Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-23 / 51. szám
4 újabb kölcsön szükségletünket 200 millióra tesszük, az eddig szerzett tapasztalatokhoz képest annak körülbelül felét tekinthetjük olyannak, a mely meghozza a tőketörlesztés és kamatfizetés szükségletét, mig a másik felerész teljesen meddő marad. Tekintettel már most arra, hogy a gázgyár beváltása és egyéb üzemek megvétele, illetve berendezése és a legközelebb eső jövő beruházási szükséglete 100 milliót azonnal fölemészt, maradna 10-15 évi beruházási szükségletre (jobbparti vizmü Hungária-uti és óbudai főgyűjtő csatorna^ újabb vásárcsarnokok, a Szent Rókus-kórház és a Szegényház kihelyezése, bérházak, kisajátítások) még 100 millió korona. Látjuk tehát, hogy egy nagyedszázadon belül a most előkészítés alatt álló nagy kölcsönön kívül legalább még egy nagyobb kölcsönre lesz szüksége a székesfővárosnak, a melyről azonban ezidő szerint nem is beszélhetünk; tegyük föl róla, hogy akkorra, a pénzügyi tekintetben nem jövedelmező beruházásokat a főváros már mind megoldotta, ugv, hogy ez a kölcsön önmagát törleszti. Ez, a most tervezett felerészben meddő beruházásokra szolgáló kölcsön tehát kisebb részének törlesztésével terhelne meg csak háztartásunkat, a mi azonban távolról sem mutatja háztartásunk kereteinek bővülését. A főváros fejlődéséből folyó uj terhieknek számszerű megállapítása — a kölcsönpénzek törlesztő szükségletét kivéve — még megközelítően sem lehetséges és igy nem marad más hátra, mint az analógiát segítségül hívni. Vissza kell térnünk a lesajnált, megvetett múlthoz és lemérnünk az elmúlt negyedszázad haladását, hogy annak alapján kellő korrekciókkal vonhassunk következtetést a jövőre. Huszonöt évvel visszamenve, az 1884. évhez jutunk. Élőévé volt ez az 1885. évi országos kiállítási évnek, a mely már teljes erőhöz juttatta a 80-as évek eleje óta megindult fejlődést, a mely az 1873. évi válságot követő pangás helyébe lépett és körülbelül a 90-es évek végéig tartott. Az 1880. évi deczember hó 31-én tartott népszámlálás és az 1886. évi julius hó 1-én tartott népösszeirás eredménye alapján az 1884. év közepének lélekszámát kerekszámban 4,404.000-ben állapíthatjuk meg, mig az 1909. év közepére számított lélekszám kerekszámban 823.000, tehát az emelkedés 419.000, vagyis 104%. Azt vizsgáljuk már most, hogy ezt az emelkedést minő irányban követte a főváros háztartása, mennyivel vettük lakosságunk teljesítő képességét erősebben igénybe, mennyiben bir el a mai lakosság nagyobb terhet és ezt a pénz vételerejének csökkenésénél, a lakosság vagyonosodásánál fogva-e, vagy saját személyes szükségleteinek korlátozásával. E kérdések fölvetésénél hangsúlyoznom kell, hogy nem monográfiát irok, tehát azokkal bővebben nem is foglalkozhatom, hanem csak szempontokat kívánok a jövőre vonható következtetésekhez nyújtani. Az 1884. év háztartási eredményeinél a valóságos, tehát zárszámadási eredményből indulok ki, annál is inkább, mivel a föllendülés amaz idejében a valóságos háztartási eredmény mindig túlszárnyalta a költségvetést, éppen megfordítva mint most, mikor a budgethez való görcsös ragaszkodás mellett sem bírjuk a nagyobb hiányokat elkerülni. Ezért az összehasonlítás másik tényezőjéül, az 1909. évi költségvetést vettem. Az egybevetés eredménye már most a következő: FÜGGETLEN BUDAPEST. Rendes kiadások _ _ Re ndkívüliek... _ _ ... 