Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-09 / 49. szám

II. évfolyam._________________________________________1907. December 9. _______________________________________49. szám шю шт (AZ ERZSÉHETVAROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,- Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... .. .. ... ...........- 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virág-h Géza czimére küldendők: VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon Ti—53. A vesztes közérdek. A Polónyi-Heltai-féle pör szemé­lyes és politikai szenzácziói mellett teljesen eltörpült a főváros érdekének a szempontja. Igazán sajátságos szel­lem uralkodhatott a városházán 1895-től a mai napig, ha csak most jutott eszébe Heltainak és elvbarátainak a partbér­leti ügyben állítólag történt megvesz­tegetésen megbotránkozni. Hiszen 1895. óta számtalanszor láttuk a mostani vádlókat Polónyival fővárosi ügyekben kooperálni, a nélkül, hogy az Üllmann Lajos 10.000 forintja visszatartotta volna őket ez együttműködéstől. Csak most, a mikor Polónyi Lengyel Zol­tánnal szembe került, ebben a politi­kai harczban jut eszébe Heltainak, 12 esztendő múltán egy régi leleplezést fegyverül odakölcsönözni. Ezt a tizenkét- esztendős hallgatást nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy Heltai, ha tényleg meg is volt győződve Polónyinak a partbérleti ügyben állí­tólagos megfizetett voltáról, e megfize- tettség tényét egy évtizeden át nem tartotta megengedhetetlen dolognak, vagy a mint mostanában a nyelvhasz­nálat ezt kifejezni szokta: panamának. Panamává tehát a Heltai szemében nem maga a tényben rejlő illetéktelen jövedelemszerzés teszi, hanem csak az, hogy Polónyi utóbb igazságügy­miniszter lett. Ä Heltai által alkalma­zott mérték tehát ez: a panama meg­engedett dolog az ügyvédnek, de ez ügy­védből nem lehet igazságügyminiszter. Hát ez a visszafelé való lefoko­zása a közpályán szereplő férfiú egy- egy cselekedetének lehet talán a poli­tika guerilla-harczaiban alkalmas fegy­ver, lehet szolgálat a mostani párfhí­veknek, de semmi esetre nem az objektiv igazság és az abszolút köz­életi erkölcs követelményeinek meg­felelő eljárás. Mert vagy elhitte és tudta Heltai 12 esztendővel ezelőtt, hogy Polónyi az Ullmann Lajos 10.000 forintjáért vonult vissza akkor a fu- moirba, és akkor kötelessége lett volna ezt a Polónyit már akkor pel­lengérre állítani; vagy nem tudta és nem volt róla meggyőződve akkor, és ez esetben nem volt szabad most a Vázsonyinak, mint Lengyel Zoltán védőjének teendő szolgálat czéljából a 12 esztendő előtti tracscsot felmele- giteni. Ha Polónyit a Dunagőzhajós- társaság tényleg megfizette egy előbbi álláspontja megváltoztatásáért, úgy e megvesztegetés elhallgatása egy évti­zeden át Heltai részéről egyenesen bünpa 1 ástolást jelentene. Mi következik ebből az alternatí­vából? Az, hogy a főváros uralkodó klikkjei eljárásukban mindentől vezet­tetik magukat, csak nem az igazi köz- érdektől. Szívesen szemet huny Pál иr a Péter gazdálkodása felett, meg­botránkozás nélkül dolgozik vele to­vább fővárosi ügyekben, még ha tudja is, hogy az impedimentum publicae honestatis beállott. Vájjon csodálandó-e ily viszonyok között, ha hovatovább az egész nem „irányadó“ fővárosi kö­zönség a város ügyeinek vitelében nagy disznóságokat, korrupcziót és panamát sejt, annyival is inkább, mert az ellenséges pártok ezeket a kedves­kedéseket folyton az egymás fejéhez vagdossák? Hiszen a Polónyi-Heltai- féle tárgyaláson akárhány jelenlévőtől hallottam, hogy mit beszélnek itt egy panamáról az ellenfelek, a mikor egész hosszú listáját a kósza gyanúnak vág­hatnák az egymás fejéhez. És ha van igazságtalanság, a mit Polónyival szem­ben elkövettek, az az, hogy kifogásol­ták, hogy minden egyes vádaskodás vagy rágalmazás ellen nem indított pert. Édes