Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-23 / 51. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. 3 és 48-as partkör helyiségében (VII.. Almássy- tér 17. sz.) egybegyült polgárai, valamint a székesfőváros többi választókerületének füg­getlenségi pártjából megjelent bizalmi fér­fiak megbotránkozással veszik tudomásul a székesfőváros tanácsának a törvényhatósági többség demokrata-pártjával történt paktum- ját, mely a községi adó-, valamint a házbér- krajczár tervbe vett felemelésével a polgár­ság ujabb anyagi megsarczolását czélozza. A gyűlés tiltakozik a tervbe vett me­rénylet ellen, tiltakozik az agyonsanyargatott polgárság nevében és elitéi minden törvény- hatósági bizottsági tagot, a ki szavazatával az adóemelést támogatja. A gyűlés meggyőző­dése szerint az adóemelésre szükség nincsen, mert reális és gazdaságos költségvetés min­den deficzilet feltétlenül kizár. A hatalmon levő többségi demokrata-párt a fővárosi tisztviselők íizetésrendezésének örve alatt a tisztviselői kart a függetlenségi párt ellen iparkodik uszítani és éppen ezért bízik a gyűlés a fővárosi tisztviselői kar józanságá­ban és tárgyilagosságában, hogy a többségi demokrata-párt e manőverének felülni nem fog. A demokrata-párt e rut cselszövése ér­dekében sem riad vissza a százezernyi pol­gárság ujabb megsarczolásától és magára vállalásától annak a szomorú és lesújtó vád­nak, hogy alig másfél éves gazdálkodása a fővárost az anyagi tönk szélére juttatta. Minthogy pedig reális és gazdasági költ­ségvetés a tisztviselői fizetésrendezési is lehe­tővé teszi, reális és gazdaságos működést azonban a demokrata-párttól ezek után nem várhatunk, másrészt pedig eddigi gazdálko­dásuk kényszerit bennünket, hogy a kormány által tervbe vett fővárosi segély kérdését a fővárosi törvény reformjával szoros kapcso­latba hozatni követeljük, mindezeknél fogva a gyűlés sürgősen megvalósitandónak tartja a fővárosi törvény reformját, melynek a parlament elé való mielőbbi beterjesztéséért a főváros összes függetlenségi szervezeteinek bevonásával monstre-küldöttséggel fordul a m. kir. belügyminiszterhez, valamint a füg­getlenségi párt vezéréhez, Kossuth Fe- renczhez. Végül a gyűlés, mely az adózó polgár­ság ezreinek érdekeit képviseli, élni kiván abbeli törvényes jogával, hogy a főváros költségvetése ellen felszólamlással él a köz­gyűléshez intézendő beadvány formájában, és e felszólamláshoz csatolja az adóemelés elleni tiltakozó aláírások ezreit. Rovás. A polgármester ismét nekirugaszkodott és a pénzügyi-bizottság valamelyik ülésén nekiment a kultuszminiszternek — Vázsonyi reczipéje sze­rint. Azt mondta a polgármester egy krajczáros újság híradása szerint, hogy: »A kultuszminisz­ter sem anyagilag, sem erkölcsileg nem támo­gatja a fővárost, hanem minden tevékenysége abban merült ki, hogy kivette az esküt a fő­városi tanítókból.«. A polgármester igen szeret czáfolni, ezt a közleményt nem czáfolta meg, tehát igaznak kell elfogadnunk. És olvasván e kifakadást, sok mindenféle gondolat villan át agyunkon. Mit czélzott ezzel Bárczi István? A mit eddig titokban cselekedett, azt immár nyíl­tan is megtenni merészeli ? Ha igy volna, helyes volna, mert az alattomoskodás egy »szuverén« polgármesterhez nem illő. De másképen áll az ügy! A polgármester diklandóra panaszkodik, sopánkodik, vádol, gyanúsít és fenyeget, más­kor meg alázatosan kér és kunyorál. És ha Bárczi István nem respektálná úgy a fegyelmet, megspórolhatná magának igen gyakran azt a szerepet, mely szerep nevetséges és mert