Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-12 / 32. szám

2 FÜGGETL FN В UD A PFSÍ. A főváros maradjon meg tántorithatat- lanul terve mellett, és ha hiányzik valamely összeg az alaptőkéhez, forduljon a kormány­hoz. A földművelési miniszter bizonyára méltányolni fogja e városi intézmény jelen­tőségét és nem fog visszariadni attól, hogy az állam részéről is hozzájáruljon az alapítás sikeréhez. Ha azonban mégsem lehetne rész­vényjegyzés utján az egész 1.800.000 koronát előteremteni, ugv a fővárosnak kell részese­dési összegét felemelnie és a vásárpénztárt, ha kell, akár egészen fővárosi tőkével, meg­teremtenie. Visszacsinálni ezt a dolgot többé nem engedhetjük. A Saborszky ur vásár­pénztárának pusztulnia kell. Mert nem lehet, hogy Budapest székesfővárosa behódoljon eey spekuláns társaságnak, a mely születésé­nek első percze óta csak fejős tehénnek nézte ezt a várost, mint ezt róla a hivatalos vizsgá­lat megállapította. Községi takarékpénztár és a kis- * emberek hitele. A székesfővárosi községi takarékpénztárnak kezdeményezöiés hívei nem is gondoltak arra, hogy eszméjük üdvös voltát egy olyan motívum fogja hamarosan támogatni, a mely ellen mondást nem tűr: maga az élet, székesfővárosunk pol­gárságának egy fontos és kiterjedt rétegének az érdeke. A kik eddig a községi takarékpénztár létesítésének ellenzői voltak, leginkább azzal érveltek, hogy lévén Budapestnek bankja, betét­intézete bőven, erre az uj intézményre szükség nincs. Erre bizony nagyon ráczáfoltak azok a gazdasági viszonyok, a melyek ma foglalkoztat­ják nemcsak a bankigazgatókat, de a nagy- közönség érdekeit szivén hordozó, minden értel­mes polgárt. Hát -megtaláltuk a községi takarék- pénztárnak legnemesebb hivatását és ha más czélja nem is lenne — a mit tagadunk — az az egy is elegendő arra, hogy a székesfőváros köte­lességévé tegye a községi takarékpénztárt megteremteni— de rögtön. Értjük a szorongatott kisember hitelállapotát, a melyen segíteni, helyeseb­üléseit követő banketteken azonban reá jön, hogy a svéd igen józan nemzet, mely a politikát még hírből sem ismeri. Éppen ezért reá adja magát a fogalmazó ur a sákkerhets-tendstickor neve­zetű svéd iparczikk gyártásának tanulmányozá­sára, ekkor azonban, mint a magyar gyufa- kartel kémjét letartóztatják és a legközelebbi fjordig tolonczolják. U. árvaszéki ülnök a gyámügy tanulmányo­zása czéljából Spanyolországot járja be. Minden buzgalom mellett sem sikerül egyetlen árvaszéket felíedeznie. Az összes árvapénzeket ugyanis évek előtt elsikkasztották és a volt gyámok egytől- egyik szökésben vannak. Nehogy hiába rándult le légyen a spanyolviasz kies hazájába, most Carmen és Don Jósé viszonyát tanulmányozza helyszíni szemlék alapján. Jelentésében a marlia- vágóhid-ügy uj rendezését fogja ajánlani a spa­nyol bikaviadalokon tapasztalt biztos ölési mód­szer segélyével. A tanulmányutak e kiváló eredményét a székesfőváros aranymetszésü és szattyánbőrbe kötött díszmunkába foglalva, e pazar albumot a bizottsági tagok között díjtalanul szétoszlatja, bizonyságául éber szocziális érzékének. A köz­gyűlés demokrata többsége pedig a tanulmányút és a diszalbum 200.000 korona költségét a fő­városi szegényalap terhére lelkesedéssel meg­szavazza. ben a melyet egészséges alapokra lefektetni első ! feladatának tekintse a székesfőváros