Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-04 / 9. szám
11 évfolyam. __________________________________________________1907. niárczius 4._______ __________ «> s/am Bu dapest székesfőváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő —z— .... -■ — város - politikai és társadalmi lap —- .... ----К VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt, valamint a »Zugló és környéke függetlenségi és 48-as pártkör« hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ....................................... 10 korona. Fé l évre ... .... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon SS—08. A múlt. A közélet terén, ha maga a közélet egészséges, a szereplők múltja képezi alapját a jövendő reménységének. Az eddig kifejtett tevékenység szolgál összehasonlításul a várható tevékenységet illetőleg. A már tanúsított állhatatosság, következetesség képezi zálogát a jövendő megbízhatóságának. A ki végig élvezte már a puskaporszagot, az ágyudörgést, azt nem kell félteni az újabb küzdelemtől, azt nem fogja rabul ejteni a lámpaláz, ha ki kell állania a közélet porondjára. A tiszta közéletben, minél nagyobb múltra tud valaki hivatkozni, annál nagyobb tiszteletben részesül. A közéleti múlt csak érdem, csak elismerés lehet és az arra való hivatkozás csak dicséretet eredményezhet. A mi áll így az egyes emberekre, áll az egész pártokra, programmokra. Ha valakit bánt a múlt bolygatása, azt árulja el, hogy vagy eddigi, vagy a jelenbeni tevékenysége nem felel meg a közélet kívánalmainak. Vagy a múltban volt farizeus, vagy a jelenben bujkál álarcz alatt; mert különben nem türelmetlenkedne a multat bíráló megjegyzéseken. Csak igy érthető, hogy a múlt és jelen között határvonalat akarnak bűzni, mondván, hogy ők nem fedezik pártjuknak a múltakban elkövetett dolgait; ők nem azonosítják magukat a múltak hagyományaival, eredményeivel. A városházán többségben lévő párt, mint az események igazolják, azon dilemma elé kerüit, hogy ha tisztes nevét és a közbecsiilést meg akarja szerezni magának, vezére által meg kell tagadtatnia a múltját; de akkor ki kellene zárni kebeléből a múlt idők nagyságait, vagy pedig a múlt idők embereit saját köpönyegével betakarva: osztályos társává kell hogy legyen a felelősség viselésében a múlt idők vitéz harczosainak. Ha felületesen nézzük meg e kérdést, könnyen reámondhatnánk, hiszen a községi életben is van politika és a politikában a köpönyegforditás nem olyan égbekiáltó bűn, hogy egyszerűen alkalmazkodnak a szél irányához. Pedig e ferde helyzet önmagában hordja városunk boldogulását és csődjét egyaránt. Lassanként kibontakozik a sötét háttérből a kapaszkodó akarnokok, az önczélt szolgáló hívek, a megpotrohosodott zajongók képe. Hogy igyekeznek kalapjukkal lebontani az igazság fáklyáját, hogy észre ne vegyék az 6 múltjukat, hogy valahogyan meg ne lássák az ő jelenüket és fel ne fedezzék múltjuk és jelenük között összekötő kapocsként szereplő hipokritáskodásukat. Annak a sok bitebag-yásnak, elvtagadásnak és programmvallásnak, de különösen a községi programm alapján való egyesülésnek és ez alapon a kerületi válaszfalak lebontásának szüksége és indoka nagyon tisztán kezd kialakulni.' A múlt eltemetése követelte meg a jelenben való elvtagadást. Hogy ne legyen, a ki őket felelősségre állítsa, farkcsóválva mentek kezet nyalni a korbácstartóhoz s a korbács tartó, ki védekezett, hadakozott, ki ellenfelet akart eltiporni, mosolyogva fogadja a hízelkedő kuvaszt és összeereszti őket saját táborával. Hogy azok a farkcsóválók voltak azok, kik őtet utón útfélen ugatták, kik őt és az ő nyáját tépték, harapták, azt nem tartotta meg emlékezetében, csak örül népének szaporulatán, de