nevet­séges — öl. Dehogy halt meg Rémi Róbert. Ez a név Rémi Róbert nem személyt, hanem rendszert jelent. A kerületi klikkrendszert. Rémi Róbert idejében a kerületi klikkek uralkodtak, Vázsonyi \ ilmos korában a kerületi klikkekkel összpontosí­tott érdekszövetkezetek. Rémi Róbert neve jelen­tette a klikkuralom terén a deczentralizácziót, Vá­zsonyi neve a czentralizácziól. £ Rémi korszaka óta a klikkuralom kezelése tökéletesedett. A törzsfőnökök akkor párjával sze­repeltek : Tenczer-Radocza, Ehrlich-Morzsányi, Rémi-Hűvös stb. A kerület egyik törzsfőnökének a kvaliíikácziója a nagy száj volt, a másiké több-kevesebb intelligenczia. Most mindkét kvali- fikácziót megtalálták egy személyben. * Más különbség is van Rémi és Vázsonyi klikkrendszere között. Rémiék száz meg száz jogosulatlánt (egy ízben több mint 700-at) csem­pésztek be a józsefvárosi névjegyzékbe, Vázsonyiék pedig jogosultakat töröltettek, mint például azt a terézvárosi vasúti altisztekkel tették. Az ország a függetlenségi eszme mellett. Beszámolók. A felvinczi választókerület képviselője, Miksa Imre deczember 8-án tartotta beszámolóját Fel- vinczen. Tapssal és éljenzéssel honorálta a nagy­számú közönség Miksa beszámolóját s bizalmat szavazott neki és a nemzeti kormánynak. Szilday Ottó, Pozsony I. választókerületének országgyűlési képviselője, deczember hó 15-én tar­totta beszámoló beszédét. Választók a beszámolót lelkesen fogadták és a képviselőnek bizalmat sza­vaztak. Sümegi Vilmos országgyűlési képviselő vasár­nap délután Gvergyószentmiklóson számolt be vá­lasztói előtt. A gyűlésről Kossuth Ferenczet, a füg­getlenségi párt elnökét táviratban üdvözölték, Sü­megi Vilmosnak pedig választói bizalmat szavaztak. Somssich Tivadar gróf, a szalántai kerület képviselője, Kővágószőlősön beszámolt a választó- polgárság előtt, kik bizalmat szavaztak a kormány­nak és képviselőjüknek. A gyűlés alkalmából Kos­suth Ferenczet táviratilag üdvözölték. Sziklai Ottó, Pozsonj7 város I. kerületének kép­viselője vasárnap délelőtt tartotta nagyszámú vá­lasztóközönség előtt beszámolóját a városháza nagy­termében. Választói bizalmat szavaztak neki. * Függetlenségi pártszervezkedés. Nagybecskereken^a torontálmegyei független­ségi párt vasárnap tartotta közgjmlését Nagy De­zső elnöklésével. Várady Imre, majd Kardos Samu képviselők felszólalása után vezérlő-bizottságot vá­lasztottak pártagitáczió intézésére. A gyűlés végül üdvözlő táviratot intézett Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert miniszterekhez. * Választási mozgalmak. Két mandátum. Györgypál Domokos tiszti fő­ügy észszé történt megválasztása folytán megürese­dett a csikszeredai vállasztókerület. Jelölt még nincs. A Désy Zoltán lemondásával megüresedett ger- nyeszegi választókerületben Farkas Albert volt főispán, a függetlenségi párt hivatalos jelöltje. Ha nem vállalkoznék, a központ Kállay Frigyes volt huszárfőhadnagyot, Kállay Béni volt közös pénzügy- miniszter fiát jelöli. A lengyeltóti választás. Gaál Gasztont, a lengyel­tótit kerület függetlenségi és a 48-as pártjának je­löltjét egyhangúlag a kerület országgyűlési képvise­lőjévé választották meg. Függetlenségi pártélet Budapesten. A „Budapest VI. kerületének függetlenségi- és 48-as köre“ (Andrássy-ut 67. sz., bejárat Vörös- marty-ut.j 1907. deczember 31-én, kedden, saját ter­meiben tánczczal egybekötött kedélyes Szilveszter­estélyt rendez. A hétről. Buda szégyene. A II. kerületben akad­lak mégis 16-an, a kik a Kristóffy-Kafka-féle radikális polgári párt alakuló ülésén