1884. zárszámadás koron 14,163.135 603.328 1909. költségvetés á k b a n 46,587 793 2,056.636 emelkedés o/o 229 241 Együtt _ 14,766.463 48,644.429 229 Rendes bevételek ... _ 14,835.487 48,613.602 228 Rendkivüliek_ _ ... 23 7.150 30.827- 87 Együtt — ... 15,072.637 48,644.429 223 A főbb bevételek a következő képet adják 1884. 1909. zárszámadás költségvetés koronákban emelkedés °/o Községi adópótlék ... ... 3,580.715 11,150.000 211 Házbérkrajczár _ ... — 1,394.010 4,300.000 208 Fogyasztási adópótlék--1,752.897 4,162.970 137 Városi vám ... — ... ... 2,143.494 4,576.590 114 Telekátirási dij ... _ ... 465.796 1,400.000 200 Közterületek használata 31.453 1,657.781 5170 Marhaközvágóhid \ .r- <■} 833.420 4,082.675 390 Sertésközvágóhid f £ A 223.410 257.707 15 Vásárcsarnokok ( > lg — 745.831 1 > ° i O Vízvezeték ' ~ *" Részesedés az állami ital475.866 f ^ í -2 «2 mérési jövedékből — 2,081.353 / "3 ^ Ez a néhány szám általánosságban csak annyit mond, hogy a főváros lakossága ma kétannyira veszi igénybe a közigazgatást és ezt kétannyival fizeti meg. Az egyenes adójövedelem (de csak a legutóbb történt adóemelés következtében) immár ehhez az arányhoz simul, de a közvetett adók hozadéka nagyon is elmarad, a mit azután az állami kezelés alatt álló italmérési jövedékben, a köziekező és világitó vállalatok bevételeiben (közterületek használata) való részesedés és a vízvezeték többlete ellensúlyoz. Az a kérdés már most, hogy a közelmúlt negyedszázad fejlődésemennyiben illeszthető a jövő negyedszázad mellé. E részben ugv tartom, hogy a múlt derekas munkát végzett és éppen nem kell a jövővel való összehasonlítástól tartania. Eővárosunk ez időszakban annyira fejlődött nem egészséges, vagyis költséges extenziv irányban, hogy ennél fokozottabb igényektől ezután is alig tartha- hatunk; az intensiv fejlesztést azok a palotasorok igazolják, s melyek a régi egy- és kétemeletes házak helyén, vagy éppen mező- gazdasági művelés alatt volt területeken emelkedve, egész vidékek arczulatát megváltoztatták. — Hivatkozom az Andrássy-utnak kiépítésére és a tőle jobbra-balra a Király- utcza és a Podmaniczky-utcza közölt végbement alakulásra, a VII. kerületi Thököly-ut és István-ut közé eső terület beépítésére, a Lipótvárosnak különösen a körúton kívül való fejlődésére, nemkülönben a Kelenföldre és a Krisztinavárosnak a Déli-vasuton túl eső részére. De számtalan keskenyebb mellék- utcza viskóit is az utczaszélességhez igazodó modern építkezések váltollák föl, ezenkívül a kaszárnyák kihelyezése azok egész környékét átalakította. Csak egy tekintetben jutottunk a múlttal szemben hátrányba és ez az összes városfejlesztés terhét viselő fővárosnak a pótadómentesség kiterjesztésével való újabb megterhelése. E tekintetben csak az a reménység biztat, hogy a magy. kir. nyereményköl- csön az 1920. évben megszűnik és a pénzalapnak addig a nyereménykölcsön dotálására szolgáló jelentékeny járulékai végre ismét fölszabadulnak és a főváros újabb szabályozási föladataira fordíthatók. A közelmúlt negyedszázad a fővárosi beruházások