Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-14 / 41. szám

II. évfolyam. 1*107. Október 14. 41. szám. (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Lemondások. Fővárosunk törvényhatósági éle­tében egy sajátságos jelenséget tapasz­talunk. Szinte nap-nap után olvasunk érte­sítéseket, hogy egv-egy törvényhatósági bizottsági tag lemondott bizottsági tag­ságáról. Némelyik indokolja cselekedetét, némelyik csak egyszerűen bejelenti elhatározását. Tudjuk nagyon jól. hogy még a közbizalom által szerzett állások meg­о tartása sem kötelező, s igv polgártár­saink elhatározása teljesen egyéni aka­ratuktól függ. De mégis feltűnő, hogy a lemondok mindannyian egyéni sulylyal, értékkel biró személyek, olyan egyéniségek, kikről az a köztudat, hogy velük és általuk csak nyer a közügy és a köz­érdek. Nem a szélmalom harczosa, nem a szájhősök, nem a fórumon tánczoló alakok mondanak le bizottsági tagsá­gaikról, hanem olyanok, kiket az egyes pártok, mint tekintélyeket, mint „lista­büszkeségeket“ szoktak felvenni a sza­vazó lapokra. Kohner, Hatvani-Deutsch, Hieronymi stb. stb.mindannyi név, ki­nek viselője egyúttal dísze a közgyü lésnek. Mind megannyi tekintély, kiknek személyisége is kizárja, hogy sértett hiúság vagy beteg ambiczió vagy félre­ismert érzékenység vezetné elhatározá­sukat. E jelenségnek alapos és az egyé­neken felülemelkedő igen komoly okai­nak kell lenni. Csak egy kis vizsgálódás városunk közéletében s nézetünk szerint minden tisztán látó és elfogulatlanul gondol­kodó ember reá jön a jelenség nyitjára. A komoly meggyőződés és a Ián I más terrorizmus, a tisztes következe­tesség és az érvényesülni akaró elv­tagadás, a nemes munka és az egyéni haszon keresése ellentétes tények, ugy- annyira, hogy szinte kizárják egymást. Huzzuk meg a határt a fenti tények alapján városunk közéletében. Mit tapasztalunk? Azt, hogy ott, a hol eddig a városi közigazgatás ellenőrzését a számok, az adatok erejével, a meggyőzés esz­közével teljesítették, most féktelen úrrá lett az elfogultság és a pártérde­kek kielégítése. Ott, a hol eddig a város nyakán meghízott élősdiek a közmegvetés tár­gyai voltak, a hol a különböző válla­latok és üzemek képviselői, a városi élet hidrái voltak, kiknek fejeit leüten- dőnek deklarálta a szent demokráczia, most ezen erkölcsi inkompatibilitásban szenvedők vezérszerepet játszanak, az összes bizottságokban dominálnak és a községi demokrata tábor kórusban magasztalja, és egész pártfegyelmével és erejével fedi őket. Hiszen való dolog, hogy nem kell a közéletben nagyon kényesnek lenni, de azt engedjék meg a mi közszereplő demokratáink, hogy az is való dolog, hogy a vastag bőr nem kellék a köz­életi szereplésre. Tudjuk, hogy nincsen ember hiba nélkül, de mikor a táborkar abban versenyez egymással, hogy a vezér­nek hibáját igyekeznek tűlliczitálni és a vezér erényeit nem bírják követni, akkor bizony csak is kutyaugatással telik meg a levegő, s a kutyahüség láthatatlanná lesz. És a városházán ez a felfogás, ez a modor lett az ur. Közéletünk intézői ebben a hibá­ban versenyeznek egymással. Krónika. A nagy tüntetés. — Vörös csütörtök a demokratáknál. — Az általános, titkos, egyenlő, közvetlen, köz­ségenként gyakorlandó választójog érdekében a nemzetközi szocialistákkal párhuzamban a szé­kesfőváros demokrata pártja is nagy manifesz- j tácziót rendezett. A hatalmas