resztvettek. Elnökül megválasztották a rendőrség háta mögött tartott titkos gyűlésen Krejcsi Rezsőt, a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara titkárát (Ipa­rosok ! Szervezkedjetek a kamarai választásokra, már csak azért is, hogy megtisztítsátok a kama­rát!), alelnökökül: Lencz János kávést (Jó lesz a rendőrségi razziák alkalmával erre a kávé­házra is gondolni!) és Rásó Károly czipészt, jegy­zékül Korda Sámuel tanítót és Erőst. Elhatá­rozták, hogy a rendőrségi felügyelet kikerülésére társas-kört alakítanak Budán s aztán zárt helyi­ségből intézik a népbolonditást. Wekerle és Vázsonyi. Régi gyanú, régi panasz, régi vád, hogy a koalicziós kormány 67 es miniszterei a fővárosi függetlenségi párt ellenében a koaliczióellenes demokratákat támo­gatják. Most ez a gyanú megerősítést, ez a vád igazolást nyer a demokrata párti Magyar Estilap deczember 20-diki számának egy közleményé­ben. A Wekerle-Polónyi-ügy alkalmából a Po- lónyi-ellenes Magyar Éstilap Wekerle idegessé­gének a magyarázatára közölte a következőket: Wekerle a teremben nagyobb csoport előtt elmondta, hogy nagyon felbosszantották az ülé­sen. Haragudott Polónyira, a ki folyton az öreg Szappanos Istvánt biztatgatta, ránczigálta s ide­gessé tette Vázsonyi Vilmos beszéde is. A fővárosban mindig a kezére járok — mondta — s ezzel fizet . . . Tehát Wekerle a Vázsonyi kezére jár. Köszönjük Szalay, hogy erre megtanítottál. A demokraták a drágaságért. Küzdünk mindnyájan a drágaság ellen, csak a demokraták küzdenek a drágaságért. Alkotásuk, a vásár- pénztár a husdrágaság növelésére a következő­ket cselekedte, a mint az éppenséggel nem füg­getlenségi lapban olvasható: Az uj vásárpénztár vakmerő lépéssel kezdte meg pályafutását: felemelte a dijakat. A bizományi dij eddig 272% volt, az alkusz- díj 1%. Ezt a két tételt egész ártatlanul egye­sítették, de egyben kimondották, hogy ez a dij 1 korona 50 fillérnél kisebb nem lehet. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy a marha átlagos ára 380 korona, akkor kiderül, hogy а 37з°/о dij számításnál a vásárpénztár csak 1 korona 33 fillért számíthatna. S ha most mégis joga van 1 korona 50 fillért szá­mítani, ez azt jelenti, hogy a szedett dij nem 3V2%, hanem több. Még szembeötlöbb ez a kis marhánál, például a bosnyák ökörnél, melynek értéke 160 és 200 korona közt variál. Ha ennek értékéhez viszonyítjuk az 1 korona 50 fillér minimális dijat, akkor az uj vásár- pénztár nem 372%-ot, hanem 8—9u/0 dijat szed bizományi és alkuszdij czimén. A régi vásárpénztár szervezte a bosnyák marha fel­hajtását, mert az állathiány következtében még erre a silány fajtára is reá vagyunk szorulva. De ha az uj vásárpénztár ily magas dijat vet ki a bosnyák marhára, akkor a hosnyákok egyszerűen el fogják kerülni a budapesti pia- czot. Elég igazságtalanság az is, hogy a kis marhák után épp annyi fogyasztási adót fizet­nek, mint az ezer kilós ökör után. Az uj vá­sárpénztár felemelte ezenkívül a hajtói dijat is 20, illetőleg 30 fillérről 40 fillérre. Lesz még egyéb felemelt tétel is, ma csak ennyit árultak el. A főváros tanácsa pedig hozzá­járult a díjtételek felemeléséhez s azonnal való életbeléptetéséhez, a nélkül, hogy előbb erre nézve a közgyűlés hozzájárulását kikérte volna. Minek kérdezte volna meg a közgyűlést? Elég az, hogy Vázsonyiék hozzájárultak. FEST,TISZTIT! Gvűjlótelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és toüzíet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 5S—45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom