Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-11 / 19. szám

9

Ferencz javaslata óriási horderejű, mert lehetővé'teszi azt a kívánatos állapotot, hogv e nagy város szegénysorsu lakossága megmenekedhessék a mai borzasztó lakásnyomoruságtól és a város perifériáin és a szomszédos községekben egészséges, olcsó és emberséges lakásokhoz jusson. Hogy Budapest megszületéséhez a modern közlekedési eszközök e kiépítése fogja a döntő lépést megadni és az a kívánatos állapot, hogy a földrajzilag a főváros közelében tartozó községek közigazgatásilag is a székes fővároshoz csatol- tassanak, a szóban forgó vasutak átalakítása után, bizonyára hamarosan be fog következni. Azankettező, vitatkozó, de erélyes, cselekvésre képtelen városatyák, a kiknek nagy része még ma is folyton vádaskodik a kormány ellen, hogy nem gondozza kellőképen a főváros érdekét, már ebből a törvény- javaslatból megtanulhatják, hogy vádaskodásuk igaztalan. Minden túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a testvérvárosok egyesítése óta, oly nagy horderejű, a főváros fejlődését előmozdító törvényjavaslat, mint a szóban forgó, nem került a törvénvhozás asztalára.

Függetlenségi politika a városházán.*)

A demokrata-párt bukása után nagyon zavaros helyzet támadt a városházán. Nem volt párt s nem volt semmiféle szervezet, a mely valami irányt adhatott volna a városi ügyek intézésének. Végre is egy har- minczkettes bizottság alakult, a melynek már két neve is van. A függetlenségiek kerületközi bizottságnak nevezik s úgy tudom, hogy ez az elnevezés jutott he az ügyrendbe is. A demokrata párt volt tagjai központi bizottságnak mondják s ezt a czi- met használták legutóbb a szavazólapokon is. A két czim között igen jelentékeny különbség van, de én most nem erről akarok szólani.

Platthy György a Független Budapest két utóbbi számában ismertette az okokat, a melyek a függetlenségi bizottsági tagokat a kerületközi bizottságba való belépésre bírta. A ki ismeri a városházi viszonyokat annak, el kell ismernie, hogy a függetlenségieknek ez az ( eljárása igen sikerült és a párt szempontjából igen hasznos taktikai lépés volt. De csak abban az esetben, ha a kerületközi bizottságot a függetlenségi párt csak ideiglenesnek, átmenetinek tekinti arra az időre, a mig a tiszta függetlenségi községi pártot megszervezi és a mig a függetlenségi és 48-as párt, mint egységes párt vonul be a városházára.

Másfél évtizede hallom, hogy a pártpoli- kát nem szabad bevinni a városházára. És másfél évtizedes tapasztalatom, hogy ezt a buta frázist a régi szabadelvűek csak azért találták föl, csak azért hirdették, hogy annál zavartalanabbul csinálhassák a maguk párt- politikájukat. A leghangosabban a demokrata párt hirdette, hogy ezzel takargassa a maga erkölcstelen házasságát. Tizennégy évvel ezelőtt Vázsonyi Vilmos még azt hirdet- te, hogy a politikai elvellenséget hirdeti az, a ki ki akarja küszöbölni a városházáról a politikai meggyőződést. És ebben igaza is volt.

"") A főváros politikai életének egyik legszámottevőbb tényezőjétől, a függetlenségi párt egy régi érdemes tagjától kaptuk e czikket.

A becsületes pártpolitikának nemcsak helye van a közgyűlési teremben is, hanem erős meggyőződésem, hogy szemes és egységes községi pártot csak pártpolitikai alapon, kizárólag a politikai párt keretében lehet megszernezni. Harmincz esztendeig a szabadelvű pártpolitika alapján szervezkedett a városházi többség. Sok nagyfontosságu kérdés került a harmincz év alatt napirendre, nagyon sok olyan életbe vágó kérdés, a mely szembeállította egymással a többség tagjait De semmiféle kérdés robbantani nem tudott, mert a legelső pártpolitikai kérdés megint összete. elte őket és széttörhetetlen kapocscsal összekötötte őket.

A mikor a szabadelvű politikai párt megbukott, abban a pillanatban megbukott a városházi többség is. Pedig akkor nem volt semmiféle fontosabb községpolitikai kérdés a napirenden. Hogy szét nem hullott az egész párt, annak okai ismeretesek. Előtérbe tollák az addig ellenzéki pártként szerepelt demokrata pártot és annak a tógája alatt csinálták meg a legutóbbi községi választást. De hiányzott a pártpolitikai kölőkapocs és a legelső komolyabb kérdés szétrobbantotta a pártot. Két részre oszlott a párt, mégpedig megint csak a politikai pártállás szerint. Az egyik csoportban maradlak a régi demokraták, vagyis azok, a kiket egy pártpolitika köt össze. Az ódemokraták között is ismertem embereket, a kik a legnagyobb mértékben ellenezték a Vázsonyi-féle adót, a kik kijelentették, hogy soha meg nem szavaznák, de a kik azért nem szakították meg a part- egvséget. A kiket a pártpolitika kötött össze, azokat a községpolitikai kérdés elválasztani nem tudta. Az csak nem lehet véletlen, hogy egy városi adókérdés pártpolitikai álláspont szerint válasszon kelté egy községi program alapján szervezett pártot. Emlékezzünk csak, hogy a párt züllése ott kezdődött, a mikor Platthy György a főváros fejlesztéserői szóló törvény kapcsán a demokrata pártot politikai hitvallásának a nyílt bevallására kényszeri- tette. Attól a naptól kezdve tartották szükségesnek annak a konstatálását, hogy ők nem tartoznak egy politikai párthoz, sőt később már azt is nyilvánosságra hozták, hogy az egységes községi programmon alakult demokrata párt tagjai valójában politikai ellenfelek. Szükségesnek tartották ennek a hirdetését is. És a legelső alkalom pártpolitikai álláspontok szerint szétválasztota a demokrata pártot.