tüntetés három részből állott. Először is a vörös csütörtök elő­estéjén a Központi Demokrata Körben nagy diszülés volt, azután másnap tüntető felvonulás rendeztetetl a terézvárosi beltelek utczáin, végül népgyülés tartatott a Hunyady-téren A maj­dan megalakítandó demokrata-napilap igy irta volna le a községi demokraták vörös csütörtökét: Október 10. Vázsonyi győzelme. Az általános választójog1 útban. Függetlenségi baglyok alkonya. Ki az ur a városházán ? Hej, huj, csak azért is demokrát! — Saját tudósitónktól. — Fényes, lélekemelő, egetverő, mindent ma­gával ragadó, mondhatnék grandiózus tüntetést rendezett a fővárosi demokratapárt az általános ! választójog mellett. Ez a tüntetés megmutatta, I hogy az egész polgári társadalom, kivéve a másvallásuakat, Vázsonyival együtt akarja az általános, titkos választójogot. A sokszoros háziúr, a nagy kamatlábú bankdirektor, a pörnélküli fiskális, a betegszegény orvos, a fizetésképtelen­ségben idült kereskedő, a kis-, közép- és nagy­ipar, a klérus egy kápláhtagja, szóval min­denki, a ki az eszél birja, egyformán lelkesedik Vázsonyi Vilmos e nagyszerű találmányáért, mely a sötét középkor helyére modern demokrá- cziát van hivatva varázsolni. A hatalmas manifesztáczió lefolyása min­denkit meggyőzhetett róla, hogy nem Allah az isten és nem Mohamed az ö prófétája. Ez a tanulság pedig felér azzal a nagy áldozattal, a melyet a kávéházak egynapi teljes szünete kö­vetelt párthiveinktöl. A nagy ünnep részletes lefolyása ime ez volt: Díszülés. A központi demokrata kör fényes díszterme ma este hatalmas ünnep szintere volt. Már a palota külképe is rendkívüli események előszelét árulta el. Ötvenezer nemzetiszin zászló és két millió villamos körte árasztott pazar fényt az Andrássy-utra és világította meg a másként érző és gondolkodó egy pár szerencsétlen elmé­jét. Az óriási teremben hatalmas sokaság nyüzs­gőit. Különösen a szomszédos utczákból tódul be az ifjabb nemzedék, bizonyságát adva annak, hogy a fiatalság a felvilágodottság pártján van. A bejáratnál Rácz Dezső vigyázott arra, hogy megbízhatatlan elemek, mint idősebb urak, sza­kállas bácsik, elölgombolós férfiak bebocsájtást ne nyerjenek. Pontban este nyolcz órakor Pető Sándor demokrata főszertartásmester megnyitotta az ülést és nyomban átadta a szót Vázsonyi Vil­mosnak, melyet az többé ki nem adott a kezé­ből. A fényes, ragyogó elmésséggel fűszerezett, óriási tudást, csodás művészetet, hihetetlen tapin­tatot, páratlan szerénységet eláruló e retorikai remekmű mint lapunk jubiláns diszkiadása log megjelenni. E helyütt csak néhány hatalmas mondást örökítünk meg, melyek miatt Wilde, a hires aforizmakontár irigységtől megfordult a sírjában. íme a szemelvények : ... ez a maradi, regi társadalom az, mely­nek köszönjük a sárga, foltot és a fekete májat! ... a történelem örök érvényű tanítása, hogy nem iskolahajó kell a népeknek, hanem jog és szabadság. ...Diogenes embert keresett. A panamisták nem pislogó mécscsel, hanem ragyogó gáziám - pával a kezünkben keresnek, de egészen más­Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbilier-utcza 5/A. Telefon 88—98. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbilier-utcza 5/A. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ..................... ... 10 korona. Fé l évre ... .............................. — — 5 „

Next

/
Oldalképek
Tartalom