Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-10 / 32. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ........... ................ ... 10 korona.

Fél évre ... ... ... ... ... ... ... 5

Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS

Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Telefon 71—53.

Az uj ipartörvény és a főváros.

(Czikksorozat.)

Ifi.

A fővárosi lakosság egy igen fontos rétege a kisiparosság. Közhely: hogy ez a kisiparosság pusztulásnak indult, a mi részint természetes folyamatnak az eredménye, minthogy a terjedő és növekvő gyáripar mellett primitiv eszközökkel dolgozó kisipar megállam nem tud, részint pedig annak a szerencsétlen gazdasági lekötöttségnek a folyománya, a melyben Ausztriával szemben állunk. Ekként a magyar kisipar két tűz : egyfelől a gyáripar, másfelől a sokkalta hatalmasabb osztrák ipar gyilkos versenye közé szorulva, mind jobban és jobban küzd a megélhetéssel, és lassan-lassan teljes pusztulással fenyeget. Másutt, egyéb országokban ez a folyamat természetes és teljesen jogos. Az erősebb, jobb termelőeszközökkel dolgozó tömegproduk- czió: a gyáripar, a termelés kedvezőbb módjait szolgáltatva győztes maradhat versenytársa fölött. Nálunk azonban a kisipar fennmaradásához és boldogulásához igen nagy nemzeti és szocziális érdekek fűződnek. Iparunknak egész állapota még korántsem áll azon a magas fejlettségi fokon, a mely nélkülözhetővé tenné a régi, hires, magyar kézműves- iparágakat. De szocziális tekintetből azért kívánatos a kisipar konzerválása, mert köztudomású, hogy igazi, erős közép- osztályunk, a mely pedig a nemzeti eszmék legmegbizhatóbb hordozója — nincsen. Közép- és kispolgárság nem alakult ki még eléggé, holott éppen a kisiparosság az, a mely főként a városokban ennek a polgárságnak gennczét szolgáltatja. És itten fonódik egybe a nemzeti érdek a főváros érdekével. Mert bármily nagy legyen is valamely ország- gyáripara, az emporiumokban mindenütt nagy szerepet játszik a kézműiparosság, a mely bizonyos szocziáhsabb, az Ízlésnek és műérzéknek jobban megfelelő és egyénibb iparczikkek előállításával foglalkozik. így ismeretes Bécsben az otthonmunka, a mely a lakosság tízezreit foglalkoztatja az iparban és a melynek világhírű készítménye a híres bőrdiszmű- iparczikk. Ugyanigy megvan Párisnak a maga kisipara, főleg a konfekcziós iparban Berlinnek ugyancsak a ruhakészítő iparban, és Németország számos nagy ipari czentrumában külön-külön iparágak specziáhzálódnak a tökély legmagasabb fokára, a melyek a kisiparosok, légióját fogdalkoztatják. (Pfortzheim, Söllingen,

Remscheid, Elberfeld stb.) Mindezek a városok nagyságuk, jólétük és hírüket kizárólag fej lett kisiparuknak köszönhetik.

