Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-17 / 33. szám

2

FÜGGETLEN BUDAPEST.

közeg a választmányban gyakorolt önkormányzat felett fogja a felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni, de viszont az iparfelügyelet is bizonyos mérvben az autonómia befolyása alá kerül.

Ugyanis a munkaügyi választmány feladata lesz az iparfelügyelet teendőiben az állami közeget támogatni és vele együtt végezni a gyár- és mühelyvizsgálatokat. Kétségtelen, hogy a munkáselemnek bevonása az ilyen ipari felügyelői szemléknál és vizsgálatoknál a munkásvédelmi és munkásjóléti intézmények nagymérvű fejlesztését fogja maga után vonni, mert hiszen természetes, hogy az iparfelügyelői vizsgálatoknál résztvevő munkástagjai a választmánynak nagy lelkiismeretességgel és szigorral fogják követelni az előirt és szükségesnek látszó munkásvédelmi intézkedések foganatosítását. Távol áll tőlünk az iparfelügyelői intézménynek a lekicsinylése, hiszen rendszeres munkásvédelemről hazánkban tulajdonképpen csak az állami iparfelügyelet meghonosítása óta lehet beszélni. Ámde ez intézmény kiváló működése mellett is bizonyos, hogy a nagy számban előfordulni szokott balesetek és tömeges katasztrófák az ipari üzemekben gyakran azért következtek be, mert vagy a szükséges óvó-intézkedések és rendszabályok nem tartattak be, vagy pedig az iparfelügyelői vizsgálat nem volt eléggé kíméletlen. A munkaügyi választmány munkástagjainak részvétele a vizsgálatokon azt fogja eredményezni, hogy ezek a felügyelői közegek, a kik ismerik a gyári üzemnek minden csin- ját-binját és egész technikáját és tudják, hogy hol és miféle gépeknél és szerszámoknál miféle óvóintézkedések szükségesek -— és mindezt gyakorlatból is tudják — hatályosabbá fogják tenni a gyári vizsgálatokat. Ha más eredménye nem is volna a paritásos alapon szervezendő munkaügyi választmányoknak, ez az egy is elegendő volna arra, hogy ezt az uj intézményt igen becsessé és kívánatossá avassa.

Igen érdekesen oldja meg a tervezet a sztrájkok és kizárások esetén való békéltetési eljárási, amely ma tudvalevőleg Budapesten az elöljáróságok funkcziói közé tartozik, de a mely azáltal, hogy magái a békéltető közeget a munkások a munkaadók pártján állónak képzelik, rendszerint sikertelen szokott maradni. A tervezet abból indulván ki, hogy a vitás pontok és nézeteltérések megvitatás és megbeszélés folyamán a legtöbb esetben elsimíthatok: a békéltetést kötelezővé teszi úgy a munkaadókra, mint a munkásokra nézve. Minthogy pedig az ipari béke közérdek, ennélfogva a békéltetés vezetésére állami közeget jelöl ki, még pedig az ipar- biróság elnökét, a ki a békéltető bíróság tárgyalásait vezeti. Egyébként azonban teljesen a felekre bízza a békéltető fórum megválasztását, úgy hogy a békéltető bíróság a gva- korlalban a munkáltatók és a munkások egyforma számú képviselőiből fog állani. Ne hogy pedig szavazategyenlőség esetében az állami közeg döntésére a munkások ráfoghassák, hogy a munkaadók javára részrehajló, ilyen esetekben a békéltető bíróság elnöke tartózkodik a szavazástól és kijelenti, hogy ítélet hozható nem volt. Minden egyéb esetben a békéltető bíróság Ítéletet hoz. Ha a felek ez Ítéletnek magukat alá nem vetik, akkor a békéltető bíróság Ítélete hirdetménybe foglaltatik, úgy hogy mindenki láthatja, hogy a sztrájk vagy kizárás kitörése körül kit terhel a felelősség. Bizonyos, hogy ez a morális mozzanat nagy mértékben csökkenteni fogja az indokolatlan bérharczok számát. A békéltetés ilyen szabályozása tehát végeredményben a fővárosunk ipari életére oly súlyosan nehezedő sztrájkok csökkenésére fog vezetni.

Az ismertetésünkben bemutatott ez uj rendelkezései az ipartörvény - tervezetnek korántsem merítik ki a nagyszabású törvényhozási munkának teljes tartalmát. Ismertetésünkben csak jelezni akartuk —inkább példálózva— azt a számos, nagy érdeket, amelyet fővárosunk szempontjából is érint a tervezet. Hogy ez érdekek nagyságának teljes tudatában van a kereskedelemügyi miniszter, az kitűnik abból is, hogy véleményadásra felhívta a székesfőváros közönségét. A főváros közgyűlésének tehát módjában áll majd—már a legközelebbi jövőben — a székesfőváros szempontjából véleményt nyilvánítani az uj ipartörvény tervezetéről. Ehhez a véleményhez szolgáljon némi előmunkálatul fentebbi ismertetésünk.

A budapesti hidak.

Mint ismeretes, a Lánczhidnak, a régi Budapest e hírneves alkotásának átépítése szükségessé vált. Fővárosunk hatalmas és minden várakozást felülmúló fejlődésével természetszerűleg fejlődött a forgalom is, a mely oly arányokat öltött, hogy az öreg tiszteletreméltó Lánczhid a két testvérváros forgalmának lebonyolítására alkalmatlannak bizonyult. E monumentális alkotás, egy zseniális mérnöknek évszázadokra tervezett forgalmi eszköze néhány évtized alatt elégtelennek bizonyult annak ellenére, hogy ezenkívül még négyj arányaiban, méreteiben a Lánczhidat messze felülmúló hid köti össze Pestet Budával. Ez a tény ékes bizonyítéka annak, mily véges az emberi elme. Ki gondolhatta még egy félszázad előtt, hogy Budapesten nemhog} a Lánczhid, de még öt hatalmos hid is kevés lesz. Mert kevés. Bohamos léptekkel közeledik az idő, a midőn úgy a Batthyány-téri, mint a Boráros-téri hid építése elől az illetékes hatóságok el nem zárkózhatnak, a főváros fejlődésének sarkkövei az uj hidak, a melyek felállítását követelnünk kell.

