Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-10 / 6. szám
2 ház bőségesen kitelik, ha észszerűen és’ gazdaságosan építkeznek 200.000 koronából,úgy hogy összesen 10 millió korona kellene építési tőkéül. Ezt az építést szívesen finanszírozná bármely nagv pénzintézet. A lakbéreket persze olv olcsón kellene megállapítania, hogy a fővárosnak a törlesztési hányadon felül csak 2—3 százalék haszna maradjon. Vájjon 10 millió korona egy 50 milliós budetii városnál akkora tétel, hogy a város lakosságának a megmentése a financziális szemponton lehetetlenné válhat? A tóvárosi bérházak gyors felépítésén kívül még egyéb eszközökkel is kell küzdeni a lakásuzsora ellen. Mindenekelőtt életbe kell léptetni az elkészült uj lakbérleti szabályzatot, mely a stájgerolást egy éven belül eltiltja. Hol maraanak a tiszteli demokraták hires szocziátis programul jakkal ? Talán üdvösebb volna, ha gyorsan megcsinálnák ezt a lakbérszabályzatot, minthogy lehetetlen választási hadjáratokat csinálnak idegen vidékekre. A városházi többség kezében van a hatalom. Éljen vele szigorúan, gyorsan, kérlelhetetlenül, tekintet nélkül arra, hogy a saját pártjukban ül a legtöbb házbéruzsorás. A demokrácziát nem elég szép frázisokkal hirdetni, hanem cselekedni kell, ha fáj is a demokrata urak egv pár mentorának és a demokrata közéleti költségek nehány eszkomp törj ének, a ki ügyesen egyesíti magában a demokrata érzületet a házbéruzsoráskodás erényével. A janicsárok végnapjai. A demokraták alkonya. Márel hangzott: Vázsonyi brigadéros jóéjszakát ! Vázsonyi Vilmos városházi uralmának vége. Saját városházi pártja : a községi polgári demokrata párt keres módot arra, hogy szabaduljon az alkalmatlan, kellemetlen vezértől. Ha a klikkuralom még nem is, de a városházi főklikkvezér bukása, megbuktatása * 1 város a Vázsonyi ór kedvéér és fogjuk odaadni minden a szegényeknek. Egy kibicznek semmi se nem van drágo! En nem emelek a mienk adó egy fillérrel se. kiró Henrik: Emelje magát a magasra Báli Mihály! (Le vele, gazság! az erzsébetvá- i rosiaknál. Többen Biró felé rohannak, de Rácz Dezső hasát kidüllesztve elébe áll és megvédi. Ehrlich jeladására az egész jobboldal karban énekelni kezd: Ei-no-leum, li-no le-um. Hivő Henrik : Nur zerspringen ! felelettel izgatja Ehr- lichet.) J 1 ázsonyi Vilmos: Mindig tudtam mi jót várhat a város a túloldalon ülő tábortól. Ezek az piák azok, a kik megakadályozták valamennyi lisztes szándékaimat, a mikor a többség vezére voltam (Éljen! a demokratáknál. Ógy éljen! az erzsébetvárosiaknál) ők akadályozták meg a gázgyár megváltását, a mi persze nem csoda, meit a gázpártolás elég jövedelmező mesterség. (Ilellai Ferencz: ne gyanúsítson ! Mi önzetlenül toljuk az osztrák társaság szekerét) ők állták útját a munkáslakások felépülésének, a mi véget vetett volna az ő lakásuzsoráskodásuknak. (Leit- nei a legnagyobb lakásazsorás! a józsefvárosiaknak) Hogy Eeitner polgártársam mennyiért adja ki a tulajdonát képező házak lakásait, azt hiszem, az ő privát dolga, ahhoz Hűvös urnák beleszólása nincs. (Holló! kiáltások, neki szabad?) Sokkal okosabb volna, ha Hűvös ur a FÜGGETLEN BUDAPEST. elhatározott dolog. A főklikkvezért magas trónusáról, a melyről a Caesarokat megszégyenítő gőggel és elbizakodottsággal Ítélt elevenek és holtak felett, letaszítja most a közutálat. Vázsonyi lábai előtt hevert a városháza összes hatalmas érdekszövetkezeteivel és Vázsonyi rátette lábait a város nyakára. A főváros tisztviselőinek, a főváros tanítóinak arczukon szégyenkezve kellett tűrni a sarat, a mely a város urának, »koronázatlan királyának« czipőiről rájuk frecscsent. És hogy Vázsonyi czipőiről le ne kopjék soha a sár, arról gondoskodott legközvetlenebb ó-demokrata környezete. Ez a környezet úgy a város házán, a közgyűlési teremben, a bizottságokban. a különböző kerületi klikktanyákon a vezér »nemes« példáján felbuzdulva, éppen nem nemes vetélkedést fejtett ki, hogy a mi a nagy hangot, az orditozást, a más becsületének piszkolását illeti, tűhegyen magán a vezéren. így jóit divatba a közéletben a demokrata-tónus. A jóizlésü emberek orrukat befogva fordultak el a városháza szájasnál- szájasabb Kleónjaitól. A klikkuralmi választói összeiró-rend- szerrel szabad akarata nyilvánításában meggátolt polgári akarat, polgári önérzet, Vázsonyi előtt sárbatiporva hevert. Vázsonyi trónusa elé hit ódemokratái egyre nagvobb mennyiségben hordták a sarat. A sártrónus egyre magasabb lett és mennél magasabbra jutott Vázsonyi