Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-08 / 23. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre Fél évre ... 10 korona. 5 ö Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: udapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Verseny az uj kölcsön pénzére. Nagy munkában vannak a városházán. A polgármester utasította az egyes hivatalokat, csináljanak programot, mit akarnak megvalósítania közel jövőben a nagy kölcsön terhére. Három esztendővel ezelőtt már csináltak programot az egyes hivatalok. Annak alapján kétszáz millió koronára lenne szüksége a fővárosnak. A politikai viszonyok akkor megakadályozták a kölcsönügyi tárgyalásokat. Később pedig a pénzpiacz helv- zete tette lehetetlenné, hogy a főváros nagyobb kölcsönhöz jusson. xA régi száz milliós kölcsön azonban az utolsó fillérig elfogyott, sőt már többet is költöttek; a pénztárban pedig nem volt pénz a mindennapi szükséglet kielégítésére sem. A íőváros tiz millió koronás kölcsönt kötött s abból ez ideig hatodfél millió koronát vett föl, illetőleg annyinak a befektetését határozta el már a közgyűlés. Ezzel a kölcsönnel 1910-ig boldogulhat a város. Sürgős szüksége tehát nem volt pénzre s nem is gondoltak egyelőre arra, hogy a régi programot a változott viszonyoknak megfelelően átalakítsák, a mikor a franczia pénzcsoport ismeretes ajánlatával jelentkezett. Akkor hamarosan egyszázmilliós, majd egyszázhuszmil- liós programot ütöttek össze. Megcsinálták ennek a programnak a jövedelmezőségi számítását és megállapították hamarosan, hogy az uj nagy kölcsön annuitása nem lógja a íőváros háztartását megterhelni, mert a kölcsönből végrehajtott vállalatok és intézmények jövedelme fedezi a törlesztésre szükséges összeget. A kölcsönt az őszre halasztották és a polgármester utasította az egyes hivatalokat, hogy a nyári szünet alatt csinálják meg az uj programot és csinálják meg annak a jövedelmezőségi kimutatását. Most tehát van idő a dolog komoly megfontolására s különösen a lelkiismeretes jövedelmezőségi számításra. Tizenegy esztendeje, hogy a főváros elhatározta a százmilliós kölcsön fölvételét. Föl is vette mind a száz milliót. sőt időközben el kellett prédálnia a tizenkét millió korona névértékű regále-kötvényeit is. 1896-ban, a mikor a százmilliós kölcsön fölvételéről voít szó, szintén csináltak rentabilitási kimutatást. Akkor is nagyon szépen kimutatták. hogy a kölcsönből eszközölt befektetések bőségesen meghozzák a kamatot és az amortizácziót. Akkor is ilyen kimutatások alapján szerzett papiros-jövedelmeket mutattak ki fedezetül. Az eredmény azután az lett, hogy a pénzügyi osztály több, mint két millió korona deficzitet jelentett a költség- vetésben. A deficzitet törölték s nem vették komolyan a dolgot, a mig a százmilliós kölcsönből tartott a pénz. Ha valamit meg akartak csinálni, megcsinálták a kölcsönből. Becsapták saját magukat, amikor olyan kiadásra kellett, a melyet az egyik vagy másik törzsfőnök nagyon követelt; kölcsön vettek a kölesöntő 1. A tanács is számos jelentésében állitja és elismeri, hogy a főváros rossz pénzügyi helyzetének egyik főoka, hogy nem gondoskodtak annak idején a százmilliós kölcsön annuitásának komoly fedezetéről. x\ mikor a pénzügyi osztály egyik jelentésében rámutat arra. hogy a főváros háztartása olyan körülmények közé jutott, a melyek a legnagyobb megfontolásra és elővigyázntra adnak okot, nyíltan megmondja, hogy a pénzügyi helyzet sulyosodásának egyik főoka az. hogy nemcsak nem jövedelmező beruházásokat eszközöltek a kölcsönből, hanem a kölcsön visszafizetésére szükséges pénzt is a községi bevételekből kell előteremteni. Ennek a gazdálkodásnak az eredménye volt, hogy az idén nyolez százalékkal íölemelték a községi adót. Nem csoda, a mikor az összes bevételeknek egy ötödét kell elfizetni amor- tizáczióra és kamatra. Kerek számban nyolez millió koronát fizet erre a két tételre a város. És a tervezett uj kölcsön