Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-11 / 10. szám
AZ ERZSÉBETVÁKOS. 3 Apáczák, mint hitoktatók. Novak kanonok, r. k. hitoktatási felügyelő, a székesfőváros tanácsához előterjesztést adott be, a melyben azt javasolja, hogy a jövőben apáczák is alkalmaztassanak hitoktatók gyanánt. Indokolja ezt a javaslatot azzal, hogy a hitoktatói kar igen kicsiny ahhoz, hogy a főváros összes iskoláiban a róm. kath. hitoktatást elláthassa, másrészt pedig az apáczák kevesebb dotáczióért is megfelelnek feladatuknak és ezen módon költségtöbblet nélkül lehelne a hitoktatói kart szaporítani. A hitoktatási felügyelőnek ezl az előterjesztését nem helyeselhetjük, mivel nem tartjuk kívánatosnak, hogy a községi iskolákban, a melyekben oly fontos szerep jut a vallás-erkölcsi nevelésnek, az apáczák gyakran egyoldalú és a zárdái élet egyhangúságából fakadó szükkeblüsége, a gyermekek fogékony leikébe a túlzott felekezeti dogmatizmus csiráját beleplántálja. Mert magyar papnál ettől a veszedelemtől nem kell félnünk. Ha kevés a hitoktatói kar, ám szaporítsák férfi tanítókkal. Persze egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni a hitoktatók alkalmazásánál. Azt, hogy az, ki a vallás magasztos tanait beleplántálja gyermekeink leikébe, maga is oly életet éljen, a mely mintaképül szolgálhat a tanítványoknak. Mert, hogy ez nem mindig van igy, annak egy megdöbbentő esetét tárja elénk egy budapesti iskolaigazgató feljelentése, melyei a főváros tanácsához intézett. Ionos Imre, a Damjanich-utczai elemi iskola igazgatója, panaszos beadványban fordult a tanácshoz, a melyben Horváth János ellen a súlyos vádak egész halmazát sorolja fel. De nevezett igazgató nem elégedett meg ezzel a beadványnyal, hanem a kerületi II. számú iskolaszékének Paksy Béla elnöklete alatt márczius 2-án tartott ülésén élőszóval is — beadványánál sokkal részletesebben és közvetlenebbül — adta elő Horváth János hitta- nitó elleni panaszait. Az iskolaszék egész egyeteme rosszalását és felháborodását fejezte ki a hallottak felett és Tanos igazgató panaszos beadványát a magáévá téve, kimondta, hogy, a mennyiben a megindítandó fegyelmi vizsgálat az igazgató által felhozott vádakat igazolni fogja, arra fogja megkérni a hitoktató felettes hatóságát, hogy Horváth János a főváros egyik iskolájában se kapjon a jövőben hitoktatói alkalmazást. Községi szocziálpolitika. ív. A szegényügy. A községre háruló feladatok egyik leg- nehezebbike a szegényügy helyes ellátása. Székes fővárosunk ezirányu tevékenysége abban a főhibában szenved, hogy a szegényügyet egyszerűen koldusoknak alamizsnával való ellátása szempontjából kezeli, a mi nem hogy gyógvitaná a szegénység szocziális nyavalyáját, hanem ellenkezőleg, csak növeli a bajt. Helyes szocziálpolitika nem tekintheti a szegényügyet ebből a pusztán humanitárius szempontból, a mely eleget vél tenni a főváros ezirányu kötelezettségének, ha a község pénzéből bizonyos számú nyomorgónak hébe-hóba valamelyes csekély pénzösszeget juttat pillanatnyi Ínségének enyhítésére, a szegényügy nagy feladatainak ellátását egyébként pedig a társadalomra bízza. Minden, a mit jelenleg a székesfőváros, mint hatóság . a szegénység elviselhetővé tétele érdekében tesz, abban merül ki. hogy az elöljáróságok utján, meglehetős bürokratikus formaságok közepette pénzbeli alamizsnát osztogat. Az összes egyéb szegényügyi