vezetősége, | Mert végre azok a tiz- és százezer exisztencziák, j melyek most a szövetkezeteknek és a kis ban­koknak a nagy bankok részéről folyamatba tett sanyargatása folytán létükben vannak meg­támadva, a székesfőváros lakosságának és adózó polgárságának hatalmas kontingensét képviselik és ezeken nem segíteni, úgy közgazdasági, mint kulturális, de emberi szempontból is bűn volna. De lehet is segíteni. Szervezze meg a székes- főváros a községi takarékpénztárt. És ez legyen a kisemberek, vagyis kiskereskedők, kisiparosok, alkalmazottak és szerényebb sorsú diplomások hitelistápolójának központja. Ide fogják bevinni és nem a részvény-bankba és takarékpénz Iá- rakba ezen osztálybeliek megtakarított filléreiket és innen fogják viszont kikapni — ha meg­szorulnak — hitel alakjában azokat az összege­ket, a melyeket eddig a szövetkezetekből kaptak és most — úgy látszik — sehonnan sem kap­nak. Ezen községi takarékpénztár képezhetné nagyrészt a szolid alapon dolgozó szövetkeze­teknek és kisbankoknak reeszkompt-forrását és igy a kisemberek helyére a takarékpénztár azzá lenne, a mi a nagy hitelt élvezőknek az osztrák- magyar bank. A községi takarékpénztár — ha szakszerű és nem klikkszerüen szerveztetik; ha nem teszik meg ezt is a törzsfők domíniumává, a hová rátermettségre való tekintet nélkül dug- dossák be a párthiveket — szabályozóig fog hatni az egész főváros hiteléletére. A betétekre éppen úgy, mint a hitelezésre, illetve a kis­emberek részére alkalmazandó kamatlábra. És ez a hitelkématláb, ha természetszerűleg nem maradhat stabil, még sem fog annyira fluktuálni, mint a mostani és nem is lesz olyan magas, mint az, mert nem lévén részvényese, nem kell dividendára dolgoznia, már azért is ter­mészetesen olcsóbb lehet és teljesen elegendő, ha évenkint feleslegképen azokat az összegeket teszi félre, a melyeket a részvényintézetek tar­talékalapra és tantieme-ekre fordítanak. Lévén ez egy közhasznú intézmény, úgy értem, hogy ennél úgy az igazgatóságot, mint a felügyelő­bizottságot helyettesitő testületek ingyen funk- czionálnak és csak a szorosan vett tisztviselők és szolgák kapnak fizetést. Minthogy a községi takarékpénztárnál letett pénzekért a székesfőváros egész vagyonával szavatol, igen természetes, hogy betétjeivel nem­csak a kisemberek, de a nagyok is fel fogják ezt az intézetet keresni, mert jól meg tudják ítélni azt, hogy még a legkritikusabb időben is éppen oly biztos a pénzük a községi takarék- pénztárban, mint az ország bármely legelső részvény intézetén él. Ezért én arra számitok, hogy a községi takarékpénztár már működésének első hónapjaiban is igen nagy betéteket fog kapni és ha a székesfőváros — a mi természetes — meg- felelő forgó tökével fogja megindítani ezt az intézményt, a polgárság abban a helyzetben lesz, hogy ezen intézmény jótékony hatásában részesüljön. Legyen hát vége e kérdés fölötti hosszas teoretikus debattirozásnak ! Dolgoztasson ki a polgármester szakemberekkel konkrét inté­zel i szervezetet és valósítsa meg sürgősen. Ebben a kérdésben nem lesz pártkülönbség, mert min­den igaz polgára fővárosunknak, kell hogy át­értse, hogy többet ér egy községi takarék­pénztár, a mely rövid idő alatt működésbe hozatik, ha esetleg az uj intézmény kezdő fogyatkozásokat is viselne magán, mint az a mintaintézmény, a melyet hirdetnek, de még nem