Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-06 / 1. szám
np III. évt'olvám. 1. SZÍ >zam Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... . ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Előfizetési felhívás. A »Független Budapest« 1908. évi január hó 1-én harmadik évfolyamába lépett. Tisztes múltra tekinthetünk immár vissza, és ez a mull lelkesít bennünket a jövő reánk váró nagy küzdelmeire. Kitartó hűséggel követtük azt a czélt, a melyet programmunkban hirdettünk és ennek a czélnak elérésére — hogy Budapest székes- főváros nagygyá, gazdaggá, magyarrá legyen — nem tértünk le soha kijelölt irányunktól. Ennek köszönhetjük, hogy a »Független Budapest« ma megerősödve, lelkes előfizetői táborra támaszkodva, folytatja harczát azok ellen, a kik a hazafias politikát a városházáról kiküszöbölni igyekszenek, a kik még ma is feláldozzák a közérdeket saját önző érdekeiknek és a kik másfél éves gazdálkodásukkal belekergették a fővárost az anyagi csődbe, melyből a fővárost csak államsegéllyel és a polgárság zsebére irányuló felemelt községi adóval tudnák kiragadni. Ez a körülmény egymagában igazolja a »Független Budapest« létjogosultságát, melyet az előfizetők és olvasók nagy száma is szankczionál. De mentül nagyobb lesz előfizetőink iábora, annál hatalmasabban fog szavunknak visszhangja kelni, és annál könnyebben és sikeresebben érhetjük el kitűzött czélunkat. Fizessünk hát elő a »Független Budapest«-re, kávéházakban, vendéglőkben kérjük, követeljük a »Független Budapest«-et. Előfizetési ára egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatal czimére küldendők: Budepest, VII., Rottenbill er- u. 5/A. A küzdő ellenzék. A főváros mostani közállapotairól a késői krónikás bizonyára ezzel a czimmel fog megemlékezni: demokratavilág Budapesten. Ennek , a korszaknak a festése sokban •.fog; hasonlítani ama jellemzéshez, 'a melyet/ a törökvilágról olvashatóink. A budai pasa helyén egy pesti pasa, a lenyűgözött, mozgásukban, gátolt • magyarok helyén a leterrorizált ellenfelek, sőt még abban is megyál} a hasonlatosság, hogy a valuta' yngyanyzjh ’mint akkoriban volt: a baksis.’•’ ’’ Ily viszonyok között valósággal hősiesség kell ahhoz, hogy a főváros közéletében valaki ellenzéki szerepre merészkedjék. Soha parlamentáris testület a többségi zsarnokság oly patologikus mérvét fel nem mutathatta, mint a fővárosi közgyűlés „demokrata“ többsége. Türelmetlenség, az ellenzéki vélemény iebecsmérlése, izzó gyűlölet az ellenféllel szemben a terrorizmus nem választékos fegyverét nyomja ennek a többségnek a kezébe. Szinte életveszedelem ily többséggel szemben az ellenzéki kritika gyakorlása. Es ha elmegyünk a közgyűlési terembe egv ily viharos napon, szemtanúi lehetünk annak, ho<>Y van egy csomó férfi, a ki nem félve a körülötte ordítozó nagy sokaságtól, nem rettenve vissza a feléje zuditott invek- tiváktól, becsületesen teljesiti ellenzéki hivatását. Ez a hivatás annál nehezebb, mert a közgyűlés a demokrata uralom mai fénykorában nem érvek és komoly megfontolások után indul, s a többség a maga álláspontját nem indokokkal támogatja, hanem ököllel és dörömböléssel, ordítással és pisz- kolódással. A mi intellektuális fegyver még megmaradt e hadakozásban, az legfeljebb a kisebbség személyes sértegetése a demokraták csipkedő, ironizáló módszerében, mely a legnagyobb igazságot is feláldozza egy jo vagy jónak vélt, de többnyire Ízléstelen ötletnek. Erős férfiak kellenek hát ahhoz, hogy a kellemetlenségek e rájuk zuduló árjában hidegvérrel megállják a helyüket s minden pillanatnyi kellet lenséget feledve, higgadtan és becsületesen az egyedüli íőczélt ‘tartsák a szemük előtt: a főváros és lakossága érdekét. Szerencséjére fővárosunknak ezek a férfiak még nem vesztek ki teljesen Krónika. Demokraták újéve. Az évforduló alkalmával fontos politikai nyilatkozatok szoktak esni a különböző pártok vezérei részéről. Üdvözlésekre adott válasz formájában közük ilyenkor a pártvezérek jövendő terveiket. Az üdvözlésből persze kijutott a demokraták vezérének is. Minthogy azonban ennek pártja az országos