Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-08 / 27. szám
II. évfolyam. 1907. Julius 8. 07. szau. (AZ ERZSEliEIVAROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as partkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ................... — Ю korona. Fé l évre ... :.................. ... — — 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. elszomorító; hogy a főváros hivatalai a főváros lakosságára nézve kínzó kamrákat és nem a jogegyenlőség helyét képezik, abban oroszlánrésze van annak, hogy még ezen állások is az autonómiával való visszaélés, egyoldalit, pártszempontokból kezeltetnek és bíráltainak felül. És itt hiában akarunk a tisztviselők önérzetére apellálni; hiában hívjuk fel az in- telligencziát a kapaczitálás, a protezsálás ellen, mindaddig, mig nem gondoskodunk arról, hogy annak a tisztviselői karnak legyen mentsvára a választóját protczsáló bizottsági taggal szemben, a mostani rendszer mellett az a tisztviselő is a saját választóját látja a protekeziót gyakorló bizottsági tagban. Már pedig még az álmoskönyvben is meg van Írva, hogy a választás alá kerülő embernek a választójával barátságban lenni jó dolog. Hogy ez a barátság azután végeredményben a közigazgatás megmételyezését, a tisztviselői kar korrumpálását és az uzsoraszövetkezetek és pénzintézetek direktorainak hatalmát eredményezi, az már sokkal kevésbé bűne annak a saját exisztencziáját védő tisztviselőnek, mint a közszolgálatot a közérdek szempontjából kezelő városatyának. A fővárosi törvény revíziójánál meg kell találni a módot arra, hogy a főváros tisztviselői kara közigazgatási tevékenységében A főváros tisztviselői. (S.) Azokból a rendkívül érdekes nyilatkozatokból, melyek részint lapunk hasábjain, részint a különböző bizottságokban látnak napvilágot a fővárosi törvényt illetőleg, még mindekkoráig nem tudtunk kiolvasni egyet, mely pedig nézetünk szerint igen lényeges jelentőségű; a főváros tisztviselőinek állását, jellegét, hatáskörét és szellemét érintő szükséget, kívánalmat. Pedig az autonómia szervei, bizottságai, de még inkább az ezek akaratát végrehajtó tisztviselői által és utján él, tesz és alkot. A tisztviselői kar az autonómiának a kifejező szerve. Ha rosszul működik, nem jut kifejezésre kellőképen az autonómia akarata, nem érvényesül maga a törvényhatóság. Ha megbízhatatlanok, ha befolyásolhatók e szervek: ingadozó, értéktelen sőt lebecsülendő lesz maga az autonómia egész élete. Hogy az autonómia tisztviselői testületének összhangban kell lennie az autonómiában kifejezésre jutó közakarattal, az nem szenvedhet kétséget. Ezt szolgálja tulajdonképen a tisztviselők választásának joga és a választás idejének korlátoltsága. Az, hogy valaki munkabíró, szorgalmas, a helyes autonómiában még egy további kellékkel egészitődik ki, t. i. azzal, hogy összhangban van-e a tisztviselő cselekedete az autonómia akaratával. Nehogy félreértsenek, sietek megjegyezni» hogy én tisztviselők alatt e tételnél nem a szakmunkásokat, nem a puszta bürokráczia alkalmazottait értem, hanem azon magasabb állású funkczionáriusokat, kik hivatottak a törvényhatóság képviseletére és kiknek személyében jelentkezik — a külvilág előtt — az autonómia. Csakhogy vannak ám a fővárosnak több százra menő olyan tisztviselői is, kik bár tevékenységi körükkel részt vesznek az autonómia munkakörében, de részint hierarchikus állásuknál, részint az általuk betöltött szakállások belső, intern voltánál fogva nem juthatnak abba a helyzetbe, hogy a külvilág előtt az autonómiát képviselhessék, hogy cselekedetük, eljárásuk nem szerepelhet, mint az autonómia képviselete. Például az egész jegyzői, fogalmazói testület, az árvaszék stb. személyzete. Ezek működésénél, már a munkaképesség, a munkabírás mellé, ha odakapcsoljuk