tekintetében is nagy arányokat mulat. Nem kevesebb, mint 150 milliónyi kölcsönt vettünk fel, hogy városunk lakosságának igényeit kielégíthessük és ha ezzel szembeállítjuk az újabb időszaknak egyelőre csak 200 milliós kölcsönét és ha meggondoljuk, hogy a lakosság gyarapodása is meglassu- dik, hogy már meglévő közintézményeink még egy távolabb eső jövő igényeit is kielégítheti, hogy kölcsöneinkből végzendő beruházásainkat a jobb belátás jövedelmezőbbé fogja tenni, a kölcsöntörlesztés többletét is elviselhetnek tekinthetjük. Marad végül teljességgel kiszámíthatatlan tényezőként: a világgazdaság alakulása, a társadalmi kérdések fejlődésének iránya, a pénz vételárának hullámzása, specziálisan a mi viszonyainkra vonatkoztatva pedig a közös vámterület megszüntetése. Mindezek oly dolgok, melyek a mi beleszólásunk nélkül fognak a főváros fölött elvonulni és hatásukat a székesfőváros háztartásával éreztetni. Hogy az itt ismertetett szálak bogozódása az elmúlt negyedszázad emelkedését fogja e megismételtetni és az 1884. évi háztartási eredmények ötödféiszeresével fognak-e emelkedni, vagy pedig lakosságunk gyarapodásával és termelőképességünk fokozódásával a fejlődés intenzitása is lépést fog-e tartani és ehhez képest az 1909. évi eredmények 230%-os emelkedése várhaló-e, hogy igy budgetunk 25 év múlva 82 milliót, vagy 160 milliót fog-e mutatni, erre még csak megközelítő válasz sem adható, de még ha a középen fekvő 120 milliót vesszük is föl, egy bizonyos, hogy hatalmasan kell dolgoznunk és vagyono- sodnunk, hogy közszolgáltatásainkkal támogathassuk fővárosunk fejlődését, a mely kizáróan és egyedül lakosságának szívósságából lett azzá a mi, és a melynek ezután is meg kell szoknia, hogy az államnak szolgáltatott súlyos terheken kívül a maga emberségéből valósítsa meg saját feladatait, hogy egészséges, tiszta, müveit és vagyonos legyen, hogy ne csak a béke, hanem ha a sors úgy hozza magával, megpróbáltatások idején is lüktető szive, irányzója maradjon a nemzetnek, a mely minden fényt és csillogást rárakott, a mi a maga szegénységétől kitelt. Huszonöt év. Irta: Melha Kálmán. A lefolyt 25 év alatt nemcsak sokkal nagyobb, hanem erkölcsi és anyagi javakban is gazdagabb lett szeretett fővárosunk. Ilyen páratlan felvirágozás után remélem, sőt erősen hiszem, hogy a legközelebbi negyedszázad sem engedi magát elődjei által megszégyeníteni és a mint most már szokás, lázas munkával arra fog törekedni, hogy a munkának édes gyümölcsét is élvezhesse. Mit látunk ? Mindenütt siető, hogy ne mondjam futó, a villanyoson fel- és leugró, a vonatokhoz és onnan kocsikon visszaszáguldó, üzletekbe be és onnan ki, egyik ülésből a másikba rohanó embereket, a kik még a vasár- és ünnepnapokon is lefoglalva vannak különféle címeken. Mindenre kell időnek lenni, de talán semmire sem elég, a mennyi reá jutott. Ez az elégtelen idő és az, hogy e miatt az emberek sem messzebbre, sem mélyebbre nem látnak, okozza azt, hogy a kiaknázott és elfáradt elme és test sokat, igen sokat dolgozott, de legtöbbször gyenge, elhibázott és a holnap által túlszárnyalt alkotásokat mutathat fel, igy vált szükségessé a ma alkotott törvénynek már a kihirdetés után azonnali reperálása, nem is régen sok pénzzel