intézményeket pedig különböző jótékony egyletekre és társulatokra bízza. A hajléktalanok menyhelyét egyesület tartja fenn; az ingyenkenyér és ingyentej intézményét a szabadkőművesek létesítették és alimentálják; a foglalkoztató műhelyek, ha ugyan van az ily elnevezésnek tényleg megfelelő intézményünk, hasonlókép magános kezdeményezés müve. Sőt még a közegészségügy terén való nagy feladatokat is jórészt a társadalomra hárítja. Az ingyenes gyógykezelés czéljából alakult poli- klinika egymagában jelentősebb ténykedést fejt ki, mini a székesfőváros összes közkórházai. Hogy pedig mindezek a feladatok tulajdonképen a község hivatási körébe tartoznak. az iránt senki se lehet kétségben, a ki tisztában van az igazi szocziálpolitika lényegével. Meid a szegénység mint társadalmi tömegjelenség alaposan és gyökeresen csakis czéltudatos és tervszerű hatósági tevékenységgel orvosolható és ez a hatóság az állam nem lehet, hanem csakis a község, a mely közvetlen vonatkozásban áll a széles néprétegekkel és ezek mindennapi életébe bármikor belenyúlhat. Ámde ez a szegényügyi politika nem merülhet ki az almizsnaoszto- gatásban, hanem arra kell törekedni, hogy a nyomort előidéző okokat lehetőleg kiküszöbölje. ügy, hogy a szegényügy helyes ellátása magában foglalja tulajdonképen a szocziálpolitika egész terrénumának valamennyi részét. Olcsó, esetleg ingyenes lakások létesítése, díjtalan kezelése a vagyontalan betegeknek, ingyenes oktatása a szegény gyermekeknek, a szegény néposztályok számára olcsó táplálék hozzáférhetővé tétele, a lakásnélkülieknek hajlék nyújtása, a munka- nélkülieknek munkával való ellátása, mindez beletartozik a szegényügyi politika keretébe, melynek hivatása nemcsak a legnagyobb nyomor pillanatnyi enyhítése, hanem általában a szegény néprétegek exisztencziájának elviselhetővé tétele nem alamizsna, hanem kereset nyújtása és az elsőrendű életszükségleteknek a község erejéből való kielégítése. Ehhez képest elsősorban a község feladatát képezi a munka- és keresetnélküli lakosság megfelelő foglalkoztatása. A főváros üzemeiben sok ezer munkáskéz találhat foglalkoztatást s a kik ezen a révén nem jutnak munkához és kenyérhez, azok elhelyezéséről hatósági munkaközvetítéssel kell gondoskodni. Ha nem lesz munkanélküliség, megcsappan a koldusok száma, a kiknek kategóriájába csakis a teljesen munka- és keresetképtelenek fognának tartozni. Az alamizsnaosztogatás e kisebb körre szorítkozva, hatályosabbá is válhatnék. Ellenben képtelen állapot egészséges szocziálpolitika létében, hogy épkézláb emberek családaikkal éhséget szenvedjenek azért, mert karjaik munkáját senki sem veszi igénybe. A község elsőrendű feladata, hogy mindenkinek, a ki dolgozni tud és akar, megfelelő munkát szerezzen vagy maga juttasson. A munkaközvetítés községileg hatósági szervezése tehát élére állítandó a községi szoeziálpolitikának. Gondoskodnia kell továbbá a községnek arról, hogy a szegény néposztályok elsőrendű szükségletei, mint a lakás és élelem, olcsón és a közegészségügy követelményeinek megfelelően legyenek kielégíthetők. E részben elsősorban hatósági jellegű hajléktalanok menhelyeit kell felállítani, mégpedig minden kerületben kettőt-hármat és ezekben gondoskodni kell a köztisztaság és közegészség követelményeinek érvényesítéséről. Ezenfelül a fővárosnak igen olcsó és nagyszámú munkáslakást kell