Budapestnek is eminens érdeke, hogy kisipara konzerváltassék és nagyra fej- lesztessék. Ez a felismerés egyik főirányelve Kossuth bervncz iparpolitikájának, a mely szakitva a szabadelvű pártnak tisztára a nagytőkét és a nagyipart kedvezményező gazdasági politikájával, szerényebb gazdasági alanyok megerősítését tűzte ki czéljául, abból az egészséges felfogásból indulván ki, hogy a magyar ípar fejlesztése nemcsak a gyáripar, hanem a kisiparnak a megerősödésétől is van feltételezve. Ez a meggyőződés indította Kossuth Ferenczet a kisipari szövetkezetek nagymérvű istápolására és arra, hogy az iparnak szánt államsegélyek egy részét a kisiparnak juttassa Ez az iparpolitika tehát közvetve a főváros érdekére nézve is igen előnyös, mert kisiparos-lakosságának az anyagi jólétét mozditja elő. Es ebbe az iparpolitikába méltán illeszkedik bele, sőt mondhatni: a politikát betetőzi az ipartörvény tervezete, melynek minden fejezetéből hangosan kikiabál a kisipar támogatása, a kisiparos szeretete. És ezáltal az ipartörvény tervezete egyúttal fővárosunk anyagi fejlődésének egyik hatalmas emeltyűjévé válik, a midőn a lakosság e fontos rétegét, a kisiparosságot a gazdasági harezban megerősíti. Kisipari tendencziája a tervezetnek végigvonul az összes szakaszokon, a képesítéstől kezdve egészen a kihágási bíráskodásig, és főképen a testületekre vonatkozó fejezeten. A tervezet ugyanis kötelezővé teszi az egész iparnak és kereskedelemnek a kényszer- társulást, az ipari, illetve kereskedelmi testületekben. E testületek csirái már eddig is megvoltak az ipartestületekben, csakhogy a tervezet az összes iparosokat, tehát a gyárosokat is belekényszeríti a testületbe, és ezáltal a kisiparosokkal való együttműködésre hatósági jelleggel felruházott szervekkel teremt meg. A hatalmas gyárosok ekként a testületben az egyszerű kézműiparosokkal együtt fogják az ipar érdekét meghányni-vetni, Budapesten pláne minden egyes iparágnak lesz külön testületé, a melyben annak az iparágnak a dolgait a milliomos gyáros és a szerény mesterember együtt fogják megvitatni. Ettől az együttműködéstől igen üdvös eredmény várható a kisiparra. Első sorban az, hogy a testületben való érintkezés folytán kisiparosaink látóköre, felfogása megbővül, a technika magas fokán álló és kereskedelmi szervezet erejével dolgozó gyárak uraival való folytonos érintkezés hatása alatt. De viszont az is bizonyos, hogy a folytonos közérdekű ügyekben való együttműködés a gyárosokban is fel fogja kelteni az érdeklődést és az érzéket a létért küzdő kisipar iránt, úgy hogy a mai zsarnok versenyharcz bizonyára kíméletesebb formákat fog ölteni. A testületbe való közös tartozandóság megteremti majd azt a tudatot a gyárosokban és a kisiparosokban egyaránt, hogy mindannyiok csak részei egy nagy közösségnek. a melynek javára együtt működni nemcsak dicső, hanem hasznos is.

A testületi kényszer kiterjed továbbá az összes kereskedőkre is, úgy hogy a tervezet szerint a legkisebb fűszeres éppen úgy bele fog tartozni a kereskedelmi testületbe, mint a milliomos nagy- kereskedő. Hogy a kari becsület, a kereskedelem tisztessége, a testületek ellenőrzése alatt csak növekedni fog, az természetes, mert maga a tervezet kötelességévé teszi a testületeknek, a tagok gazdasági érdekeinek a védelmén felül a kereskedői tisztesség és a jó erkölcs fejlesztését.

És ha már az egész országra nézve a testületi szervezkedés ily üdvös eredménynyel jár, mennyivel üdvösebb eredmény várható a testületektől a fővárosra nézve, a hol minden egyes ipari és kereskedelmi szakma és ágazat külön-külön testület felett fog rendelkezni. És ugyanilyen üdvös hatás várható a kisiparra és a kisebb kereskedelemre attól is, hogy a tervezet a munkásviszonyok lényeges orvoslását garantálja, úgy hogy a sztrájkok és a munkáskizárások, a melyek éppen a fővárosra nézve járnak a legtöbb kárral — mert hiszen itt a leg- gyakoriabbak sztikebb térre fognak szorittatm. A munkásság, a mely Budapest lakosságának számbelileg legnagyobb rétege, anyagi helyzetének és általában az összes munkafeltételeknek lényeges javulását várhatja a tervezettől, a mely módot nyújt arra, hogy szükség esetén a sztrájkot, mint jogos és elismert eszközt vehesse igénybe jobb munka- feltételek kivivására. És viszont a munkaadók szervezkedésére nyújt módot a tervezet a munkásmozgalmakkal szemben való védekezés czéljából, és ennek ismét a kisiparosság láthatja hasznát. A munkáskamarák létesítésével megállapodott, szabályos mederbe tereli a tervezet a ma még rendszertelen, és éppen ezért gyakran káros munkásmozgalmakat; a budapesti munkáskamarának pedig azt