Hát a kormány nem pártpolitikai szempontból irányítja a főváros dolgait7 Nem tapasztaltuk-e már számtalanszor, szinte nap nap után, hogy a kormány, még pedig elsősorban a belügyminisztérium tiszta 67-es pártpolitikát csinál s a mikor szóváteszik a dolgot, akkor az a rendes válasz, hogy ebből a kérdésből nem szabad pártpolitikai kérdést csinálni. Es a legnagyobb baj, hogy ennek az ügyetlen kifogásnak is felülnek a mi politikusaink és nem követelik energikusabban, hogy a kormány 67-es pártpolitikát se csináljon.

Lépten-nvomon látja az ember a kormánynak azt az elég világosan kifejezett ten- dencziáját, hogy a függetlenségi pártot az ország fővárosában, Budapesten lejárassa. Köztudomású, hogy Vázsonyi Vilmosnak az egész ereje ma is abban van, hogy a belügyminisztériumban még ma is ő a fővárosi informátor. 0 a vezére annak a függetlenségipárt- ellenes agitácziónak, a mely a belügyminisztériumból táplálkozik. Azértsürgette eredmény

_________FÜGGEILEN BUDAPEST._________

né

lkül a függetlenségi párt a fővárosi törvény revízióját, a mig a demokrata többség érdekei a revízió elhalasztását követelték. De más kérdésekben is kénytelenek voltak a függet- enségi párti képviselők felszólalni. A válasz, azonban mindig csak az volt, hogy ebből a kérdésből nem szabad pártpolitikai kérdést csinálni. És a belügyminisztérium taktikáját követi a másik 67-es minisztérium, a pénzügyminisztérium és követi természetszerűleg a polgármester.

Nem szólok most arról a formalitásról, hogy a polgármester ott volt minden demokrata párti és 67-es tüntető gyűlésen, de a függetlenségi gyűlésekről még csak tudomást sem vett. Akkor őt is egyszerre megszállta a pártpolitika elleni gyűlölet s kijelentette, hogy ő nem politizál, pártpolitikai gyűlésre nem megy. De köztudomású, hogy emellett a legélesebb agitáczió folyt a függetlenségi párt vagy a mint a hetedik kerületi demokrata vezér hirdetni szokta az: »Azt üzente párt« ellen, *

Sokkal jobban bizonyít mindennél a politikai agitáczió létezése mellett az adókivelő bizottságnak az összeállítása. Azt kétségtelenül a kormány is igen jól tudja, hogy az adókivelő bizottságban szokott a régi szabadelvű párt jutalmazni és büntetni. És mi történt? A pénzügyminiszter is a polgármester is a régi 67-es gárdát vonultatta be az idén is az adókivető bizottságba. A függetlenségi képviselők ez ellen fel is szólaltak, de megint csak a régi választ kapták: az adókivető bizottságból nem lehet pártpolitikai kérdést csinálni. De a 67-es párt vezérei, a demokrata párt exponensei, a függetlenségi párt valamennyi ellensége bejutott, bizonyára csupa véletlenségből a bizottságba. Vagy talán Ehrlich G. Gusztáv nem is jelent politikát? Csudálatos, hogy noha nem csináltak pártpolitikát, a véletlen csupa demokratát juttatott be a bizottságba.

Ne játszunk hát a szavakkal. Állapítsuk meg a tényekből, hogy Budapesten a függetlenségi párt ellen valóságos irtó háború folyik. És ehhez a háborúhoz, ennek a taktikájához tartozik az a hülye frázis, hogy az ellenzéknek pártpolitikát csinálnia nem szabad. Szabad és kötelesség. A függetlenségi párt programmja minden változtatás nélkül is alkalmas községi programra. Különösen az Budapesten. A főváros elsőrangú létérdeke a függetlenségi párt programmjának a megvalósulása. A függetlenségi párt programmja alapján, férfias nyíltsággal és minden bujkálás nélkül meg kell szervezni a községi pártot. Ez a párt a maga becsületes programmjával előbb-utóbb kétségtelenül meg fogja hódítani a városházát is és erős vára és támasztéka lesz az országos függetlenségi pártnak.

A gázgyár.

ügy látszik, a gázgyár kérdésének állandó rovatot kell szentelnünk. Már rövid az idő, mely a fővárost a gázgyár megváltására, avagy szerződése további megújítására vonatkozó végleges elhatározás alól elválasztja, s addig is az e kérdéssel összefüggő események oly sűrű egymásutánban követik egymást, hogy azokat számon kell tartanunk, azokhoz hozzá kell szólnunk, azokat állandó és éber figyelemmel kell követnünk.

A belügyminiszter érdeklődése a gáz- gyárak sorsa iránt fokozottabb és erélyesebb munkásságra serkentette a főváros tanácsát. Végtére is kéthetenkint kell az ügyek állá-