Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-06 / 27. szám
Ill, évfolyam. 190S. Julius 6. 27. szám. Budapest 'székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ....................................... 10 korona. Fél é vre ... . ......................... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenblller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők . VII., Rottenbiller-ulcza 5/A. Telefon 71—58. A gázgyári sztrájk. Gyors egymásutánban két sztrájk zajlott le a fővárosban, a mely közüzem munkásai között tört ki. A köz- vágóhidi munkások munkabeszüntetése éppen úgy az egész lakosságot fenyegette hnsinséggel, mint a gázgyári munkások sztrájkja az egész várost sötétséggel. És hogy ezek a veszedelmek be nem következtek, azt nem az intézményekben rejlő biztosítékoknak köszönheti a főváros, hanem mindkét esetben inkább annak, hogy a sztrájkok rosszul voltak előkészítve és igy az illető vállalatoknak módjukban állott még jókor a szükséges óvó-intézkedéseket megtenni. Igen könnyű dolog ilyenkor inkriminálni és kezet összecsapva, szörnvü- ködni azokon a veszedelmeken, melyeket egy nagy fővárosra lel idézhet az ilyen hirtelen munkásmozgalom. Csakhogy ne feledjük: a sztrájkok réme ellen egyetlenegy város sincsen biztosítva, mert hiszen a sztrájk az ultima ratio, az a bizonyos hadiállapot, a mely végső esetben szokott beá 11ani és a mely ellen orvosság nincs. Az illető közüzemek vezetőinek ezzel a veszedelemmel szemben csak az a kötelességük, hogy a közfogyasztás tárgyát képező czikk termelésében tennakadás be ne álljon Es hogy erre a nagy czélra mily eszközöket vesz igénybe, az úgyszólván teljesen mellékes. Ebben az esetben a gázgyári üzemek zavartalan folytatása kétségtelenül a katonaság igénybevételének volt köszönhető, és bármily tetszetős is a haderő leihasználása ellen egy magánvállalat érdekében tiltakozni, bizonyos, hogy hatásában a haderő felhasználása falán a gázgyár érdeké ben állott, de ezzel egyúttal sok százezer ember: Budapest összes lakosságának az érdeke is előmozclittatott, úgy, hogy a, szocziális igazságnak az az oldala jutott teljesen érvényre, hogy a több embernek érdeke győzött a kevés ember érdeke fölött. Végre is a mai világítási technika mellett valóságos nonsens lett volna, ha Budapest utczái ezer munkás sztrájkja okából akár csak egy éjjelre is sötétek maradtak volna. Igaz. hogy ebbe se haltunk volna bele talán, de egy ilyen sötét éjszakának az árnyéka, szörnyen megnövekedve vonul végig az egész világon és nagyon leszorítja minden- t leié a közviszonyaink állandóságába, kultúránk megállapodoltságába vetett hitet, a melyet amúgy is világszerte körülnyaldosnak a rágalom hullámai. Tehát nemcsak pusztán a főváros forgalmi érdekének szempontja parancsol la, hogy feltétlenül úrrá legyünk a sztrájkon, már mint a gázfejlesztés zavartalanságát illetőleg, hanem egyetemes országos érdek, városunk és hazánk hírneve és reputácziója az egész müveit világ szemében. Ilyen fontos érdek melleit pedig igenis jogos egg pár utász-század és egg-egg gyalogos zászlóalj igénybevétele. A politikai szabadság klasszikus hazájában, a köz- társasági Francziaországban néhány hónappal ezelőtt ugyancsak katonaság segítségével tartották fenn a világosságot Parisban. Pedig az a város inkább megengedhetné magának néhány éjszakára a sötétség lukszusát. mert aligha tenné ki magát annak a veszedelemnek, hogy ez elszigetelt, lokális tünetből egész országára nézve hátrányos következteté.