Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-20 / 3. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. iparosoknak magukat úgy feltüntetni, mintha egyedül ők viselnék a keresetadót. mert hiszen az összes szabad foglalkozást űző osztályok részesei ennek az adótehernek. ugv hogy legalább a felét nem kereskedők és iparosok fizetik ennek az adónak. Azt is kimutatta a pénzügyminiszter, hogy a házbéradó révén szintén csökken a városi lakosság adóterhe, valamint, hogy az alsóbb osztályok tehermentesítése csakis úgy lehetséges, ha a tehetősebb osztályok vállaira hárítjuk az ekké- pen beálló hiányt. Sajátságos dolog, hogy a széles néprétegek e tehermentesítése ellen éppen azok a demokraták ágálnak, a kik oly nagy hangon Ígértek szocziálpolitikai áldásokat a községi választások alkalmával. Am ezeket a jó urakat egyebek között a következetesség sem feszélyezi. A szemérmetlenség bátorsága igazán sok mindenre képesít. Ám érvelhet bármivel és bizonyíthat bármit Wekerle az adóreform üdvös volta mellett. Vázsonvi élénk fantáziával feltette magában, hogy az adóreform legyen az az archimédesi pont. a melyből a kormányt kiforgatja sarkaiból. Tehát az adóreformot valamennyi demokrata gyalázatosán rossznak találja. Hogy nem értenek hozzá, hogy egyszerűen jelszavakat mormognak a kolomposok parancsára, az igazán nem baj. A fő az, hogy mentői nagyobb lármával kiabáljanak tüzet. Hadd pukkadjon a koaliczió egv városházi vereség miatt. így dolgozik, igy nem politizál a községi demokrata párt. És dolgát jól elvégezve, megy ugyanehhez a kormányhoz és arra kéri, hogy mentse meg őket a deficzit okozta fiaskótól. Ezekről is el lehet mondani, hogy vagy nincs bőr, vagy nagyon is vastag a bőr az ábrázatűkön. Okvetetlenkedésük lélektani magyarázatául igazán csak ez a kozmétikai megállapítás szolgálhat. is csak az igaz embereket fogadjuk magunk közé. Ilyen és hasonló korlesbeszédekkel agitál Komjáthy melleit Óbudán az ifjú, jókedvű feketeruhás legény, a ki véletlenül tényleg pap. A demokraták diszpapja, a kinek hivatása most Óbudán a felekezeti békét ápolni és öntözni. Minthogy pedig Ó-budán sok a bor, az öntözés egyáltalán jól sikerül neki. Nevéről csak annyit, hogy nem hívják Bornemisszá-nak. Dis/.kréczió és szerénység. A lefolyt héten a demokraták fővezére, a tapintatosságáról, előkelő érzületéről, nemes gondolkozásáról, és diszkrécziójáról hires Vázsonyi csak a következő kis »leleplezéseket« koczkáztatta meg : Andrássy belügyminiszter, a ki tudvalevőleg a Vázsonyi intimusai közé tartozik, ez utóbbit megbízta azzal, hogy csinálja meg a választójogi reform alkalmával szükséges uj kerületi beosztást. A diszkrét megbízásról az Abbáziában még a telefonos fiú és a tűzi legény is tud. A legutolsó terézvárosi szatócs is meg van most már győződve arról, hogy Magyarország párhuzamos belügyminisztere a Vázsonyi. Ugyancsak Vázsonyi volt az — mondja ő — a ki Batthyány Tivadar grófnak régente a Uj fővárosi illeték a deficzit eltüntetésére. Irta • Hartmann Sándor dr. budapesti ügyvéd. (II. czikk.) »A polgárnak szűkén mért jövedelme újabb megadóztatás tárgya nem lehet!« — ezt vallja minden józanul gondolkodó, a társadalmi viszonyokat ismerő ember. Ha tehát ezen jövedelem olyan »noli me tangere«, keresni kell oly jövedelmi forrást, melynek megadóztatása egyrészt feltétlenül igazságos és méltányos, másrészt pedig a polgárság exisztcneziális érdekeit nem veszélyezteli. Ilyen médiumok ama jövedelmek, melyekhez az egyén minden fáradozás, minden munka nélkül jut, melyekre nem számit rendes körülmények közölt, s a melyek esel- leg csak arra valók, hogy a megélhetését könnyebbé, gondnélkülivé tegyék. Múltkori ezikkemben reámutattam az örökség utján szerzett vagyonra, mint újabb megadóztatás tárgyára. A mai czikkem keretében egy másik jövedelmi forrásra akarok rámulatni, egy oly jövedelmi forrásra, melynek megadóztatása egyrészt igazságos, másrészt erkölcsös is. A játékszenvedély ördöge minálunk már sok családi boldogságnak sírásójává lett. Emlékezzünk csak vissza az utolsó időkben előfordult egynéhány esetre, s látni lógjuk, hogy a bármily formában előforduló játék évenkint hány áldozatot szed a társadalomból. Nem lehet feladatom itten rámutatni »erkölcs« szempontjából a játéknak végzet- teljes voltára, de igenis reá akarok mulatni egy hasonlóan hazárd játékkal szerzett vagyongyarapodásra, mint alkalmas megadóztatás tárgyára. Működik a mi szerencsétlen országunkban eg}' osztálysorsjáték részvénytársaság, a mely köztudomás szerint százezreket költ mindenféle furfanggal kieszelt reklámra és ennek daczáía évről-évre gazdagodik, nemcsak maga a részvénytársaság, hanem ennek minden ügynöksége is. Kötelessége a fővárosnak, hogy az