Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-13 / 28. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. gulatának és közérzésének megfelelően menjen végbe. Azok a kivételes adó- kedvezmenyek, a melyek a íőváros fejlesztéséről szóló törvényben az uj budapesti bérházaknak megadatik, olyan jelenntékeny privilégium a fővárosban építtető háztulajdonosoknak az összesség rovására, hogy e teljesen indokolt kedvezmény ellenében a íőváros közgyűlésére igen nagv erkölcsi köteles- ségek hárulnak. A kormány a munkásiiázak épilé- I sére vonatkozó akcziójával bebizonyította, hogv erős kézzel bele akar nyúlni a budapesti lakásviszonyok egészségtelen alakulásába. Itt is sok millióra menő áldozatot vállal magára az államkincstár a főváros érdekében. De az állam minden áldozata meddő marad, ha a főváros is a maga részéről nem lát hozzá a legnagyobb komolysággal a lakáshiány megszüntetéséhez és a laká=uzsora leküzdéséhez. Ez az első és legfőbb oka annak, hogy a vi- rilizmus intézményét — mely a háziurak érdekeit tolja az első sorba — megszüntetendőnek kell tartanunk. Az erzsébetvárosi sugárnt kiépítése egyik legfontosabb része a lakáskérdés megoldásának és itt fog leginkább kiderülni, vájjon a főváros mai vezetősége egyáltalán képes-e arra. hogy nagyszabású város-lejlesztési tevékenységet folytasson. Ez a nagy mii vezet át a főváros nagy beruházási kölesönének a kérdéséhez, a melynek még az ősz folyamán feltétlenül el kell dőlnie. Tudjuk és a főváros kölcsönének a tárgyalásánál részletesen kifejtettük, hogy ennek a kölcsönnek egy nagyszabású, hosszú időre megállapított város-szabályozási terv keresztülvitelére kell szolgálnia és az egész kölcsön-ügy elhalasztása éppen abból a czélból történt, hogy a főváros illetékes hatóságai a beruházási szükséglet egész körét megállapíthassa. Ezt az ügyet halogatni nem lehet és nem szabad, mert ki tudja, hogyan fog alakulni a jövő évre a nemzetközi pénzpiacz és egyáltalán kérdéses, hogy a térséget: »gyermekjátszóhely«-nek mondják, j nagyobb örömére a tisztes czipésziparnak. Csak a két mellső részen van egy kis in és egy kis virág, ka és bokor azonban mutatóba is csak egészen törpe akad. Ugyanilyen fátlan a Parlament előtti nagy térség, a Liszt Ferencz-tér, j és csak a már régebben meglevő dunamenti egynéhány sétatér fáinak kegyelmezett a szigorú fővárosi kertészeti igazgató, nyilván azért, mert ezek a fák sem túlságosan öregek. Ugyancsak a fa- és bokoriszony nyilvánul meg az újabb időben létesített sétatereken. A Hunyadi-tér, a Rákóczi-tér, az István-tér, a Baross-tér, egytől-egyigkövezett utaklól keresz- tül-kasul szelt törpe fácskás, sivár ültetvény. A Tisza Kálmán-tér, Budapestnek talán leg- nagyobb tere a varos belterületén, szintén nincs kellőképen lásitva. Az öreg Muzeum-kert nyújt ugyan árnyékot a benne játszó gyermekseregnek, de itt meg fizetni kell, ha az ember le akar ülni egy-egy padra és ezenkívül még az a baj is megvan, hogy este, éppen akkor, a mikor az idő kissé hűvösebbre lordul, lezárják a kert rácsoskapuit. A Városligetről és a Népligetről e helyütt a íőváros kölcsönkötvényei a mostanihoz hasonló feltételek mellett el lesznek-e helyezhetők. Annyival is inkább sietnünk kell a kölcsönmüvelet lebonyolításával. mert a törvényhozás már eddig is három nagy városnak adta meg a kölcsönkötvények kibocsátására szóló jogot és még egynéhány nagyobb vidéki város szándékozik e kölcsöntípus létesítése iránt a kormánynál a szükséges lépéseket folyamatba tenni. Igen közel fekszik tehát annak a lehetősége, hogy egy csomó vidéki város megelőzi Budapestéi a kölcsönmüveletek végrehajtásával, a melv esetben az ezen külcsönkötvé- n vek be lek tetett tőke nem állana többé a főváros rendelkezésére. Az életbevágó, sürgős ügyek sorában igen íontos hely jut a gázgyárak megváltása kérdésének, a melv annyira elő van készítve, hogy a végleges eldöntésre teljesen megérett. Az őszszel megnyíló közgyűlési ülésszak alatt tehát korszakalkotó hivatás vár városatyáinkra és csak óhajtandó, hogy ezt a nagy hivatásukat önzetlenül és az összesség érdekében teljesítsék. Hogy ez azonban lehető legyen, a fővárosi törvény revíziójának nagy söprűjével alapos tisztogatást kell tartani a váczi-utczai palotában. Ä pótadóemelés eredménye. A székesfőváros a deíiczit ellensúlyozására tudvalévőleg 8°/0-kal felemelte a községi pótadót. Ez adóemeléstől az előirányzat szerint 2,024.000 korona tőkebevételt remélt a tanács. Véleményünk szerint azonban ez a több-bevétel lényegesen nagyobb összegre fog rúgni, minthogy maga a pótadó