Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-18 / 7. szám
II. évfolyam. 1907. február 18. A Z szám. ERZSÉBETVÁROS Budapest székesfőváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő város - po I i ti kai és társadalmi lap ----Л VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt, valamint a »Zugló és környéke függetlenségi és 48-as pártkör« hivatalos lapja. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... .. ... 10 korona. Fél évre ... ............................... ... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű, levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—1)8. a kelleténél, beállították a nagy erővel való eltakarítást, s ha még egy kis hó esik, nem lesz miből fizetni a hólapátolókat.-Milyen jó dolog volna, ha ennek a lénynek is csak annyi értéke volna mint egy frázisnak ! A kor emberei reányomják a maguk bélyegét koruk alkotásaira ! A mának élő emberek természetes, hogy. a mai nemzedék kegyeiben akarnak élni. A kéz kezet mos politikája vonul végig az egész háztartáson. Összeköttetéseket létesíteni, hogy az összeköttetések kihasználhatók legyenek. Egyszerű, de kifizetett ruhában nem lehet bálba menni. Hogy a monoklis, lakkczipős uracska nyomán még a mosóné is siratja az ingmosás árát, mit törődik azzal a báli publikum, mit törődik azzal a bálkirály. Negyvenkét milliós költségvetésben a személyzeti kiadás 12,764 826 korona, az adósság utáni évenkénti kamat 7,528.118 korona. Adósságokat csinálunk, csakhogy hivatalt létesíthessünk az adósságok kezelésére; vagy fordítva: hivatalokat létesítünk, csakhogy adósságokat csinálhassunk. Községi alapok, kórházi alapok, milliós kölcsönök stb. stb. szerepelnek a költségvetésben, de már úgy van ezekkel a főváros számvevősége, mint Bukovay Abszentiusz ur a garderobjával, ha tisztogatni akarja a ruháit, hát a zálogczédulákat keféli. A napi szükségletek, a feltétlen égető kiadások felemésztették ezeket a tőkéket mind, s visszapoiJasukroi is csak úgy telve mernek gondoskodni, mint péld. mikor a tanács javaslatára szégyenszemre heállittatik a költségvetésbe, hogy egynéhány százezer korona a kórházi alapnak megtéríttessék. Bizony nagv- beteg ez a főváros, reászorul a kórházi alapokra is. De a főváros Cátói áldozathozatalról beszélnek, mikor mint bizottsági tagok tevékenykednek. Feláldozzák magukat a köz- jóért, s elhanyagolják saját hivatásukat, saját érdeküket. Mivel a bizottságokban legnagyobb számmal a VII-ik kerület bizottsági tagjai ülnek, logikus, hogy a VII-ik kerület érdekében hoz a főváros legtöbb áldozatot s a VII-ik kerületnek kell minden tekintetben az irigyelt, a jóléttől sugárzó, a mintakerületnek lenni?! Egyben minlakerület. A szegénység és a közbiztonság tekintetében. A razziákon el fogottak számában óriási fölényben van kerületünk a többi lelett. Egymagából kikerül annyi naplopó, köz- veszélyes, foglalkozás nélküli egyén, mint más három kerületben együtt. Az alamizsnából való élés valóságos megadózás alá kerülő foglalkozássá fejlődött kerületünkben. Nagy és kis politika, minden a jótékonyság jegyében születik nálunk. Az emberi gyarlóságok, a nyomor, a szegénység kultusza; az irgalom gyakorlása csak nálunk nevel emberi nagyságokat és fejleszt analfabétákból bizottsági tagokat. Mindenki azt hinné, hogy a társadalom A költségvetés. Kerületünk a költségvetésben. A községi életben uralmon lévő pártnak, szemben a velük folyton hadi lábon álló ellenzék reformáló, függetlenítő, puriíikáló jelszavaival, az volt a harczi kiállása, hogy ők nem lármáznak, hanem dolgoznak; hogy ők nem frázisokkal boldogítják a kerület lakosságát, hanem intézményekkel, alkotásokkal, materiális könyebbségeket és előnyöket biztosítva. Kár, hogy a költségvetési munkálatok és bírálatok nem örvendenek nagy nyilvánosságnak; mert ha a polgárság nagy rétege figyelemmel akarná vagy tudná kisérni a »gazdasági szempontokból« szerveződő pártok közhasznú tevékenységéi, elrestellené magát, hogy ilyen embereket ruházott fel bizalmával, hogy ilyen emberekre bízta kerületének és ezáltal közvetve saját magának képviseletét a főváros törvényhatóságában. Valóság, hogy ők nem beszélnek, hanem cselekesznek. Valóság, hogy az ellenzék eddigi beszédei süket fülekre találtak, de valóság az is, hogy az ő cselekedeteik üressé tették az általuk oly nagyon szereteti főváros kasszáját. A főváros gazdasági és pénzügyi ügyosztály hivatalos jelentésében, nyomtatásban vallja »Háztartási készletünk ugyanis . . . csak papiroson van.