Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-22 / 16. szám
II. évfolyam. 1007. április 16. szám. 2‘>. (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára Egész évre Fél évre __ 10 korona. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Ä fővárosi függetlenségi szövetség. (5.) A mi törekvésünket képező független Budapest megteremtésének munkájában jelentős esemény történt. Megalakult a fővárosi függetlenségi és ■'i 8 - a s sz ö и e I s ég. Az azonos érzelmű gondolatoknak megvan adva a lehetősége az egygyé olvadásra, az összeforrásra, az egységes cselekvésre. Az egy czélt szolgáló polgároknak megadatik a mód, hogy bár különböző kerületekben köti le őket az életviszonyok, a munkálkodás kör sokfélesége és különfélesége, mégis harmonikus fog lenni elhatározásuk, cselekvésük módja és a mi a fő, tudni fogják, ismerni fogják, hogy a különböző kerületekben kik az elvbarátai és kikkel lehet és kell szövetkeznie a már szövetkezetbe olvadt ellentáborral szemben. Tábor verődött össze a láborba seregletlekkel szemben. A két tábort elvi különbség választja el és a táborokhoz tartozók múltja és jelene különbözteti meg. A reménység, a békés együttmaradás, az ellenőrizetlen és felelősség nélkül való további gazdálkodás lehetősége hajottta az egyik táborba a polgárok egyik részét és a fővárosi bizottsági tagok nagyobb részét; a csalódás, a leleplezett közéleti erkölcstelenség, a hazug prófétáknak elveiket eszkomptáló eljárása, gyűjtötte egybe Budapest polgárságának nagyobb részét és tartja ébren a fővárosi bizottsági tagok számban jelenleg kisebb részében a közkötelességet, hogy a város érdekeit önfeláldozóan megvédjék, az osztozkodási monopóliumot kamatoztató demokrata községi táborral szemben. Csalódásról beszélünk, mint a mely egyik alapját képezi a függetlenségi szövetség létrejöttének. Ez a csalódás kiterjed úgy az elvekre, mint a személyekre; úgy az írott betűbe vetett hitre, mint az apostolok önzetlenségére. Szerencse, hogy idejekorán ért bennünket a csalódás. Gondviselésszerü jelenség, hogy időnek előtte leálezázta magát a szép gubó, legalább módjában fog állani a főváros lakosságának még a petéit is kipnsztitani. Hogy a függetlenségi és 48-as programúiban benne vannak az összes úgynevezett demokrata tételek, azt csak az vonhatja kétségbe, a ki azért akar demokrata lenn', mert nem akar függetlenségi lenni. Ez a megkülömböztetés csak arra szolgálhat alapot, hogy fedél alá juttassa mindKrónika, Utazás egy bizottság körül. Ebben a mi bizottságokkal, tanácsokkal, választmányokkal, küldöttségekkel teli közéletünkben van egy bizottság, a melyről oly gyakran szól az ének, mintha direkte az Istenben megboldogult öreg Barnum volna az impresz- száriója. Ez a bizottság teljhatalmú, mert azt teheti, a mit akar; felelőtlen, mert nincs rá eset, hogy felmentvényt ne kapjon baklövéseiért; sérthetetlen, mert lepattan róla egyaránt a kritika apró tüszurása és a legvastagabb gorombaság nehéz dorongcsapása. Mi más volna e bizottság, mint a szuverén népszínházi bizottság f Ez az a testület, mely mindig annak adja bérbe a színházat, a kinek nem kellene; mely sok százezer korona költséggel átalakitatta a színházat akkép, hogy egy félévig nem játszhatott benne a bérlő, és mikor hosszas késedelem után megvolt az újjáalakítás, ez a bizottság volt az, mely reájött, hogy gyatrán végeztette a munkálatokat, mert további háromszázezer korona szükséges, nehogy a korhadt, gerendák széttörjenek és a menyezet fejen simogassa a gyanútlan földszintet. Hát ez a kiváló testület, mely méltán