az autonómia akaratával, nézetével való összhangot, visszaélünk az autonómiával, mert ekkor már egyoldalú, elfogult szempontok szerint igazodik a közigazgatás, s ez mindig megboszulja magát. Hogy a főváros közigazgatása annyira Krónika. Demokrata-típusok. II. A muszáj demokrata. Nagy szakférfiú és idült inkompatibilis. Maga is, meg valamennyi részvénytársasága szerződési viszonyban áll az állammal. Ért mindenhez. Finánczkapaczitás, fővárosi tudós, történész, tarifabölcs, vasúti Arisztotelész, sőt még a hadsereg kérdéseiben is íö- szakember. Évtizeden át egyik lám pillére a liberális pártnak. A fővárosi életben törzsfő és anta- gonista, t. i. a mindenkori kisebbségeké. Rendíthetetlen hive a többségi elvnek; ö az a férfiú, a ki szeretné látni azt a többséget, melyet nem támogat. És mert a többséget most Vázsonyi kerítette maga alá, hát fogcsikorgatva, nem szívesen bár, de mégis községi demokratává lett. Muszájból, mert különben künrekedt volna a hatalmat élvező, a hirt és dicsőséget nyújtó, az üzleti alapot biztositó, a kedvező konjukturáju többségből. Most legrikitóbb szépséghiba a de- mokráczia immár nem szeplőtlen testén; az a bizonyos szemölcs, mely a nyaktól a bokáig ér. A mily fogcsikorgatva ő lett demokrata, oly fokcsikorgatva tűri meg a vezér is táborában a muszájdemokratát, a ki folyton kompromittál, de ki nem tessékelhető, mert kerületi törzsfőnök. Muszájból demokrata ő, muszájból vallják a magukének a demokraták is, világos czá- folatául a nagy Rousseau hires contrat social- elméletének, mely szerint az emberi társadalom az egyesek szabad egyesülésén alapszik A de- mokrata-társadalom alapja, mint a muszájde- mokrata illusztrálja, nem szabad egyezkedés, hanem kényszer. Csak elmegyengék hiszik, hogy a nagy szakférfiú gyengéd szeretettel viseltetik Vázsonyi iránt. Pusztán a törvény óvja a vezért attól, hogy a muszáj demokrata meg ne hívja éjféli találkozóra a Gellérthegyre. Hogy gurilaná le- és befelé a Dunába ! így a muszájelvtárs nem tehet egyebet, mint diszkréten pukkadni, és jól kifejlett epekövét a nyáron hat hétig kúrálja Karlsbadban. Az is-demokrál. Ha mindenki lenni mogát demokrát, miért nem legyen ő maga is oz. Tólán rosszabbul megy tüle az eszkompt, vagy nem fűtik az emberek a télbe, ha ő is felcsop de- mokrátnak ? Minden mindegy ! Szobodelvü — jó, független — jó, demokrát — az is jó, hisz olyan egyre megy a pártállás. Füdolog az egészség meg az üzlet. Ha van Ifibbek a demok- rátok, lesz ü is demokrát, mert a linyeg oz, hogy oz övé indítványt megszavazzon tübbség. így megtart mindig hatalomt, befolyást, barátokt, és kapaczitét marad tuvábbra. Lehet ozután is nagy férfi lenni, lehet mások pénzin filantropt játszani, tejmajálist rendezni, patya gyerekelő- odást odni, és a kérőiét főgenerálisa moradni. Wesselényi-utczai házorakkal kiabálhat a Wesselényi sugarótért, dob-utczai tolajdonosokkal agitálhat dobsugárótért és mind a két otczában csupa barátot szerezhet. 0 van a legnagyobb koaliczión-fiu, mert koalicziónba lép mindenkivel, a ki neki liosználhat, de mindenkivel is, a ki neki árthat. így lett nagygyá és igy marad nagy az is-demokrát, a ki liberális is, radikális is, független is, demokrát is, mert főelve : mindenkivel megyek én is. Közbe nagy lesz a kis bank, oloptükét és polotát emel, egyött marad a huszonnyolczszáz szavazó, a ki leszavaz orro, a kire az is-demokrát okorja : Péterre, Pálra, demokrátra, arisztokrátra. Egy kézintés és hoszon- nyolczszáz szavazat bevonok Mert az is-demokrát a szervező-, az agitáló-, a kortestalent. Beszélni azt tód Vázsonyi, tenni, kapoczitálni, előhoron- gozni, voksol beliferálni, megdalgozni, kijárni, bepratezsirozni igazán csak ő tód, a frissen sóit is-demokrát. Ezt csinálják otána a terézvárosiok meg a sosok !