valósítanak sohasem. Földiák Gyula. Hírek a TerézvárosbóF A napilapokban olvastuk : A Fővárosi kaszinó (Terézvárosi kaszinó) épület részvénytársaság kérelmére a főváros tanácsa a magán építési bizottság javaslata alapján megengedte, hogy а VI. kér. Andrássy- ut 29. sz. házát árutárházzá alakíthassa át. A Budapesti Közlöny jelentette: А VI. kér. függetlenségi és 48-as kör alapszabályait a belügyminiszter láttamozta. Érdekes két hi г ez. Nagy hatalmas múltnak rombadőlését je­lenti az egyik, szebb jövőnek hajnalpirkadását jelenti a másik. A Terézvárosról szól mind a kettő. A múlt emléke még visszanyulik abba az időbe, a mikor a Terézvároshoz tartozott a VII. kerület is. A Terézvárosi kaszinó a régi Terézváros hires, vagy a mi szempontunkból hírhedt Ren- kert klubjából alakult. A Benkert klub végső pusztulását, egykor hatalmas urainak teljes letörését jelenti ez a házátalakitás. A fővárosi klikkek klubjai között a Benkert klub nemcsak befolyásban, hanem pénzben is oly gazdag volt, hogy körházat épített. Egyszpr kiszámították, hogy választmánya 25 millió fo­rint vagyont képvisel. A mindenkori 67-es kormánypártoknak hü tanyája volt ez a Klub, a mely falai között látta a gőgös Gorovétől kezdve a nagyképü Busbach Pétert, a lármás Tenczert, az üresfejü Mendlt, az erőszakos Mérőt s a különböző nevű, de egy fajsúlyú radóczákat. Mennyi tömjénfüst szállt e kaszinóból a hatvanhetes miniszteri paloták felé s a város­háza terebélyes panamaerdeinek mennyi magját vetették itt el! Ez a klub buktatta meg Jókaiban a bal- középet, ez üldözte a boldog emlékezetű Faludi doktor kicsiny, de lelkes 48-as seregét, ez fogta be a hatalmasok diadalszekerébe a Teréz város népét. Itt adták el a Terézváros polgá­rainak szabad akaratát, itt csereberélték a a pártok változás szerint az elveket. A hatal­mas kaszinó helyén most nyílt czégérü áru­ház lesz. Sic transit gloria mundi . . . Nem siratjuk pusztulását. Hiszen ha el­pusztult Róma, elpusztult Jeruzsálem, miért ne pusztuljon el a Terézvárosi kaszinó is. A Terézvárosi kaszinó épületének helyén megelőzőleg czirkusz volt, a mely leégett. Ez a sors érte a mamelukság czirkuszát is. Az áru­házzá átalakuló Terézvárosi kaszinó a Terézvá­ros múltját jelenti, a most alakuló függetlenségi kör pedig a jövőjét. A jelen az a terézvárosi demokratáké, a kiket függetlenségi szavazatok segítettek uralomra. A demokraták által ostromolt Terézvárosi kaszinó összeomlása most felszabadítja terézvá­rosi függetlenségi elvtársainkat a demokrata kötelék alól. A VI. kerületi függetlenségi és 48-as körben van rájuk szükség. Ott a helyök. Seffer László. Az állatkert jövője. A jólelkü Jónás egyelőre megmenekült attól a veszedelemtől, hogy árverési hiénák kezére kerüljön. A víziló e véletlen megmenekülése új­ból aktuálissá teszi az állatkert kérdését, mely az állat- és növényhonositó társulat csődje foly­tán vált akuttá,­Vitán fölül áll, hogy Budapestnek állat­kertre szüksége van. Egy olyan metropolis, mint a mienk, nem maradhat ez intézmény nélkül, mely minden nagy városnak dísze. Egészen el­tekintve attól a fontos didaktikai szemponttól, hogy a gyermekeknek és a tanuló ifjúságnak módot kell nyújtani arra, hogy az állatvilágot szemléltető oktatás révén megismerhesse: Buda­pesten az állatkertnek még egy specziális hiva­

Next

/
Oldalképek
Tartalom