-eket vonjon a világ. A mi a gázgyárak ellen itt-otl felhangzó azt a vádat illeti, hogy ő maga idézte elő szánt-szándékkal a sztrájkot, esak azért, hogy a gázmüvek megváltásának veszedelmeit bemutassa a fővárosnak: ezt a feltevést nevetségesnek tartjuk. Egyszerűen nem igaz. hogy ebből a sztrájkból bármiféle következtetést lehetne levonni pro vagy kontra, a magánvállalkozási üzem javára, vagy a házi kezelés ellen. Sztrájk esetén a munkásoknak teljesen mindegy, hogy a munkaadó társaság-e, vagy község, vagy állam, bár tagadhatatlan, hogy a közhatósági üzemben álló müvekben a sztrájkok sokkal ritkábbak. De azt csak megengedi a házi kezelés legdühösebb ellensége is, hogy a főváros kezében lévő gyárak üzemének fentartását a haderő igénybevétele ilven esetekben legalább is oly mértékben garantálhatja, mintha azok a gvárak magánvállalat tulajdonában vannak. A mint a kormányzat kötelesség- szerüen megtett a magántársaság felkérésére, hogy tudniillik kirendeltette a katonai segítséget, ugyanazt kétség- leien ül megtenné a székesfőváros polgármesterének kérésére is, úgy hogy a sztrájk egyáltalán kivid áll a megváltás előnyeinek vagy bálványainak a körén. A lezajlott gázgyári sztrájk tapasztalatai lelett szemlét tartva, beigazolódott az a műszaki szakemberek előtt köztudomású tény, hogy a józsefvárosi gyár egyáltalán nem áll a modern követelmények magaslatán és hogy tehát ezl a gyárat a fővárosnak megváltás után gyökeresen át kellene alakítani, ha tovább is használatban tartani akarja. A nélkül,hogy belemennénk a munkások helyzetének érdemleges vizsgálatába, szóvá kell tenni ezt a dolgot. Meri olyan munkahely, mint a milyen például a Tisza Kálmán-téri nagy tüzház pinezéje, a melyben a generátorok vannak elhelyezve, a mun- kásvédelem mai állása mellett valóságos anakronizmus. A borzasztó szűk és alacsony folyosók, melyekbe kellő ventiláczió hián friss levegő alig hatolhat be: valóságos pokol. És az igazgatóságnak minden olvaniránvu törek- vése, hogy ezen segítsen, kárba vész az egész épület régi, rossz volta mellett. Itt többé foltozással segíteni nem lehet. És még egyet. Ezekben a nehéz napokban. a mikor csak a legmegfeszitet- tebb munka- és kötelességteljesités mellett lehetett a gázgyárakban az üzemet fentartani. ennek a társaságnak mérnöki és tisztviselői kara oly ritka példáját adta kötelességtudásának és buzgóságának. a mely külön felemlitésre érdemes. Ez a névtelen hadsereg ott állott éjjel-nappal a veszélyeztetett művek közepette és láttunk mérnököt, a ki maga segített a nagy retortákból kikaparni az égő kokszot. A munkának ezekről a homályban maradó bajnokairól sehol szó nem esik. Kötelesség tehát e helyütt megemlékezni róluk, a mikor a sztrájk lefolyásának a tanulságait akarjuk összegezni. Nagyon megnyugtató az a tudat, hogy a mikor a főváros átveszi majd ezeket a gyárakat, egy ilven kipróbált és megbízható mérnöki és tisztviselői kar kezébe teheti le e fontos üzem további fejlődésének a sorsát. A gázgvár igazgatóságáról dicséretei zengeni nem akarunk. Ezek az urak megtették azt, a mi egyrészt a részvényesek érdekében kötelességszerüen szükséges volt, másrészt a mit a fővárossal szemben fennálló szerződés betartása előirt. A Népszínház ügye. A Népszínház, — a melyet a nemzet közadakozásból épített fel azért, hogy az ország szivében a magyar kultúrának és irodalomnak egy uj hajlékot teremtsen — megszűnik létezni. Az épületébe bevonul néhány esztendőre a Nemzeti Színház. Az a czél tehát,