alapjául szolgáló egyenes adó emelkedő irányzatot mutat. A most folyó adókivetések alkalmával a harmadosztályú keresetadót az egész vonalon lényegesen szaporítják, a mi természetszerű következménye annak, hogy az adókivetés alapjául rendszerint a lakbér vétetik, a lakbérek pedig a roppant nagy lakásdrágaság folytán egyre emelkednek. Éppen ezért remélni lehet, hogy a községi nem szólunk, mert hiszen ezekbe menni már kirándulás számba megy és felkeresésük hosz- szabb időt vesz igénybe. Egyébiránt a Városligetben is lépten-nyomon tapasztalhatjuk a budapesti városi borii kuliura fa-iszonyát. Magából a nagy és gyönyörű köröndből kivágtak egy csomó egészséges fát, hogy ládába ültetett papirfákkal pótolják, a melyek babérnak ugyan elég terebélyesek, de az árnyéktól igazán nagyon távol állanak. Ugyancsak fa nélkül ékeskedik az a nagy terület, a mely a millenniumi kiállítás czéljaira volt bekerítve, mert az akkor kivágott fákat elfelejtették újakkal pótolni. Ha az ember végigmegy Budapest parkjain, ámulva kénytelen konstatálni, hogy ennek az óriási és szép városnak igazi parkja nincs is. Es ezen csak gyökeres irányváltozás segíthet. Szakítson a fővárosi kertészeti igazgató az angol diszkért szörnyű nagy szeretetével és szimmetrikus sakktábla-virágágyak helyett varázsoljon árnyas, hüs ligeteket a fővárosi kölö- megek közé. Akkor aztán majd beszélhetünk budapesti parkokról. Ma csak a helyük van meg, sőt sajnos még ebből is nagyon kevés. pótadó-emelés az előirányzott összegnél lényegesen kedvezőbb pénzügyi eredménynyel fog járni, a mi ugyan a polgárság újabb megterhelése folytán nem nevezhető valami különös vívmánynak, de a székesfőváros fiskális érdekei szempontjából mindenesetre kedvező jelenség. A pótadó-bevétel megnövekedésén kívül az előirányzottnál lényegesen nagyobb ered- mény várható a közvetett községi adóbevételektől is. Erre a reményre jogosít a főváros imént közzétett zárszámadása, melyből kitünőleg nemcsak a községi pótado volt 332.000 koronával több, mint az előirányzatban szereplő összeg, hanem a fogyasztási adópótlék is 120.000 koronával jövedelmezett többet. Ezenkívül a költségvetés előirányzatánál nagyobb volt a 'hozam a városi vámnál : 382.000 koronával, a nyilvános terület használatából 425.000 koronával, a vízmüveknél 175 000 koronával, az állatvásárok- és a közvágóhidnál 208.000 koronával. Mindez a bevételi többlet a városi pénzkezelést 1,742.856 koronával telte kedvezőbbé, úgy hogy a 2.263.0o0 koronányi előirányzott deficzit 520.193 koronára, tehát kevesebbre mint egynegyedére szállott alá. A községi pótadóemelésből tehát, a mely előreláthatólag közel 3 millió korona többletbevételt eredményez majd a székesfővárosnak, nemcsak a tisztviselők fizetésrendezésére fordítandó összeg fog kikerülni, hanem a deficzit a főváros háztartásában előreláthatólag hosszabb időre ki lesz küszöbölhető. A főváros pénzügyeinek a rendbehozatala bizonyára kedvezően fogja befolyásolni a főváros kölcsönkötvényeinek árfolyamértékét. Igaz, hogy az uj 60 milliós vagy még nagyobb kölcsön kamatszolgálata ismét nehány millióval fogja megterhelni a fővárost, csakhogy a kölcsön jórészt oly beruházásokra szolgál majd, a melyek bőségesen meghozzák majd a beléjök fektetett kölcsöntőke kamatát. Habár első időben a főváros a házi kezelésbe átvett üzemekből nem nagy hasznot húz, — a mi csak természetes és korántsem szolgálhat okul a főváros magánvállalkozási tevékenységének a perhorreszkálására, — csaknem bizonyos, hogy a városi kezelésbe átvett és átveendő közüzemek financziális szempontból a székesfővárosnak hasznára fognak válni. Szoczialista erkölcs. Az a katasztrófa, mely az elmúlt héten a Kováid-gyárban három munkás életébe került, a szocziáldemokraták magyar hivatalos közlönyének alkalmat adott arra, hogy a tőle megszokott gyűlöletes hangon emlékezzék meg a gyár tulajdonosáról, dr. Kováid Emilről. Eszünk ágában sincs, hogy a »Népszava« rágalmai ellen megvédjük, csak rá akarunk mutatni röviden arra a tényre, hogy a szoczialisták lapja mily eszközökkel szítja az osztálygyülöletet, hogy saját érdekeit jobban érvényre juttathassa. Általánosan tudva van, hogy dr. Kováid Emil gyárának legszorgalmasabb munkása. Egyszerű munkásból lelt tulajdonosa annak a hatalmas vállalatnak, a mely kizárólag az ő fáradhatatlan törekvéséből, szorgalmából kifolyólag kis tisztilómühelyből az évek hosszú folyamán nagy gyárrá fejlődött. Azaz ember — a kit összes munkásai bálványoznak— ma is lankadatlan fáradsággal, buzgalommal dolgozik éjjel-nappal, mindenben jó példával
