Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-20 / 42. szám

III. évfolyam. 1908. október *20. 4*2. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Siessünk a költségvetéssel. A miként a parlamentarizmusriak'leg- főbb kelléke a budget-jog, vagyis az, hogy parlamentáris államban csak a tör­vényhozás által megszavazott összege­ket szabad kiadni és bevenni, azonképpen a városi önkormányzat igen fontos része a községi költségvetési jog, a mely a pol­gárságot abba a helyzetbe hozza, hogy a község pénzügyeit a maguk belátása és akarata szerint intézzék. Valljuk meg, ezt a jogot a múltban csak nagyon lany­hán gyakorolták a mi városatyáink. Ma­gával a költségvetéssel a főszámvevő rendszerint csak. a költségvetési év több hónapjának letelte után készült el és a tanács oly időben terjesztette a budgetet a közgyűlés elé, a midőn a kiadások egy része már konzumálva volt, úgy hogy Budapesten évek hosszú sora óta több hónapon keresztül mindig költségvetés nélkül intézik a város ügyeit. Ez a fő­városi ex-lex állandó kisérője a főváros pénzügyeinek és merjük állítani, hogy éppen e költségvetések késői előterjesz­tése oka nagyrészt a deficzites pénzügyi gazdálkodásnak. A városatyák a késve elébük kerülő költségvetést abban tudatban bírálják felül, hogy a kiadások egy része már amugyis megtörtént és a költségvetési jog gyakorlása úgyszól­ván abban merül ki, hogy a pénzügyi bizottság nekifekszik a sok tételnek és azokból annyit töröl, a mennyi a papiro­son való pénzügyi egyensúly helyreállí­tására szükséges. Mikor pedig a folyó évben a sok törlés után kiderült, hogy a sok dehczitet még igy sem lehet el- iminálni, a fővárosi pénzügyi bölcseség rájött arra, hogy ha a takaró rövid és nem lehet már magunkat az egészség- veszélyeztetése nélkül jobban összehúzni, hát meg kell toldani a takarót. Ilyen tol- ! dás volt a községi pótadónak elég jelen­tékeny felemelése, a melynek áldását már élvezi a lakosság. Ezzel a költségvetési késedelmes­kedéssel végre szakítani kell. Az egész művészet abban áll, hogy néhány hóval az év vége előtt hozzá kell látni a mun­kához. Hiszen ha a kormány képes szep­tember hóban elkészülni a milliárdos állami költségvetéssel, sőt a delegácziók is összeülhetnek a jövő évi közös költ­ségvetés tárgyalására, akkor a főváros a maga sokkalta szerényebb számosz­lopokat tartalmazó költségvetését is el­készítheti oly időre, hvgy ujesztendőkor már a közgyűlés által megszavazott bud­get alapján kormányozhasson a tanács. A folytonos pénzügyi ex-lex semmivel sem menthető és egyedül kényelemszeretetre. valamint nemtörődömségre vezethető vissza. Mert azt igazán képtelen belátni minden közönséges halandó, hogy mi hátráltatja tulajdonképpen a városi költ­ségvetés elkészültét ? Hiszen a szükség­letet októberben éppen úgy ismeri min­den egyes ügyosztály, mint február vagy márczius hóban és az előző évek zár- számadási adatai csak úgy rendelkezé­sére állanak a főszámvevőnek az elő­irányzat elkészítésénél már októberben, mint akár néhány hónappal később. Rend­szerré emelni a költségvetési késedel­met igazán semmi kényszerítő szükség sincsen és ha a költségvetés beterjesz­tetnék, annak bizottsági tárgyalása és a közgyűlésen való elintézése feltétlenül megtörténhetnék még a költségvetési esztendő beállta előtt. Az a huza-vona, amely a nnyira befészkelte magát egész fővárosi admimsztrácziónkba, a költség- vetés tekintetében végre szűnjék meg. Mert