Maga a Lánczhid, sajnos, de való, megrokkant. Nem bírja el a nehéz fuvarozási eszközök nagy mennyiségét és az ezernyi ember súlyát. Az utóbbi időben egyre szaporodtak a repedések, szakadások, a melyeket úgy, a hogy kijavítottak, idővel azonban ezek a javítások temérdek pénzt nyeltek el és mind nagyobb nehézségekkel jártak, ennek következtében pedig a szabad közlekedés is akadályozva volt. A Lánczhidat tervezője négyzetölenként 250 kg. maximális hord- képességre építette. A mai viszonyok mellett azonban 450 kg. hordképesség szükséges; ilyen alapon épültek a főváros többi hidjai is.

Ez átalakítási munkálatok kb. öt millió korona költséget igényelnek és két évig fognak tartani. Az átépítési munkálatok alatt ideiglenes gyalogjáró lesz a közönség részére. A kocsi forgalom azonban a többi hidakra szorul, a mi meglehetősen kényelmetlen állapot lesz.

A főváros közönsége, élén a budai társadalommal a két uj hid felépítése érdekében nagyarányú akcziót indított. A mozgalom kétségtelenül jogos és indokolt, mert mint említettük, a két hid felépítésétől függ

legnagyobbrészt a főváros továbbfejlődése is. E mozgalomhoz csatlakoznia kell mindenkinek, a ki Budapest nagy jövőjét szem előtt tartja és kívánatos volna, hogy mielőbb sikerrel járjon az akczió.

Végül még egyet. A hídpénzt, a főváros lakosságának ezt a természetellenes megadóztatását el kell törölni. A hidak fentar- tását fedezze az állam megfelelő alapokkal — hál istennek, van miből — de törölje el a régi jó időkből fenmaradt hidvámot. Magyar ember amúgy sem szeret adót fizetni. Oly adót azonban, a mely szabadságát korlátozza, egyenesen gyűlöl. Sérti az önérzetet, hogy fizetnünk kell olyasvalamiért, a mi fizetés nélkül a legtermészetesebb dolog. A nyugati kulturállamokban is vannak hidak. De hídpénz nincs. Ne legyen tehát nálunk sem.

A közúti vasutak- és a viczinális vasutakról szóló törvénytervezet.

A napilapokban legutóbb egy rövid hir volt olvasható, mely arról szólt, hogy a fővárosnál roppant nagy a megdöbbenés a kereskedelmi miniszter által közzétett viczinális vasúti törvénytervezet 67. §-a miatt. Ez a szakasz a vonatkozó hírek szerint ugyanis veszélyeztetné a fővárosnak érdekeit, a há- ramlás szempontjából. A veszedelmesnek kikiáltott törvényszakasz szerint a kereskedelmi miniszter általános közforgalmi, vagy honvédelmi, vagy üzembiztonsági okokból a közúti vasutak üzleti engedélyét korlátozhatja, vagy hatályon kívül helyezheti teljes kártalanítás mellett. Azok, a kik a fővárosnál e miatt kitört ijedelemről tudnak — mi ez ijedtségnek nyomait eddigelé felismerni nem tudtuk — azt mondják, hogy micsoda nagy baj lehet ebből a székes fővárosra, a mely valamikor a közúti vasutak tulajdonosává lesz; mert hiszen a törvénytervezet bármikor beszüntetheti a közúti vasút üzemét és az a kártalanítás, a melyet ezért nyújt, egyáltalán nincs megállapítva.

Mi is megnéztük a törvénytervezet vonatkozó szakaszát és figyelmesen átolvastuk az indokolásnak idevágó részét is, de megváltjuk, hasonló aggodalomra alapot a legszorgosabb kutatással sem tudtunk fellelni. A tervezel egyszerűen azt a természetes dolgot iktatja paragrafusba, hogy a magasabb közérdeket szolgáló fővasuttai szemben a közúti vasútnak bittérbe kell szorulnia. Hogy a gyakorlatban ez a magasabb közérdek tényleg csak a legszükségesebb esetekre szorittatik, azt maga az inkriminált szakasz szövegezése mutatja, a mely úgy szól, hogy ez a korlátozás vagy általános közforgalmú, vagy honvédelmi szempontokból szükséges lővasutak létesítése czéljából, avagy a fővasutak üzem- biztonságára való tekintettel szükséges kibővítés érdekében történhetik. E három eseten kívül tehát sem korlátozásnak, sem az engedély hatályon kívül helyezésének helye nincs. Az ily esetekben pedig az általánosabb közérdek mindenképen fölébe helyezendő a közúti vasúthoz fűződő szükebb körű érdeknek, mert hiszen az egész kisajátításnak éppen ez a gondolat az alapja. Úgy a mint a közúti vasút a hozzáfüződő közérdek jogczime alatt hozzájutott a kisajátítási joghoz magánosokkal szemben, azonképen a magasabb közérdeket képviselő fővasut kisajátítási jogot gyakorolhat a szükebbkörü érdek szolgálatában álló közúti vasúttal szemben. Úgy, hogy tulajdonképen uj jogelvet az inkriminált para-