vete- kedhetik bölcseség dolgában a Tudományos Akadémia bármelyik osztályával, súlyos válságba került. Három oszlopos tagja, hatalmas városatyák, nem kisebb kapaczitások, mint Heltai, Hűvös, Márkus, e díszei közéletünknek, a népszínház eddigi nagy sikereinek részesei, ráuntak a nagy dicsőségre és lemondottak e szinművészeti direktóriumban viselt tisztségükről. És most a csonka testület iij tagokkal lesz kiegészítendő, nehogy valahogy felemás maradjon, a mitől Isten óvjon. Mily csapás is volna az, ha a Népszínház prosezénium-páholya esteliden üres maradna. A bizottsági kisistenek távollétében a súgó elfelejtene olvasni, a színészek dadognának és zngó moraj futna végig a bizonyára nem telt házon: vége, vége a magyar Helikonnak, lehullott a mi fejünk koronája, nem teljes a Népszínházi bizottság. Hát ezt a veszedelmet felidézni nem szabad. Sürgősen be kell tölteni a megüresedett tagsági helyeket. Reméljük, hogy . a folytonosság fontos elvét tartva szem előtt, a városatyák demokrata többsége, — mely előidézte a ^bizottság válságát azzal, hogy nem telte magáévá egyhangúlag a bizottság állal megkötött uj bérleti szerződést — most megembereli magát azokat, kiket a közélet tisztitó vihara portvózó útjukon talált s kikel elsöpört volna, ha barátságos otthonra nem talál. Nem ritka dolog, hogy a futó betyárnak a csapiáros ad menedéket. Gyakori eset, hogy az üldözött tolvajt maga a juhászgazda rejti el. Nem a »lovagias becsület« és nem a »párbajkódex« lovagja beszél belőlünk akkor, mikor konstatáljuk, hogy az adott esetekben azonban mindakettő bűnös, mindakettő büntetésre érdemes. Az a baráti kézszoritás, ez a hajlék alá való befogadás legalább egyforma mérték alá állítja mindakettőt és egyforma elbírálással kell, hogy sújtsa mindakettőt. Egy darabig megvolt még a hitünk, hogy a nagy hydravadász leüti majd a fejeit a markába szaladt hydrának, de az eredmények azt bizonyítják, hogy mintha már neki is csápjai nőnének, mintha már kezdené elhelyezni a régi hydraalakok mellé a maga kis demokrata-hydráit, hogy tanuljanak élni »közszeretetben«, »közmegelégedésre« és programmot elfelejtve. Nincsen nagyobb büntetés, mint mikor a próféták igéit saját tetteik hazudtolják meg. Egy darabig csak megv a szemfényvesztés ; egy darabig csak el lehet bizotlsáés újból a három nagy színházi szakférfiút választja meg; dramaturgjaink e legkiválóbbjai, a magyar színészet ez úttörői, a kik mellett egy Csiky Gergely, egy Paulay, egy Szigligeti tudvalevőleg eltörpülnek, ki nem hagyhatók a népszínházi jóléti bizottságból. Ha azonban mégsem tudna egyöntetű megállapodásra jutni a demokrata többség és nem találná a villamos nagyságokat ujból megválasztani, ajánlunk nekik az ö sorukból arra való férfiakat. Itt van először is a liberalizmusáról hires papjuk, Horváth János, a ki különösen a színművésznők körül végezhetne hálás és általa bizonyára ambiczionált hivatást. Azután alkalmas volna Simonovics Béla, a Teleky-téren önzetlenségéről hires ki- és közbenjáró, a ki különösen a tagok szerződéskötése körül működhetnék közre szép erkölcsi sikerrel. Végül pedig nagyon beválna a demokraták legnagyobb szakértője bérleti ügyekben : Leitner Adolf, a ki a Népszínház kezeléséhez is kitünően érthet, minthogy más harmincz házat is kiválóan tud kezelni; a bizottságban is bizonyára a béremelési törekvések lelkes szószólója volna s Máderröl lehúzná azt a bőrt, mely a Fekete és Harsányi- I féle levetkőztetés után esetleg még rajtamaradt. Horvát. Simonovics. Leitner, ó, mely teljes volna velük ismét a nagy Bizottság!