az már igazán szégyenletes dolog volna, ha egy szép napon eszébe jutna a belügyminisztériumnak, hogy megsür­gesse a költségvetést. A legfontosabb auto­nom jogra figyelmeztetni a fővárost, nem válnék díszére Budapestnek. E téren a késés oka kizárólag a fővárosi tanács. Tegyen hát róla, hogy ez a szégyen­letes állapot megváltozzék! Krónika. A főváros port nyert! Az öreg Rabi Akiba, ha még tudna ol­vasni, és ha magyarul tudna olvasni, ezen a héten egész bizonyosan megváltoztatná régi, megrögzött előítéletét, hogy : »nincs semmi uj a nap alatt!« Bizony megesett egy rettenetes újság. A főváros megnyerte a pőrét. Az a fővá­ros, a mely a legöregebb emberek emlékezete szerint még soha ebbe a helyzetbe nem került. Az a főváros, a melynek, a pörvesztés terén leg­feljebb csak egyetlen egy konkurrense akad: a magyar államvasut. Becsületben megőszült járásbirák és törvényszéki jegyzők megdönthe­tetlen hite, hogy kél pörösködő fél van, a ki­nek lehetetlen peri nyerni. Az egyik a székes- főváros, a másik az államvasut. Nincs totali­zator, a melyen annyi pénz veszne el, nincs politikus, a ki annyi illúziói veszíthetne el, nincs özvegy, a kinek annyi reménye veszne kárba,, mint a mennyi port a főváros vészit. Legyen akár felperes, akár alperes, legyen bár igaza vagy nem, forogjanak bár százezrek, avagy csak fillérek koczkán : a mikor a főváros száll pörbe, bizonyos, hogy alul marad. Mintha ő róla irta volna meg a költő: »Nincs a terem­tésben vesztes, csak én!« És ime most hirtelen bebizonyosodik a pör- vesztő fővároson is, hogy nincsen szabály ki­vétel nélkül. A főváros port nyert! És micsoda pórt! Olyant, a mely a Rudas-fürdővel kezdő­dik és egy szerencsétlen fürdővendég lábkitö­résével végződik. Rossz nyelvek azl mondhatnák: Úgy kell neki, minek ment a Rudasba, messze, Budára, amikor itt Pesten is elvégezhette volna a dolgát, ha már ilyen köztisztasági hajlandó­ságot rejtegetett a szivében, A Rudasba, a hol a fürdővendég csaknem oly ritka, mini egy megnyeri fővárosi pör. Denikve, a mi embe­rünk elment a Rudas fürdőbe, odaállotl a zu­hany alá, azaz, hogy csak odaállolt volna, ha a palló síkos nem lett volna. De hát síkos volt és a mi jó fürdőzönk kicsúszott. Eltörött a lába. Retették a lepedőbe és kivitlék. Hála Istennek nem a temetőbe: Mert há odavitték volna, a fő­város sohasem nyert volna port. A mi eltörött lábú rudasfürdői vendégünk port akaszt a város nyakába. Bátran megte­hette. Abban a biztos tudatban, hogy ezzel az alperessel szemben nyernie muszáj: Fájdalom- dij és kártérítés fejében nehány ezer koronát követelt a fővároson, a melynek számos kétes vállalatai közül a Rudasfürdő a legnyak-, és lábtöröbb. Az a Rudasfürdő, a melyben nénit csak iürdőző nincs, hanem pokrócz sincsen a zuhany alatt, a mi lalán egyik oka lehel an­nak, hogv e fürdő újjáépítésére milliókat kell majd kiadnunk. Denikve az első biróság letárgyalta a si­kamlós ügyet, — és csodák-csodája, a felpe­rest keresetével elutasította. Lön erre nagy öröm a központi városházán és kapcsolt részeiben. Nosza hamar fürge sajtótudósitók felkapják a diadal hirt és nehány órával később a világ ámulatára ilyen czimü közlemények jelennek mega lapokban: »A pörnyertes főváros!« Mily reményekkel, mily mohón esett neki a szegény fővárosi polgár e szenzáeziónak. Nagyszerű! Bizonyosan egy milliós pórt nyert a főváros és pénz áll most már a házhoz! Talán bizony *9 RMMM ■IBB

Next

/
Oldalképek
Tartalom