Caesar, annál elbizakodottabb lett. Elszéditette nemcsak a hízelgő talpra vralók tömjénfüstje, hanem elkábitotta a magasság, a melybe jutott. A nagy Vázsonyi nagyon gyenge legénynek bizonyult ahhoz, hogy elbírja a nagy hódolatot. Nem vette észre, hogy a magasba emelkedő hatalmi trónusa sáron, klikkuralmi irányzattal vegyitett demokratasáron épül. Az igazi demokrataeszmék tiszta égkönnyéből a klikkek lábai alatt piszkos demokratasár lett. A klikkuralmi érdekek ridegsége egy időre megfagyasztotta a sarat, de a kik ismerik a természet törvényeit, azok jól számítottak előre azzal, hogy ezt a kutyafagyos sarat is fel fogja olvasztani a megtisztuló közvéleménynek, a polgári önérzet ébredésének első melegebb napsugara. villamosrabszolgák lakpénzét egy kissé javítaná. (Helyes ! helyes ! a demokratáknál.) Vázsonyi Vilmos: A dolog igazán tiszta. A főváros deficzittel küzd, tehát a községi adót emelni kell. Minthogy a szegény ember több adót íizetni nem képes, az adóemelést a vagyonosabb elemekre kell hárítanunk. (Helyes, helyes! a demokratáknál.) Hiába áskálódnak a középkor sötét panamalovagjai, az erzsébetvárosi Cátók és a józsefvárosi gázemberek, a villamosbárók, az igazságot elfojtani nem lehet. Leszavazhatják az indítványomat, de az igazság fütyül az ö szavazataikra. A végén ő marad diadalmas (Éljen! cd jen! a demokratáknál. Rácz Dezső a gyönyörűségtől elájul, mire az erzsébetvárosiak diadalorditásban törnek ki: végre két perczig hallgatni fog!) Főpolgármester szavazatra teszi fel a kérdést A lipótvárosi volt barátok szemérmetesen kivonulnak a pipázóba. Vázsonyi indítványára szavaz néhány függetlenségi és 8 szál demokrata ! Elnök a szavazás eredményét kihirdeti és az ülést berekeszti. A demokraták Ehrlich G. Gusztávot körülfogják és megfenyegetik: Találkozunk niég a Dob-utczában. Ehrlich helykén vizszavág : Terrorizálni nem hagyom magamat! Este az Abbáziában a demokraták Vázsonyi tiszteletére diszkávézást rendeznek. Ez a napsugár ugyan még nem oly meleg, mint mi szeretnők, de Vázsonyinak sáron épült trónusa már is megingott. Vázsonyi gőgös uralmának trónusa alatt fellázad a klikkrendszer sara is. Még ez a sár sem tudja tovább tűrni a rágalom királyának caesari őrjöngését. A klikkvezérek gyomra se elég erős ahhoz, hogy meg tudja emészteni az őrjöngő vázsonyizmust. A klikkek kiokádják gyomrukból a vázsonyizmust. Ez a mai helyzet. Egyelőre még nem a közélet tisztáságának az elve diadalmaskodik, hanem a jóizlés. A jóizlés felülkerekedése buktatja meg Vázsonyit és közvetlen testőrségét: a terézvárosi ódemokratákat. »Fällt der Herzog, fällt der Mantel nach.« Vázsonyi bukásával buknak az ódemokraták. A közutálat elűzi a vezérségtől nemcsak Vázsonyit, hanem leghübb janicsárjait is A janicsárok végnapjai ezek. Rovás. Mi az, mi történt ? Oly tiszta, oly friss a levegő, piszkos szitkok nem repülnek, a főváros tisztviselői egész bátran járnak-kelnek, hangosan beszélni és gondolkozni mernek. Mi okozta ezt az »éghajlatváltozást?« Vázsonyi Vilmos elutazott Budapestről. A városháza urai: a »demokrata háziurak« amerikáznak az uj házbérszabály- zattal. Micsoda demokrata szemfényvesztés az, hogy Rácz Dezső interpellálni mert a ház- bérszabályzat kérdésében. Hiszen az a por, a mely az uj szabályzatot a tanács asztalán belepte, tiszta, valóságos demokratapor. Ugyan merte volna-e a tanács a városházának eddigi »koronázatlan királyának«, Vázsonyi Vilmosnak tudta s beleegyezése nélkül, minden, de minden ok nélkül elhalasztatni az uj szabályzat tárgyalását ? * A polgármesterhez intézte Rácz Dezső az interpelláczióját. A kis jezsuita! Miért nem dr. Leilner Adolfhoz, az országgyűlési demokrata-párt elnökéhez, a többszörös háztulajdonoshoz, a Taftler-házak kezelőjéhez? Lám, igy épül fel a Gvár-utezában a demokraták jezsuita kollégiuma. * »A polgár« megkezdte működését, mint a Vázsonyi lapja. Vázsonyi elutazott, de itt hagyta fegyvertárát az »A polgár« számára. Csodáljuk az »A polgár« szerkesztőségének, jóravaló, derék úriembereknek az ízlésük megromlását. Vázsonyi fegyvertárából a iegkopot- tabbat vették elő : azt az ostoba ráfogást, hogy a fővárosi függetlenségi párt klerikális. Hát ilyen unalmas az »A polgár« mint Vázsonyi lajbzsurnálja 2 Azt is Írja az »A polgár«, hogy Óbudán nem a függetlenségi párt győzött, hanem a kormánypárt. Klasszikus tanút állítunk az »A polgárával szemben. Klasszikus tanul a Vázsonyi demokrata seregéből: Benedek Jánost, Vázsonyi egyik alvezérét, a kit a demokraták