istenem, hiszen a fővá­rosi klikkvezérekről hány százezerszer mondják el és Írják ki, hogy pana­misták és zsebrákok, a nélkül, hogy ezért bármikor is pert indítottak volna. Hiszen a régi demokraták egyenesen a korrupczió kiirtásának a jelszavával szálltak harczba mai pártfeleikkel, a Krónika. Obstrukczió a demokratáknál, A horvátok iskolát csináltak. A szenvedély- telen, hosszadalmas, unalmas időpocsékolást parlamentünkben ők honosították meg. Voltak már e Házban obstrukcziók, de azok viharosak voltak s az agyonbeszélésben volt szellem és ötlet. A horvátokéban nincs semmi, csak sok horvát povedálás. Mindamellett a rossz példa ragadós és a sok beszélés hivei: a budapesti községi demokraták között követőkre talált. Saját külön jövendőmondónk a demokraták egy ilyen obstrukcziós üléséről a következő elöre- vetett tudósítást közli: Vihar a központi demokratakörben! Obstrukcziós ülés. A lehetetlenné tett megváltás. A gázgyár szennyese. Mozgalmas, sőt viharos ülés kezdődött teg­nap este a központi demokratakörben. Vázsonyi Vilmos, a gázgyár megváltásának híve, referen­dumot akart provokálni a kérdésben, mert a községi demokraták igen tekintélyes csoportja hallani sem akar erről a megváltásról. Ezért Vázsonyi népszavazás elé vitte a dolgot és nagy­gyűlést hívott egybe a központi demokrata­körbe, melyen az összes budapesti demokrata­szervezetek valamennyi tagjának szólási és sza­vazati joga volt. A községi demokratapárt meg­váltást ellenző tagjai, látván, hogy normális tanácskozás melleit a gázgyárat nem menthetik meg a megváltástól, az obstrukczió jól ismert fegyvereihez folyamodtak. Egymásután vonul­tatták fel szónokaikat, a kik addig akarnak be­szélni, a inig a megváltás hívei el nem alusz­nak. Egy vitarendező bizottság gondoskodik az obstrukczió folytonos élesztőséről. E pillanatban, a mikor e sorokat írjuk, az agyonbeszélés vígan folyik. Az emlékezetes gyűlés részletes lefo­lyása ez: Vázsonyi elnök megnyitja az ülést és be­jelenti, hogy mindenkinek joga van a tárgyhoz szólani, de a házszabályok szerint csak az elnök véleményét pártoló felszólalás van megengedve. (Viharos kiáltások: Más baja nincs9) A ki­nek az elnöki hatalom e kezelése ellen kifogása van, az lépjen ki a teremből. (Felkiáltások: Lépjen ki az elnök! Mi lökben vagyunk!) Ezután felhívja az előadót, hogy ismertesse a tárgyat. liácz Dezső előadó: Ugyan sejtelmem sincs róla, mi az a megváltás, mert gyerekkoromban nem tanították meg reá (Egy hang: Csak semmi anliszemiláskodás!), mégis, tekintettel ! Vázsonyi Vilmos (Éljen! Éljen!) véleményére, I kérem határozatiig kimondani, hogy a gázgyár megváltását a demokratapárt sürgősen követeli. Hogy miért? Mert Vázsonyi jónak látja. (He­lyes! Helyes! a jobboldalon, Fenéi helyes! a balközépen.) Elnök : Figyelmeztetem a tisztelt ülést, hogy az én eljárásomat csak helyeselni szabad. Az ez ellen vétőket a mentelmi bizottsághoz fogom utasítani. Hellai Ferencz beszélni akar. Az ódemokraták borzasztó lármát csapnak. Menjen a járásbíró­sághoz! Tisztelem a Benkét! Mi lesz a Ba- lázszsall Hol van Komlós9 s ebhez hasonló kiáltások röpködnek feléje. Az elnök csak nagy nehezen tud csendet teremteni. Elnök: Tessék a szónokot végighallgatni, hisz úgy sincs igaza, (ügy van, иду van ! a jobboldalon, Unerhört! a balközépen.) Hellai Ferencz: Isten és ember előtt val­lom, hogy a gázgyár a legdicsőbb fővárosi in­tézmény. (Na ja, magának! jobbról.) Nem­csak nekem, hanem többi társaimnak is: Radoczának, Morzsányinak, Kollárnak és vala­mennyi budapesti szegény embernek. Pető Sándor: Csak hagyja a szegényeket. Mit ért maga ahhoz ! Hellai Ferencz: És éppen ezért soha sem fogjuk eltűrni, hogy e nemes, e dicső vállalat, melynek a közvilágítás annyit köszönhet (Az ószer! jobbról) megsemmisüljön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom