A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - II. A magyar királyi nemesi testőrség névkönyve 1867-1918.

testőrőrmester, végül 1916 május 5-től valóságos, alezredes. 1916 október 29-től, megkapván a III. oszt. katonai érdemkeresztet, nyugállományba vonóit.

(Címeresnemeslevél 1799 december 20. Előnév 1800 szeptember 19. A gárdista, kinek nemessége 9067/1922 B. M.. szám alatt igazoltatott, D. György (1815—1867) és Földváry Etelka (sz. 1825) fia, I). Antal (fl849) és Kevermesi Tököly Ilona (f 1788—1874) unokája, a nemességszerző D. István (fl817) és Zákó Mária (f 1832) szépunokája.)

41. lovag DENKSTEIN ALFONZ.

Született 1849 április 2-án Zágráb. A hamburgi katonaiskolából 1865 szeptember 1-én a 28. vadászzászlóaljhoz került, innen pedig 1866 május

25-én mint hadapród a 39. gyalogezredhez, hol 1866 június 23-án II. hadnagy, 1866 július 18-án I. hadnagy lett. Résztvett az 1866. évi olaszországi háborúban. 1867 március 1-én a 6. határőr-, 1871 október 1-én a 4. határőr-, végül 1872 november 1-én a 72. gyalogezredhez osztatott be és 1875 novem bér 1-én főhadnagy. 1876 június 1-én áthelyezve az osztrák honvédséghez, 1876 december 1-től a 92-ik, 1878 június 11-től a 81-ik, 1882 december 31-től pedig a 47. zászlóaljnál, szolgál, hol 1883 november 1-én II. százados. 1884 november 1-től beosztva a 80. zászlóaljhoz, 1885 november 1-én I. százados s mint ilyen, 1886 június 30-án a 6-ik, majd 1890 április 1-én a 25. osztrák landwehr gyalogezredhez került. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1892 január 1-én vétetett fel, hol 1902 november 1-től testőralőrmester, 1903 november 1-én őrnagy, 1904 május 1-én pedig testőrőrmester. 1904 november 1-én vonóit nyugállományba.

(Osztrák lovagi rangot 1850 január 11-én a gárdista atyja D. Alfonz ezredes kapott.)

42. DESSEWFFY LÁSZLÓ (Cserneki és Tarkeői).

Született 1867 június 8-án Gergelylaka (Sáros vm.). A wienerneustadti katonai akadémiáról mint hadnagy került 1887 augusztus 18-án az 5. huszárezredhez, hol 1890 november 1-én főhadnagy. 1891 szeptember 20-tól cs. kir. kamarás. Majd 1892 március 6-tól beosztva Württemberg Vilmos herceg udvartartásához, honnan 1896 június 1-én került vissza az 5. hu szárezredhez és 1897 október 30-tól ezredsegédtiszt. 1898 május 1-én II. kapitány, egyidejűleg áthelyezve a 15. huszárezredhez, 1901 május 1-én pedig I. kapitány lett. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1906 február 1-én vétetett fel* hol 1913 augusztus 10-én cím és jelleges őrnagy, majd 1917 augusztus 1-én valóságos őrnagy és testőralőrmester. 1917 november 1-én cím és jelleges alezredes, végül 1918 február 1-én valóságos alezredes és testőrőrmester. 1918 május 1-én ezredesi cím és jelleggel, valamint a hadiéldtményes III. oszt. katonai, érdemkereszttel vonúlt nyugállományba Tolcsvára (Zemplén vm.).

(Címerlevél 1525 április 9. A család ősiségéről Sáros vm. által 1727 ben kiállított bizonyságlevél átirata 1728 január 2-án a legf. helyről kiadva. Ennek átirata 1800 február 7. A gárdista, D. József (sz. 1833) és Görgey Jerta (sz. 1856) fia, D. Tamás (1786—1853) és Szlavniczai Sándor Jozefa (t 1861) unokája, D. András (1755—1817) és Bánó Klára szépunokája, D. András (1726—1787) és Kubinyi Bora (1731—1794) dédunokája.)