Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-22 / 25. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lapElőfizetési ára : Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: Egész évre ................_. ... 10 korona. Sze rkesztőség és kiadóhivatal : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Fél évre ... .. ... ... ........... 5 Bu dapest, VII., Rottenbiller-utcza 5 A. Telefon 71—58. „Katholikus“ szervezkedés Buda- pesten. Egy felhivás került a kezünkbe, a melyben a Biidcipest-Erzsébetvárosi katholikus népszövetség szervezkedésre és tömörülésre hívja fel a VII kerület katholikusait. A felhívást a függetlenségi párt két kiváló tagja, Zichy Vladimír gróf és Szent-Királyi J. Zoltán országgyűlési képviselők Írták alá. Senkinek sem jut eszébe kétségbevonni az egyes felekezetek ama jogát, hogy társadalmi czélokból egyesületeket alakítsanak. Bár a felekezetiséget nem szívesen látjuk, mint válaszfalat a polgárok között. Éppen hazánkban, a hol olv mélyreható társadalmi, osztálybeli és nemzetiségi ellentétek szaggatják szét a polgárságot, kétszeresen veszedelmes, ha a sok elválasztó motívum közé még a felekezetiséget is belekeverjük. De ha már a társadalmi tömörülés terén sem válhat előnyére közéletünknek a felekezeti alapon való tagozódás, mennyivel helytelenebb és veszedelmesebb a polgárságnak politikai czélokból való széttagolása vallás és felekezet szerint! Pedig a katholikus népszövetség köztudomás szerint nem egyéb, mint a néppártnak társadalmi mezbe bujtatott expoziturája. Hiszen katholikus körök — igen helyesen —- eddig is voltak és nagyon szépen működtek, teljesen kielégítvén a társas érintkezés követelményeit a hithü katholikus polgárság körében. Mindenki abba a klubba vagy társasegyletbe jár, a melyik neki tetszik és ha valaki olv klubban érzi jól magát, a hol csak a saját felekezetbeliekkel érintkezik, ez mindenkinek jogában áll és privátgusztus dolga. De ezzel aztán teljesen ki is van merítve a felekezeti alapon való egyesülés jogosultsága. Ezentúl akár katholikus, akár protestáns, akár zsidó szervezkedés nem szolgálhat előnyére az országnak. Régi közhely, de nem kevésbbé igaz, hogy azt kell keresnünk nekünk magyaroknak, a mi összefűz, nem pedig azt, a mi elválaszt egymástól. A felekezetiségre alapított „népszövetség“ pedig okvetlenül éket ver a polgárok közé. De valósággal érthetetlen, hogy e néppárti „népszövetség“ propagálására hogyan vállalkozhatik függetlenségi párti politikus és éppen itt Budapesten. Köztudomású, hogy a fővárosban mily szívós, kemény küzdelmet kellett vívnia a függetlenségi pártnak, a mig a régi szabadelvüpárt erős érdekszálakkal összetartott klikkéit szét tudta törni és hogy ez a harcz még most is tart, mert a főváros kommunális életébe még nem tudott diadalmasan bevonulni az ország legnagyobb pártja. A VII. kerületben különösen erős volt a küzdelem, mert egv roppant erős érdekszövetséget kellett megingatni. A függetlenségi érzelmű polgárság ebben a kerületben lépésről- lépésre szorította hátra a félelmetes ellenséget és a nagy küzdelem még egyre folyik. És ilyen körülmények között két függetlenségi párti képviselő odaadta a nevét ahhoz, hogy a függetlenségi párt sorai felekezeti szempontokból meggvöngitessenek ? Mert az csak természetes, hogy a kerületi függetlenségi párt. mely a polgárság zömét öleli fel, nem nyerhet azáltal, ha egy újabb párt vagy szervezet a híveinek sorát megbontani iparkodik. Két függetlenségi képviselő egy néppárti szervezkedés élén, ez valósággal exótikus látvány. Az úgynevezett katholikus „népszövetség“ tisztára néppárti jellegét a függetlenségi politikusok e részvétele leplezni alkalmas és az egyszerűbb polgárok közül