Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-20 / 29. szám
III. évfolyam. 1908. Julius 20. 29. szam. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ........................ ...10 korona. Fé l évre ... . ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Az adóreform és a főváros. Wekerle Sándor miniszterelnök tudvalevőleg átdolgoztatta az egyenes adók reformjára vonatkozó javaslatokat, főképpen azért, hogy a városok kívánságaihoz képest módosíttassa a reformot és a kereskedelmi és ipari érdekeltségek óhajait figyelembe vegye. A mint az eddig közzétett félhivatalos nyilatkozatokból látható, a kormány az őszi ülésszakban tárgyaltatni kívánja az adóreíormot. Sajnos azonban, autentikus közlés az átdolgozott javaslatokról mindezideig nem jelent meg, úgy hogy a közvélemény egyáltalán nem ismeri a javaslatokat újabb formájukban. A fővárost különösen két szempontból érdekli az adóreform. Elsősorban a város jövedelmei szempontjából, minthogy a községi pótadó — ez a legfőbb bevételi forrása a fővárosnak — járulékszerü természeténél fogva az állami egyenes adó sorsával van válhatatlanul egybekapcsolva. Igen lényeges tehát a főváros pénzügyeire nézve az a kérdés, hogy az uj adótörvények alapján milyen adóbevételekre számíthat a budapesti adózóktól az államkincstár, mert hiszen ennek százalékszerü kvótája lesz a fővárosnak községi pótadó czimén bevett jövedelme. A második főszempont pedig, a melyből a székesfővárost az adóreform igen közelről érdekli, az, hogy a kereső osztályok adója igazságos, méltányos és elviselhető legyen, mert hiszen a városi népesség legnagyobb része éppen ezekből a kereső osztásokból áll. A főváros tehát úgy a saját fiskális érdekei, valamint lakosságának szocziális és gazdasági érdekeinek szempontjából van igen közelről érdekelve az adóreform-javaslatok által. A kereskedelem és ipar tekintetében az adóreform legsérelmesebb intézkedésének a keresetadót illetőleg megállapított nyomozási jogkört jelölték meg az illetékes érdekképviseletek. Igaz ugyan, hogy a mai harmadik osztályú kereseti adó kulcsa a reform szerint felényire, 10%-ról 5%-ra szállíttatott le, csakhogy ezzel szemben megállapittatott a vallomási kényszer, a mely a legsúlyosabb büntetőjogi szankcióval láttatott el, és ezenfelül kiegé- szitőleg a pénzügyi hatóság nyomozó jogköre állapittatik meg, a mit az ipar és a kereskedelem magára nézve méltán igen sérelmesnek tartott. A kiszivárgott hirek szerint e nyomozási jogkörben némely engedményeket kon- czedált a miniszterelnök, a melyek állítólag a könyvek és az üzletvitel megvizsgálásában eredetileg tervezett szigort némileg enyhítenék. Nem tudjuk, és az érdekelt kereskedelmi és ipari körök sincsenek még tisztában vele. hogy milyen mérvű és természetű ez a könnyítés, és igen kívánatos volna, ha a módosított reform- javaslatok publikálása e tekintetben a homályt eloszlatná. Nem osztozunk a koalicziós kormány ellenségeinek abban a felületes véleményében, sőt rosszakaratú vádjában, mintha a kormány a fővárosnak és különösen a főváros iparosságának és kereskedelmének ellensége volna és meg vagyunk arról győződve, hogy az adóreform keresztülvitelében is a fiskális-érdek keretei között teljesen méltányolni és respektálni akarja a miniszterelnök a főváros és polgársága vagyoni és gazdasági érdekeit. Hiszen egyenesen nevetségessé válik ez a vád, ha végigtekintünk a kormány addigi alkotásain és politikáján. Egy olyan kormányzat, a mely a főváros környékének közúti közlekedését a modern forgalom színvonalára emeli, a mely nagv áldozatokkal sok ezerre menő munkásházat építtet a munkásság széles rétegeinek, a mely a főváros fejlesztéséről szóló törvényben óriási pénzeszközökkel gondoskodik a fővárosról, a melyet egy évtizedes tespe- dés után állami erővel ismét a fejlődés és növekedés útjára térit: ez a kormányzat igazán nem viselkedhetik ellenséggel a főváros iránt. És egyenesen ráczáfol erre a buta vádra csak legújabban is Kossuth Eerencz kereskedelemügyi miniszter, a midőn a főváros egyik legfontosabb iparágát, a malomipart veszi oltalmába és a fővárosi fiskális-szükkeblüséggel szemben jogaihoz akarja segíteni, daczára annak, hogv az országos politika uralkodó áramlatai éppen nem kedvezőek ezekre a nagyipari és tisztán merkantilis jellegű vállalkozásokra. Ettől a kormánytól tehát nem is várunk egyebet, mint azt, hogy az adóreformban érvényre fogja emelni Budapestnek érdekeit. De éppen ezért kérjük a miniszterelnököt, hogy ne hagyja továbbra is kétségben a fővárost és polgárságát az adóreíorm módosítása tekintetében. Egy olyan adótörvénynél, a mely az adómorált meg akarja honosítani és mely az önadózást tűzi ki az adórendszer legfőbb elvéül, kétszeresen fontos dolog az, hogy teljesen kielégítő és megnyugtató legyen. Ilyen pedig csakis ugv lehet az adóreform, ha a polgárság egész részletesen megismerkedhetik vele és az összes intézkedéseket meghányva-vetve. a maga óhajait és sérelmeit a javaslattal szemben illetékes helyen kifejezésre juttatja. Wekerle már eredetileg is megkímélhette volna magát és az országot is attól a mozgalomtól, a melyet az adóreform idézett fel, ha a tervezetet jó előre publikálta volna és csak az összes érdekelt tényezőkkel való megvitatás alapján történt átdolgozás után terjesztette volna törvényhozás elé. Attól félünk, hogy a módosított javaslatok is csak a képviselőházhoz való benyújtáskor válnak majd ismeretesekké és hogy ismét meg fog indulni ellenük az agi- táczió azért, mert a módosítások nem elégítik ki a sokféle érdeket és kívánságot. A főváros szempontjából a módosításoknak és az adóreform uj javaslatának a részletes ismerete — mint fentebb érintettük — azért is szükséges, mert hiszen e nélkül alig képes a főváros az adóreform életbelépése utáni időre reális és megbízható költségvetést elkészíteni. Úgy véljük tehát, hogv a fővárosnak igen sürgősen fel kellene Írni a pénzügyminiszterhez abban az irányban, hogy a módosított reformjavaslatok szövege mentül előbb hivatalosan közzététessék. A gázgyár ajánlata. A főváros közgyűlése — mint ismeretes — elhatározta a gázgyárak megváltását. Az előmunkálatok ebben az irányban folyamatban vannak, és a megváltás alapjául szolgáló becslések is be vannak fejezve. A gázgyárak megváltása tehát az eddigi jelek szerint befejezett tény. Ámde maga a részvénytársaság ebbe természetesen nem tud könnyű szívvel belenyugodni, mert hiszen a gázgyártás Budapesten roppantul jövedelmező üzlet, a mely például az elmúlt évben is 30% osztalékot juttatott részvényeseinek. A fővárosi közgyűlést elhatározásában főképen ez a szempont vezette, mert tény, hogy egy ilyen nagy jövedelmű közüzem házi kezelésbe való átvétele a főváros pénzügyeire nézve igen előnyös volna. A gáztársaság már most gondolt egy nagyot és az üzlet megmentése érdekében
