Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-13 / 2. szám
A ■ Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... . ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5 A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Az a bizonyos Junktim. A képviselőház pénzügv i bizottságában a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával a függetlenségi párt oly kiváló egyéniségei mint Holló Lajos, Ugrón Gábor, Hoitsy Pál Pál és Sághy Gyula kikeltek a főváros ügyeit intéző kommunális többség ellen és azt követelték, hogy az állam pénzeszközei csak úgy forditas- sanak a főváros javára, ha garanczia van arra nézve, hogy a fővárosi törvény reviziója keresztülvitetik. A revízió és az államsegitség közötti junk- timot a függetlenségi párt nemcsak önmaga iránt tartozó kötelességből, hanem a főváros jövendő sorsáért való aggodalomból vetette fel és fog hozzá ragaszkodni ezentúl is. Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter sietett a városházi többség segítségére. A fővárosi törvény revíziójára nézve kijelentette, hogy azt szükségesnek tartja ugyan, de sokkalta sürgősebb alkotások miatt időben hátrább kell szorítani e munkálatot. A Junktim ellen pedig azzal érvelt, hogy a főváros nem lakolhat azért, mert a városatyák többségének vezérei az országos politika kérdéseiben a koaliczió ellen foglalnak állást. Mintha halluttuk volna ezt az érvelést a demokratavezérek ajkáról. Sokkal szebben és ötletesebben. lejezte ki ezt az álláspontot a demokrata Napoleon: Vázsonyi, a ki a városházbeli kisebbséget egyszerűen városrombolóknak nevezte el. a kik moszkovita harczmodorral felgyújtják a várost, csak hogy ellenfeleik bennégjenek. Hát megmondjuk majd a Vázsonyi dr. tődemokrata és az Andrássy gr. főarisztokrata társas czégnek, hogy ki a városromboló. Városromboló az a szabadelvű klikk, mely harmincz esztendőn át ült a város nyakán és most is ott ül némi czégváltoztatás után. Városromboló az a panamista többség, mely a fővárost az anyagi tönk szelére juttatta, miközben a saját zsebeit megtömte és felkuszott a viriliz- mus magaslatára. Városromboló az a kompánia, mely házbéruzsorásokból, husdrágitókból,kenyérkeseritőkből, gázdirektorokból, villamos mágnásokból és kamatlábnagyitókból verődött ösz- sze. Városromboló ez, a főváros népességének kiaszott testén élősködő meg- hízott banda, a mely még a megmaradt hetedik bőrt is le akarja most nyúzni a polgárságról felemelt községi szolgáltatásokban. Az a társaság és vezérkara a városromboló, mely a milliókat esztelenül elprédálta és százezreket költött rosszul működő gépekre, görbén épített utczákra, évente hatszor felszakasztott utczaburkolatra; mely a közgazdaság szempontjait mindig a magángazdaság érdekei szerint irányi tolta, mely úgy gazdálkodott és gaz' clálkodik most is, hogy az ő zsebe megtelik, de a város egyre szegényedik. És ez az igazi városromboló érdekszövetség hiába akarja magáról elhárítani régi bűneiért a felelősséget azzal, hogy egy tiszta kezű prokuris- tát jegyeztetett be. Vázsonyi szeplőt- lenségét hiába aggatja magára a szabadelvű sokaság, a régi szenny kiüt az uj máz alul, bármennyire takargatja is a köztisztességi kenczeszállitó: a demokratavezér. Igenis, egy ilyen társaság kezére nem bízzuk az állam millióit; nem azért, mert politikájuk az országos ügyekben nem egyez a miénkkel, hanem azért, mert egész eddigi gazdálkodásukkal bebizonyították, hogy nem érdemlik meg a bizalmat. Ha egy kormány az országot az anyagi tönkbe kergeti, adósságot adósságra halmoz és a krónikus deficzit nyavalyájába löki, ugvebár ennek a kormánynak el kell pusztulnia. Ellenben az ország fővárosának vezető körei állami támogatással pusztíthatják a közvagyont és kergethetik csődbe a város fináncziáit. Ez az, a mibe a főváros érett gondolkozása független érzelmű polgársága, mely emanczipálta magát a klikkek befolyása alól, tovább