egynémelyek, a kik nem ismerik a politikai hátteret, félre fognak vezettetni abban a hiszemben. hogy ez a „népszövetség“ függetlenségi elveket vall és értük küzd. Ők csak a két függetlenségi politikus ezégérét látják a népszövetség boltján és nem tudják, hogy benne néppárti dugárut árulnak. A néppárttal valahogyan csak elkészülne a fővárosban a függetlenség^ Krónika. Hőség. Junius hó közepén kiütött Budapesten a kánikula. A hőmérő higanyoszlopa oly magasra kúszik fel, mintha adó volna és az emberek jobbra-balra düledeznek a tikkasztó melegben. Estefelé a kávéházak terrasszai megtelnek levegő után áhítozó halandókkal és még az éjjeli órákban is valóságos csaták folynak egy-egy szalma- fotellért, a melyen kényelmesebb ülés esik, habár a kiálló szög el is tépi vagy a ragadós festék be is mázolja a lenge nyári ruhát. Budapest az ilyen hőségben a világ egyik legkellemetlenebb városa. Már tudniillik nem a város, hanem az emberek hibájából. Félórányira a leghüsebb erdő és liget zöldéi körüskörül, a budai hegyek között este pompás levegőt élvezhetnénk, de ezt a lukszuszt csak a gazdag ember engedheti meg magának, a kinek lovas gummirádlisra vagy szintén gummirádlis automobilra telik. A városligetből még csak visznek befelé omnibusznak nevezett hidegrázó bárkák, de már például a népligetből — mely különben is bizonytalan hely — éjfél körül már csak bérkocsin mehetünk haza. A Svábhegy, Zugliget, Hűvösvölgy, Rákospalota, Szent-Lőrincz, Dunakeszi és más egyéb helyek, a hol az esti órákban felépülhetne a város fülledt levegőjében eltikkadt pesti ember: 11—7D2 óra után megközelithetetlenek, holott éppen akkor vágynék kifelé az ember, a mikor a napffáradalmait kissé kipihenve a város nyomasztó légköréből menekülne, ha tudna. Csak Végig kell nézni az utczákon egy ily forró nyári éjjelen, hogy megértsük, mennyire szenved ilyenkor a szegény fővárosi nép. Az utczák népesek, mindenki menekül a meleg szobából, melyben aludni úgy sem tud és lesi várja künn az utczán, hogy egy-egy eltévedt szellő lehűtse pillanatra a szörnyű atmoszférát. Soha Budapest éjszaka nem oly népes, mint az ily nagy melegben. De a megkínzott agyongyötört lakosság hiába epekedik friss levegő után, nem mehet ki a zöldbe, mert a villamos vasutak jóvoltából éjfélkor beszünik a közlekedés. Gyalog nem lehet kirándulni a távoli heylekre, kocsira pe- csak a kiváltságos halandóknak telik. Kiülnek hát a szegény pestiek az Andrássy-uti kávéházakba. Olt legalább élvezhetik a faburkolat kátrányillatát, a mely kiárad a puhára főtt | kocsi-utból. Pont nyáron locsolták fel ily kátrány- tengerrel a város legszebb útját. Az Operaház körül például egész fekete, forró tócsák olva- doznak ebből a nemes vegyi termékből, melyekbe belesüpped a gyanútlan járókelő. De azért egy szelet fagylalt mellékjárulékokkal har- mincz krajezár és boldog lehet az a családapa, a ki egy kis kátrányszagu levegőért esak kél koronát dob ki egy ilyen gyönyörűséges pesti nyáréjszakán. A ki azonban bevenni nem tudja az Andrássy- ut e vegyipari jellegét, az a dunaparti korzón keres menedéket a lorróság elöl. Ott viszont kitanulmányozhatja a fizika tudományának a csődjét. Mert a természettan azt hirdeti, hogy a kő rossz hővezető, de a korzó kísérletileg az ellenkezőt bizonyítja be. A palotasorokat déli 12 órától alkonyaiig bearanyozzák a nap perzselő sugarai és a mikor az éltető égitest alámerül a távol látóhatáron, a meleg e gyüjtö- medenezéi bőkezűen kezdik magukból fkiárasz- tani a meleget és ontják-ontják vissza a nagy mindenségbe a hőt, a melyet a világűrtől kaptak kölcsön. Hát igaza van annak a német tudós Büchnernek, hogy a természetben erő és anyag nem vész el. A dunaparti kőtömbök k a