« (L. oldal 41.) Az előző években elmaradt hó kontójára kortesfogásul drágasági pótlékot szavaztattak meg a tisztviselőknek. Leesett a hó és elolvadt a drágasági pótlék alapja. S mivel több esett Krónika. Közgyűlési tanulságok. Az uj tanácsnok. Gróf Festetich Géza tanácsnoki megválasztása és nyomban történt installácziója volt a szerdai közgyűlés legjelentősebb eseménye. Igazabban mondva, Fülepp főpolgármester üdvözlő beszéde volt ez az esemény, melyben atyai tanácsokkal látta el az egyébként igen rokonszenves, legifjabb tanácsnokot. Jóf esett e lelkes szép beszédet hallanunk, melyben szó esett mindarról, a minek példáját a városi adminisztráczióban nagyon szórványosan találjuk. Beszélt a főpolgármester buzgó, önzetlen munkásságról, a közérdeknek állandóan szem előtt tartásáról, hazaszeretetről, alkotmány tiszteletről ... és e beszédet lelkesen megtapsolták még a demokraták is, a kik nem vették észre, hogy a főpolgármester Péternek szólt ugyan, de Bálokat gondolt . . . Érdeklődés a közügyek iránt. A közgyűlés általánosabb érdeklődése csak az interpellácziókat kiséri. Napirendi tárgyak iránt a , többség közömbössége szembeötlő. A terem kiürül s a kik benn maradnak, azt se tudják, miről van szó. Az előadóra nem figyelnek, csak a mikor szavazásra kerül a sor, akkor olyanok, mint a kezes bárányok, egyik kolomposuk feláll, nyomában a többi, a kiknek sejtelmük sincs, milyen kérdésben kell állást foglalniok. Jellemző erre a következő, szerdán megtörtént eset : Szavazni kellett a vizdijszabás vitája közben a felett, hogy a pesti és budai részeken a vízszolgáltatásért teljesen egyforma vizdij fizetfessék-e, avagy a budai részekre a vizdij felemel tessék-e azon a czimen, mert a viz elvezetése a budai részekre a fővárosnak költségesebb. Az egyedül helyes és igazságos álláspont csak az lehel, hogy a vizdij a lakosság részére teljesen egyformán állapíttassák meg. Mégis érthető, hogy az előadó tanácsnoknak rosszul esett volna, ha a nagy fáradsággal készült tervezetén változás esik és ösztönszerüleg közbeszólt, hogy ő bizony nem járul hozzá az eredeti szöveg megváltoztatásához. A demokrata nagyok közel ülvén az előaió tanácsnokhoz, meghallván a tanácsnok önkéntelen kitörését, nyomban utána jó hangosan kimondták a szenten- eziát: „Akkor mi sem szavazzuk meg.“ És nem is szavazták meg. Így alakul ki a többségi párt önálló véleménye. így képviseli ma a többségi párt a polgárság eminens érdekeit . . . Egy kis leleplezés. Perczel Béla a leglemperamentumosabb városatyák egyike. Temperamentumánál csak a disz- krécziója nagyobb. Elmondta ugyanis nyílt ülésen, hogy a Kunz czég, melynek a vizinüórákkal űzőit visszaélései dolgában interpellált, tudomást szerzett ebbéli szándékáról és mindén áron el akarta őt szándékától téríteni. De ő nem engedett. Ekkor a czég főnök fölkereste őt és hivatkozott arra, hogy évek óla már sokszor akai'tak az ő ügyében interpellálni, de ö mindig „meggyőzően informálta“ dz interpellálni szándékozó városatyákat, akik aztán nem is bolygatták az aggét. Ls Perczel Béla kijelentette nyomban, hogy az általa tudott neveket felemlíteni nem fogja. Ez mindenesetre nobilis dolog, de jellemző, hogy az egész többségi pártban nem akadt hang, mely a nevek felemlitését követelte volna. Pedig ha ők követelték volna, talán Perczel Béla is engedett volna a diszkrécziójából és megtudtunk volna valamit a városi panamák rejléiméiből. De a többségi párt nagyon örült Perczel Béla diszkréciójának és e leleplezésen észrevétlenül siklott keresztül. . . .