elviselni nem akar. Es Krónika. Óbuda az alkotmányban. Óbudán kiütött az alkotmányos világ. Képviselőválasztás lesz. Ne adj isten, hogy egyhangú legyen a választás. Igaz ugyan, hogy a függetlenségi jelölt a kerület bennszülötte, ismeri minden gyermek Óbudán, ö is ismer minden gyereket. Igaz ugyan, hogy a választók roppant nagy többsége tántoríthatatlan hive a függetlenségi eszméknek és politikának. De azért még sem lehet egyhangú a választás. Ugyan ki hallod már Óbudán egyhangú választást? Még a legmamelukabb ősidőben is mindig próbálkoztak Országh Sándornak ellenjelöltet fogni, a mikor pedig oly biztos volt a mandátum a szabadelvű jelöltnek, mint a kétszerkettő. Ám a jó óbudai polgárságnak választási küzdelem kell. Hisz olyan egyhangú az élet ott Újlakon és Óbudán. Ha a villamos robo- gása és csengetése még nem zavarná néha a csendet, azt hinné, az ember, hogy őserdőben sétál. Az idegek tehát nagyon kipihenik magú- kai és egy-egy vasárnapi kis korcsmái össze- koczczanás nem elegendő arra, hogy a vért igazában pezsgésbe hozza. Hát hogyne vágynék választási küzdelemre ez a nyugalomban meghájasodott óbudai purger. A választási küzdelem friss pezsgést, élénkséget, életet, szint hoz a csendes utczákba. No meg egy kis ner- vus rerumot is és ivási meg evési alkalmatosságot Hiába tiltja el a kúriai bíráskodási törvény az etetést-itatást, a dinom-dánom, az evés- ivás azért még nem tilos, ns megindul naponként minden este a korcsmázás. Ma itt, holnap ott van pártértekezlet, gyűlés, összejövetel és valamennyi alkalmas titulus bibendi. Áz utczá- kon megjelennek a zászlók, a kalapokra lelrö- pül a toll, csupa nemzetiszin költözik az egyhangú szürkeségbe. Es jönnek az egyébkor elhanyagolt kerületbe igazi nagyságok, nem óbudai tekintélyek, hanem országos hirü férfiak, der Aponi, der Gosut, der Patiáni, der Hóin, sőt mert ellenzék is van, talán eljön der Etves, der Vazsóni és más politikai hírességek, a kik közül akárhánynak még a nevét is alig hallotta egy-egy óbudai szőlősgazda. Es a választási harcz tartamára két táborba oszlik a különben csendes békességben együtt- élő polgárság, melybe nem tudott eddig éket verni a demokraták gyűlölködő és terrorizáló várospolitikája. Az egyik oldalon a függetlenségi eszme luvei, kik a kerület fiát: Botzenhardtol óhajtják követüknek; a másik részen egy összeverődött kisebbség, valóságos vegyeskereskedés; mindenféle párti: régi szabadelvű darabont, demokrata, alkotmánypárti, szoczialista, a kik végigházaltak a jelöléssel valamennyi lehetséges és lehetetlen jelöltnél. És mert nincs köztük függetlenségi párti, hát egy régi volt függetlenségi pártit: Komjáthy Bélát léptetik fel, a ki azzal dokumentálja függetlenségi érzületét, hogy a párt hivatalos jelöltsége ellenére fellép ellenzéki jelöltnek. Persze ehhez szidni kell a pártot, mert hisz különben nincs jogczim és külön programm. Óbudán igazán sokra fog menni a függetlenségi párt ócsárlásával. Az óbudaiaknak ugyan beszélhet az egyesült ellenzék. Soha se fogják elhinni, hogy a Benedek János jobb hazafi Kossuthnál, a Vázsonyi Vilmos különb legény Apponyinál és hogy Komjáthy Béla, a kit még csak nem is ismernek, méltóbb a bizalmukra, mint Botzenhardt, a ki ott nőtt lel közöttük, a szemük láttára, a ki hús az ö húsúkból, vér az ö vérükből. Egyszer van alkalma az óbudaiaknak óbudai fiút a parlamentbe küldeni. Majd bolondok lesznek és nem választják meg a Vázsonyi meg a Komjáthy szép szeméért. Ellenjelölt az kell. hpgy legyen egy kis választási mozgalom, mint Óbudán mondják: a Hetz, a Bamasuari mindennel a mi ezzel velejár, gyűléssel, szónoklással, korteskedéssel, evéssel-ivással, no meg egy kis verekedéssel Végigcsinálják annak rendje és módja szerint a választási küzdelmet, a végén pedig fogja magát az óbudai polgár és leszavaz az óbudai fiúra, akármit papoljanak is neki a nagy politikáról jövevények és idegenek.