nem vállal kezességet a múltakért. Vájjon saját maga múltját is megta- gadandónak véli és Ítéli? így kell lenni; mert különben nem adna saját szavazatával felmentvényt a múltakért azoknak, a kiket a vagyoni felelőséggel akart sújtani mindazokért a károkért, a melyet elkövettek cselekedeteik, mulasztásaik, pazarlásuk és befolyásoltatásuk által. Hogy valahogy rés ne támadjon a nagy hombáron, még a kis egérre is ágyút szegeznek. Krónika. A bécsi minta. Vázsonyi Vilmosnak fejébe szállt a dicsősége. О - Budapest koronázatlan alkirálya — teljesen bécsi mintára akarja vezetni Budapest községi politikáját. Vagy talán nem is igy van jól mondva. Az igazságnak sokkal megfelelőbb, ha azt mondjuk, hogy Vázsonyi Vilmos nagy többséggel bírván a székesfőváros törvényhatósági bizottságában, bécsi mintára ugyan, de a bécsi törekvésekkel teljesen ellentétes irányban akarja Lueger ur szerepét magáévá tenni. Megirigyelte Luegert az ő nagy népszerűségéért, és avval a szélső irányzattal szemben, melyet Lueger a maga városában diadalra tudott vinni, Vázsonyi az ellenkező szélsőséggel akarná a maga nagyságát és népszerűségét állandóvá tenni. Egyet eltanult Luegeréktől. A féktelen terrorizmust, mely minden ellenvéleményt lázadásnak, gyanúsításnak, gazságnak minősít, a mely kritikát maga fölött el nem tűr, de minden szavával, minden ténykedésével provokálja a jogos és igazságos kritikát. Pedig hát a kritikára Vázsonyi Vilmos nagyon rászolgált, mert ha semmi egyéb hiba az ő személyét nem terhelné, mint az, hogy körülbástyázta most magát azokkal az elemekkel, a kikkel eddigelé mindig harczban állott; hogy fegyvertársaivá fogadta azokat, a kiknek inkompatibilitását nálánál szigorúbban és keményebben évtized óta a törvényhatóságban senki sem ostorozta : ez az egyetlen egy körülmény is elég ok arra, hogy állandóan szemmel tartsuk Vázsonyi Vilmost, hogy minden szavát mérlegre tegyük, minden ténykedését elemeire bonczolgatva kritizáljuk. Mert daczára annak, hogy idestova 3 hónapja, hogy a nagy demokrata szövetség megalakult, nem akadt még egyetlen ember — akár az ő kebelükből, akár azon kívül — aki csak legkisebb mértékben is elfogadható módon okát tudta volna adni annak, miért szövetkezett az integer, puritán, önzetlen és a panamistákat, inkompatibiliseket üldöző Vázsonyi Vilmos mindazokkal, a kik a várost, a közpénzt bitang jószágnak tekintették mindenkoron, a kik a közérdek szolgálatát úgy értelmezték, hogy a saját zsebüket kell mennél jobban tömni. Hiszen még maga Vázsonyi Vilmos se adta e Pálfordulásának okát. A mig tehát ez a főbenjáró kérdés tisztázva nincs, jogos a kritika vele szemben, jöjjön ez akárhonnan, akárki részéről. Joga mindenkinek azt hinni, — és ha megmondja, férfias bátorságra vall — hogy Vázsonyi ur akart lenni a városon, ur akart lenni mindenáron, még azon az áron is, hogy az ö tisztes múltját és puritán egyéniségét a ma őt körülnyaldosó inkompatibilis és megbízhatatlan egyének homályba burkolják. Napoleon is nagy ember volt, és áldozatul esett nagyzási vágyának. Ha tőle nem vesz példát Vázsonyi Vilmos, ne legyen Lueger sem az ő ideálja. Bárha megbocsátanék neki még ezt is, ha tudnók, hogy azzá fogja tenni Budapestet, a mivé Lueger tudta tenni Bécset De ki mer ily vakmerő jóslást koczkáztatni ? Pártja erre nagyon rossz zsiráns. Betterment, összeférhetetlenségi törvény, fővárosi törvényreform külön-külön fogják ezl a pártot szétrobbantani, pedig ezek megvalósítása nélkül Nagy-Budapest el sem képzelhető. Elismerjük, hogy mindez Vázsonyinak becsülettel vallott programmja, de bizonyos, hogy Vázsonyi sem mer szavatosságot vállalni, hogy ezt a törekvését evvel a pártjával meg is fogja valósítani.