ilyen üzleteket éber figyelemmel kisérje. Az állam adó czimén szed e részvénytársaság által kifizetett minden nyeremény illán 10%-of beszédeit csinálta. Ehhez a leleplezéshez a következő szerény következtetést fűzi Vázsonyi: azért voltak régebben oly jók a Batthyány gróf beszédei, melyek most gyalázatosán rosszak. Ezek után biztosra vehetjük, hogy Kossuth Ferencznek. Apponylnak, Wekerlének, Ugrón Gábornak, de sőt visszamenőleg Tisza Kálmánnak, Szilágyi Dezsőnek, Deák Ferencznek, Gladstonnak, Bismarknak, Washingtonnak, Nagy Frigyesnek, Napóleonnak, Richelieunek és minden más nagyoknak Vázsonyi csinálta a beszédeket. Kivételt képez Pelö Sándor és Biró Henrik, a kik maguk készítik a beszédeiket és Eötvös Károly, a kinek csak tippeket ád Vázsonyi a beszédeihez. Glücksthal Samu adóügyi feliratát pedig a Vázsonyi kis íia készítette el, inig a magyar polgári törvénykönyv azért nem készülhetett el mindezideig, mert Vázsonyi Vilmos nem ért rá a kodifikálásra. Az imént elhunyt világhírű publiczistának, a »Neue Freie Presse« főszerkesztőjének: Bacher dr.-nak a vezérczikkeit is évtizedeken át Vázsonyi irta, a ki csak az utóbbi időben tette át publicisztikai tevékenységének Színterét a »Neues Politisches Volksbla It «• ha, a hol kedvére szidhatja a nemzet vezéreit, mert úgy sem olvassa el senki, Ehrlich (i. Gusztáv kivételével. miért ne vetne ki territoriális fenhatóságá- nál fogva a főváros is legalább ő%- 0/ minden kifizetett nyereményre?! Nem hiszem, hogy ez országban egyetlen becsületesen gondolkodó ember akadna, a ki ezen adót igazságtalannak, avagy erkölcstelennek tartaná. Jól tudom, hogy ezen eszme keresztülvitele a sok magánérdek állítólagos megsértése czimén lesz megtámadtatás tárgya, de a »magánérdek« figyelembe nem jöhet akkor, midőn a közérdek mást tanácsol. Ezt kell a fővárosnak, a törvényhozásnak figyelembe vennie és akkor hozzájut a főváros egy oly jövedelemhez, mely a polgárság érdekeivel összhangzásban áll. Kigyóniarás. A koaliczió egyik pártjához tartozó lap épp olv izetlen, mint trágár csipkedéssel illeti Kossuth Eerenczet, a koaliczió fejét és vezérét. Kossuth akkor betegen feküdt kórágyán. Az újévi üdvözleteket is betegágyában fogadta és megható szavakkal válaszolt, majdnem vég- rendeletszerü kijelentéseket téve pártja előtt. A koaliczió egyik lapja, az »Alkotmány«, a mely a y>kereszt jelében« küzd, keresztény- telen módon ront neki Kossuthnak, a beteg pártvezérnek. Valóban gondolkodóba kell esnünk, nem-e a vallási türelmetlenség adja a tollat kezébe a czikkirónak, midőn Kossuthot támadja? Hiszen a halódó Kossuth Lajost is egy jezsuita páter Hielte gunyszavákkal a kalocsai érseki fiúnevelő intézetben ! Az »Alkotmány« eme otromba czikkelye felelt nemcsak mi, de még az elmull darabont-kormány lapjai is megbotránkoztak és azt elitélték. Szegény Kossuth Ferencz, nagy küzdelmekre szán tan, életed feláldozására készen jöttél vissza második hazádból, a szép Olaszországból, hogy átvegyed atyád örökét, hogy lovagias fegyverekkel viaskodjál hazánk függetlenségéért, szabadságáért. Őszintén feltártad szivedet nemzeted előtt, elmagyarázhatlan fogadalmat tettél; az irigység és féltékenység mégis sarkadba harap. Őszinte barátokat véltél azokban találni, a kikkel együtt működtél s ezek martak meg legelébb — nyíltan és orozva is. Miért? Mert minden oldalon tartanak hatalmadtól, mert alkalmatlan vagy nekik jellemed tisztaságával. Irigylik tőled azt a koronát, a melyet atyád glóriája vet homlokodra. Letaszítani akarnak ama piedesztálról, a melyre a nép emelt, mert megérdemletled. A gúny, ócsárlás és gyanúsítás ocsmány nyilait röpíti feléd a sajtó, a melynek megteremtője, szabadságának biztosítója a te atyád: Kossuth Lajos volt. Elcsürik-csavarják szavaidat, tőled idegen intencziókat hazudnak ki nyilatkozataidból, hogy fölül befeketítsenek, leni pedig bizalmatlanságot keltsenek irántad. Szomorú jele a nemzet erkölcsi hanyatlásának, hogy ellenségeid mindezt büntetlenül tehetik. Ellenségeid ? Kik és hol vannak ezek ? Mindenütt és mindazok, a kiknek fáj, hogy a te dicsőséged elnyomja az övékét; mindazok, a kik meg nem bocsáthatják, hogy mögéd szorultak Barátaid hol vannak ? Tekints a népre, az szeretetével, erejével mindenkor melletted áll. Ott, de csak ott. a becsületes, a romlatlan népnél leled meg barátaidat. ' Fönt és még feljebb csak hipokritákra lelsz, a kik, mig' kézfogásra nyújtják jobbjukat, baljukban tőrt szorongatnak, hogy azt az alkalmas pillanatban kebledbe mártsák. De a nép. az rendületlenül fog melletted áll a ni és megvéd a gazok gvilokja, az elfogultak fanatizmusa és a sárral dobálódzók piszkai ellen. Küzdjél tovább is atyád leikével, Rákóczi kardjával: »pro libertatéid Sz. A.