annuitása még igen jelentékeny mértékben fogja növelni ezt az összeget. A mikor már vannak tapasztalatai a fővárosnak, nem szabad ugyanazt a hibát megismételnie. A hivatalvezetőknek szakitaniok kell az eddig követett Krónika. Fővárosi jótékonyság. Bécsben a császárjubileum alkalmával nagy hódoló felvonulást rendeztek az iskolásgyermekek. Ez a példa rögtön követésre talált Budapesten is, mely Bécset mindenben szívesen majmolja. A tüdőbetegek javára kivonultatja a jótékonyság a gyermekeket az utczára, és az apró iskolás- fiuk és leányok a kéregetés terén époly ügyeseknek bizonyulnak, mint a mamák és nagymamák, a kik néhány hóval ezelőtt az utcza- sarkokon pumpolták végig az urnák számára az arra haladó emberiséget. A jótékonyság szép dolog és dicséretet érdemelnek azok, a kik szenvedő embertársaik javának szentelik idejük és munkájuk egy részét. De az, a mi ebben a szezonban Budapesten történt a jótékonyság nevében, egy kicsit sok, úgy kvantumban, mint a különböző szivattyúzások eredeti módjaiban. Először is gazdasági és pénzügyi szempontból felesleges erő- és tőke- pazarlás az, a mit e különböző adakozási hadjáratok alkalmával elkövettek. A gyermeknap, a mentők ünnepe és a tüdőbetegek javára való gyermekfelvonuíás bevétele az illető jótékony czélokra összehasonlittatlanul alacsonyabb, mint az ezen alkalmakkor felmerült nagy kiadások, a melyeknek csak egy kis része jut végeredményben a gyermekligának, mentőknek, tüdőbetegeknek. Hiszen csak képzeljük el, mily óriási költségeik lehettek a Karátsonyi-lele mentőünnep résztvevőinek toalettekre és más hasonlókra. Egy-egy 25 koronás belépti jegy-jövedelemre bizonyára 500 korona kiadása volt egy-egy előkelő látogatónak, úgy, hogy a jótékony czél sokkal jobban járt volna, ha fejenként 15 koronát kapott volna az összes résztvevőktől minden czéczó nélkül, mint igy 25 korona mellett. Csakhogy nálunk, sajnos csak akkor van jótékonyság, ha e mellett jól mulathat, szóra- kozhatik és a hölgyek drága ruhákat és ékszereket fitogtathatják. Budapesten is úgy áll a dolog, mint a dekadens Rómában volt: ott a kenyér mellé czirkusz kellelt a népnek, itt a kenyérmorzsát csak nagy látványosság mellett hullatja el az adakozásra képes polgárság. A gyermekek felvonulása — fogadni mernénk — sokkal kisebb anyagi eredménynyel jár, mint a nagyoké. Mert ebben a mamák és papák nem mint szórakozó résztvevők, hanem mint puszta adakozók vehettek részt. És ezért a kis sörös poharakban, melyeket a kis fiuk és lánykák nyújtogattak a járókelők felé, csak rézkrajezá- rok gyűltek egybe, nem mint az urnákba, a melyek mellett álló előkelő hölgyek meglátták, ki mennyivel adózik a jótékony czélnak. A hiúság, mint a filantrópiára ösztönző tényező, sehol annyira nem dühöng, mint ebben a fővárosban. A gyermekfelvonulás véletlenül különösebb bajok nélkül folyt le, de csak véletlenül az időjárás jóvoltából. A hőség arra a napra kissé alábbhagyott, és a gyermekek légiói megmene- kedtek a különben biztos napszurásoktól és elájulásoktól. De már maga e veszedelem lehetősége elég ahhoz, hogy gyermekeknek ily tömeges felvonulásoknál való igénybevételét ne nézzük jó szemmel és az iskolaigazgatóknak nem szabad hivatali befolyásukat arra felhasználni, hogy a gyermekeket e féle testi épségüket veszélyeztető ünnepségekben való részvételre reá- kényszeritsék. A filantrópia ott kezdődik, hogy ne kínozzuk meg saját gyermekeinket. Ez a jótékonyság legelső parancsa. És egész őszintén kimondjuk, hogy egy-egy apróság súlyos megbetegedését nem képes ellénsúlyozni egy-egy tüdőbeteg egészségének a helyreállása. Mi a beteg emberek javáért nem dobhatjuk oda a gyerekeink egészségét. Ezt jegyezzék meg maguknak a jövőre nézve a jótékonyság főrendezői és a tan férfiak egyaránt. És még egy megjegyzést a gyermekfelvonulásról. A nagyobb iskolás leányokra nézve nem tarthatjuk valami jó nevelő hatásúnak azt, hogy utczán, kávéházban idegen ifjak és öreg
