igazság megállapítása azonban hiábavalóvá fogja tenni az egész ellenzéki erőlködést, a melynek a roszhiszemüségénél csak .a lelki ismeretlensége nagyobb. ■