létesíteni, mely czélból egész telepek volnának felépitendók. A fővárosi hatóság feladata továbbá lehetővé tenni, hogy a szegény néposztályok a legfontosabb élelmiszereket olcsó árban és romlatlan minőségben kaphassák. E czélból hatósági husmérő boltok, pékmühelyek, tejosztó helyiségek létesítendők. Mint az imént végigszenvedett szénhiány mulatta, szükség van arra is, hogv a szegény néposztályok meg legyenek védve a tüzelőszerekkel űzött uzsora ellen is. a mi csak úgy lehetséges, ha a főváros hatósági szén- és tűzifa-raktárakat tart fenn, melyek- ben önköltségen kaphat a hatóságilag szegénynek elismert fővárosi lakos szenet és fát. Általában mellőzni kell mindezen községi szolgáltatások igénybevételénél az illetőség megkövetelését, mert a pauperizmus univerzális csapása egyaránt nehezedik minden szegényre, bárhol ringott is a bölcsője vagy fizetett avagy nem fizetett az apja adót. A fővárosi kis emberek gyermekeinek az elzülléstől való. megóvása czéljából a napközi otthon üdvös intézménye kiépítendő és általánossá teendő Ezenkívül a községi óvodák száma igen nagy mértékben szaporítandó és a napközi otthon ezekben is megvalósítandó. A közoktatás érdekéből pedig valamennyi tandíjmentes gyermek — ilyennek kell pedig lennie mindazoknak a tanulóknak, a kiknek szülői bizonyos meghatározandó létminimumon fölüli keresmény után nincsenek megadózva — teljesen ingyenes tanszerekkel láttassák el. Közegészségi szempontból nélkülözhetetlen nagyszámú népfürdőnek felállítása, még pedig nemcsak nyáron a Dunába a, hanem egész éven át mesterséges fürdőme- denezék létesítésével, a melyekben teljesen ingyenesen fürödhessenek a szegények. Viszont a tél zord időjárásának elviselhetőbbé tétele czéljából nagyszámú melegedő helyiség tartandó fenn a város legkülönbözőbb pontjain. Ingyenes gyógykezelés és pedig nemcsak ágyban fekvő, hanem járóbetegek számára, valamint ezeknek ingyen gyógyszerrel való ellátása szintén mellőzhetetlen követelménye a község szegényügyi politikájának. Mindé feladatok a jelenlegi humanitárius és jótékonysági jellegből kivetkőztetve a község hatáskörébe vonandók, a nélkül, hogy azért a társadalom filantropikus tevékenységének korlátokat szabnánk. A jótékonyság gyakorlása maradjon meg a társadalomnál, de a szegényügy szocziálpolitikai ellátása a község feladatává teendő. A hatósági szegény- politika karöltve a társadalom humanitárius működésével nagy eredményeket fog elérhetni, mig a sportszerüleg gyakorolt jótékonysági tevékenység önmagában puszta ku- ruzslás marad, mely a szegénység és nyomor szocziális nyavalyáját meggyógyítani sohasem lesz képes. Vezérlő elvül pedig a község szegényügyi politikájának az tekintendő, hogy minden bürokratikus akadékoskodás nélkül tétessék hozzáférhetővé minden szegénynek a főváros valamennyi szocziálpolitikai intézménye. Nem kell attól visszariadnunk, hogy mindé feladatok hatósági ellátása elviselhetetlen terheket róna a székes fővárosra. Budapestnek még annyi kiaknázatlan jövedelmi forrás áll a rendelkezésére, hogy abból busásan el lehet látni a szegényügy bár leg- fokozottabb községi kezelését. Erősen emelkedő progresszív adó segélyével a vagyonos osztályoktól még igen nagy összegeket lehet Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és foiizlet: Budapest, VII., Szövet sei»-utcza 37.- Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
