A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
333 Hiányba, eleinte Vicenzába, 1849-ben Grazba, 1851-ben Veronába, végül 1852-ben újból Grazba, hol 1864 augusztus 8-án elhunyt. (A gárdista, az 1800 szeptember 26-án címeresnemeslevelet nyert S. Ignác és Scharlak Eleonóra fia.) 1048. SKRABAK VINCE (Zaskáli). Született 1779 Siroka (Sáros vm.). Előzőleg 7 hónapon át káplár az abaújvármegyei nemesi felkelő seregben. A testőrségnél 1800 február 1-től 1805 január 31-ig szolgált Sáros vármegye ajánlására. A gárdától alhadnagyi rangban a 19. (Alvinczy) gyalogezredhez került és ez alkalommal 150 forint felszerelési átalányt kapott. Az ezrednél 1806—08 főhadnagy volt. Meghalt 1832 szeptember 13. (Adománylevél 1357. A család nemessége 1796-ban igazolva Sáros vm. A gárdistát 1799-ben Abaúj vm. is ajánlotta.) 1049. SOLDOS FERENC (Runyai). Született 1813 Nagyfalu (Szabolcs vm.). 1830 november 7-től hadapród volt a 10. (Vilmos) huszárezredben. A testőrségnél 1833 április 1-től 1837 november 20-ig szolgált Szabolcs vármegye ajánlatára, mikoris leköszönt. Ez idő alatt 1836-ban beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe. (Adománylevél 1441 június 23. Üj adománylevél 1500 február 14. A család nemessége 1787-ben kihirdetve Szabolcs vm. A gárdista, S. Ferenc fia.) 1050. SOLTHY ANDRÁS-IGNÁC. Született 1772 Maksa (Háromszék). 1791 december 25-től hadapród volt a 2. székely (utóbb 15.) határőrgyalogezredben. A testőrségnél 1792 március 9-től 1796 szeptember 3-ig szolgált Erdélyből, mikoris leköszönt. (A család 1716-ban felvéve B. Szolnok vm. nemesei közé.) 1051. SOMSSICH JÁNOS (Saárdi). Született 1824 Sárd (Somogy vm.). 1838 szeptember 28-tól 1843 április 30-ig a mérnökkari akadémia növendéke volt, honnan Somogy vármegye ajánlatára 1843 május 1-én a testőrséghez került. Szolgálata alatt úgy 1847-ben, mint 1848-ban beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától 1848 május 1-én alhadnagyi rangban a 3. (Este) huszárezredhez helyeztetett. A szabadságharcban Szenttamás alatt (1848 aug. 19.) a rácok ellen harcol. 1849 január 1-től II. kapitány ugyancsak a 3. huszárezredben, 1849 január 16-tól pedig főszázados az 1. magyar vasasezrednél. Magára vonva Mészáros tábornok figyelmét, 1849 május 25-én kinevezték táborkari századossá. Utóbb mint őrnagy Perczel tábornok mellett főhadsegéd. Már alezredes, mikor Perczellel Törökországba menekült. 1854-ben kivándorolt Amerikába, hol súlyos betegségben halt el 1855-ben Jaksonwillében. Holttestét atyja haza akarta hozatni, azonban a császári kormány az engedélyt megtagadta. (ősi nemességet megújító címeresnemeslevél 1716 február 4. Átírva 1801 április 18. Előnév 1746 május 25. A gárdista, S. Miklós (1784—1870)