politikában némileg csekély, a fővárosi községi demokrata párt üdvözölte a vezért. Értesülésünk szerint az alvezérek, adjutánsok és egyéb demokrata nagyságok is fogadták híveik üdvözlő küldöttségét. Hosszú volna e küldöttségjárás teljes lajstromát felsorolni. Ezért helyszűke okából csak a legnagyobb korifeusoknál lefolyt újévi üdvözlő deputácziózásról emlékezünk meg. Üdvözlő küldöttségek jelentek meg: Vázsong i Vilmosnál: a háztulajdonosok stájgeroló szövetsége részéről, megköszönendő a házbér- krajczár felemelését, mely újabb ürügy további 30%-os lakbérstájgerolásra ; ugyanannál a fővárosi tisztviselők újonnan alakult szakegyesülete, háláját kifejezni a drágasági pótlékért, melyei Vázsonyi nekik kiküzdött; ugyanannál az irgalmasrend magyarországi főnöke, a ki például állítja oda a demokrata vezért a kiméletesség, irgalom és felebaráti szeretet keresztyéni erényeiben, melyek állandóan visszatartják attól, hogy másokat megbántson; ugyanannál a gégefő-speczialisták és torok- képzők szövetsége, mely megköszönte, bogy a hangszálat a politika mezején jogaiba visszaléptette és a közéleti szereplés főkellékül az egészséges torkot tette meg; ugyanannál a bőrgyógyászok köre, mely hálafeliratot nyújtott át a demokralavezérnek, a miért pártjának korifeusait csakis a vastag és egészséges bőrűek sorából választotta ki; ugyanannál a szeméremsértők magyarországi egyesülése, a becsületgázolók magyarországi szakszervezete, a Dividenda és Tantiém páholyok küldöttsége, a sóprügyárosok kartellje »A nagy söprüfogyasztónak« felírása díszoklevéllel, a »K. K. Sz. J.« (»Kees, Kellem, Szimpátia és Jóakarat«) szimbolikus nagypáholy magyarországi nagymestere és mesterei, a »Csakaveséjét« asztaltársaság, a »Kuss vagy fizess« szépirodalmi kör, a rombach-ntczai test- vakarók sportegylete, tizenöt abbáziai törzsasztal, a »Vásárpénztári igazgatójelöltek alkonya« czimii szakszervezet stb. stb. Ehrlich G. Gusztávnál tisztelegtek: a kisemberek erzsébetvárosi szövetkezetei, az Alap tökeemelők köre, a Nagykamatláb asztaltársaság, az Eszkoinptfiuk sportköre, a Vas-, agyag-, pléh- és gázkályhások kutyaszövetsége, a Dob- utczai sugárút légvárának tervezői, a jókívánságot hozók szövetsége, az újévet kívánók nagy sokasága (ez utóbbiakat az üdvözölt a tejkirály- hoz utasította), a sajt-, vaj-, tej-, hús-, liszt-, rizs- és krumplihamisitók egyesülete, mely disztag- sági oklevelet nyújtott át e felírással: »nagy védőnknek és elöljárósági felmentőnknek«, a »Csak azért se szavazunk másra« rituális asztaltársaság, a »Nincs már húsos és tejeskés« revizionista liga, a gutáütöttek tábora, kiknek az év folyamán bekivánta a gutaütést, a boxmeste- rek egyesülete Heteés Antal dr. vezetése alatt stb. Pető Sándornál: a táncz- és illemtanárok országos szövetsége, a kurjongatók és dühöngök köre. a »Fogja be a száját!« irodalmi kör az »Üljön le« balesetbiztosítási szövetkezet, a »Békéscsabai reverzálislobogtatók egylete«, a Zenebona-akadémia tanári kara stb. Ráicz Dezsőnél majdnem ugyanazok és még a'Férfiszépség-imádó nők feminista páholya, a »Has, alkoss, gyarapiís« nagymező-utczai kortesszövetkezet, az Andő-alsós múzsája, a bírósági végrehajtók segély- és nyugdíj egyesülete, a Nagyhanguak és'Nagyképűek ligája, a »Disz- kréczió hülyeség!« asztaltársaság és még sok más művészi társaság és egylet; Schubert Sándornál: a marhavásártéri hajtők hálából az igazgatóság kutbaeséséért; a hütőgépgyárosok országos egyesülete; a »Lemondás« asztaltársaság tisztikara; Heltai Ferencznél: a panamairtók szövetsége, az Oszlop-utczai nebántsvirágok, a gáz- gyujtók szövetsége, a financzkapaczitások köre, a kávéházi regélők Kisfaludy-társasága, Balázs Elemér királyi ügyész, Komlós xÁgost, Eötvös Károly és^ Lengyel Zoltán, utóbbi az »Igazmondás« nagy páholy képviseletében; Jetiinek Henriknél: a sorsukkal megelégedett közúti alkalmazottak; Hütll Tivadarnál a Földrengés-ellenzők egyesülete, »Jaj, leesik a porczellán!« jeligéjű oklevéllel. És igy tovább. Az üdvözlések valamennyien igen bensőségesen folytak le. Az üdvözlők nagy része azonban gyomorbetegséget kapott.