A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - II. A magyar királyi nemesi testőrség névkönyve 1867-1918.

52&

őrnagy, 1913 június 1-én testőrőrmester lett. 1914 december 14-én alezredes, megkapta a Ferenc-József rend lg. keresztjét és egyidejűleg nyugállományba is vonult.

179. nemes SZABÓ ELEK.

Született 1856 január 28-án Máramarossziget. A wienernoustadti katonai akadémiáról mint hadnagy került 1876 szeptember 1-én a 38. gyalogezredhez. 1878-ban résztvett a boszniai hadjáratban. 1881 május 1-én főhadnagy, 1888 augusztus 18-tól II. százados. Szolgált még 1888 szeptember 1-től a 12. sz., majd 1890 szeptember 1-től a 19. gyalogezredbem hol 1890 november 1-én I. százados. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1894 október 1-én vétetett fel, hol 1905 május 1-től testőralőrmester, 1906 május 1-én őrnagy, végül 1909 május 1-től testőrőrmester. 1911 április 11-én katonai érdemkereszttel és alezredesi címmel vonult nyugállományba.

(A gárdista, kinek nemessége a 9924/1886. B. M. szám alatt igazoltatott, Sz. Gusztáv fia, Sz. Károly unokája, a nemességét a legf. helyen igazolt Sz. György (1746—1824) szépunokája.)

180. SZÁMVALD FERDINAND.

Született 1832 október 19-én Buda. Résztvett az 1848/49. évi magyar szabadságharcban és 1848 december 16-tól honvédfőhadnagy volt a

48. gyalogezredben. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után fogságba kerülve, mint közlegényt, 1849 augusztus 27-én besorozták a 40. gyalogezredbe, hol 1852 március 11-én káplár, 1853 július 16-án had- apród, 1854 február 23-án II. hadnagy, 1856 június 11-én I. hadnagy, 1859 május 13-án főhadnagy, végül 1866 július 5-én II. százados lett. Harcolt az 1859. évi olaszországi háborúban. Utoljára 1869 május 1-től a 32. gyalogezredben szolgált. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1869 november 1-én vétetett fel, hol 1874 november 1-től I. százados és 1879 május 1-én nyugállományba vonult.1

181. gróf SZÁPÁRY SÁNDOR (Muraszombati, Szécsiszigeti és Szápári).

Született 1858 március 15-én Pozsony. Önkéntes volt 1878 január 21-től a 6. dragonyosezrednél, hol 1878 szeptember 12-én c. káplár, 1879 szeptember 23-án c. őrmester, majd 1879 szeptember 1-től hadapród, 1880 május 1-én pedig hadnagy lett a 12. dragonyosezredben. 1882 február 26-tól es. kir. kamarás, 1885 november 1-től főhadnagy. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1889 február 1-én vétetett fel. 1892 május 1-én c. kapitány, 1894 május 1-én II. kapitány, végül 1898 május 1-én I. kapitány. Nyugállományba 1900 szeptember 1-én vonult. Meghalt 1904 március 22, Salzburg.

(Magyar grófi rang 1722 december 28. A gárdista, gr. Sz. Béla (1829 1870) és Borosjenői Atzél Gabriella (1834—1912) fia, gr. Sz. Sándor (1801—1840) és gr. Apponyi Franciska (1807—1839) unokája, gr. Sz. József (1754—1822) és gr. Gatterburg Johanna (1779—1812) szépunokája, gr. Sz. János és gr. Erdődy A. Mária (t 1787) dédunokája.)

1 Arcképe, özv. Vidovios Rókusné szül. Semsey Luiza úrnő Epést, birtokában.