A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

347 október 17-én vétetett fel Pest vármegye ajánlatára. 1774-ben beosztva a milánói testőrkülönítménybe, honnan 1776-ban a hadsereghez való helye­zését kérte. 1778-ban beosztva a pozsonyi testőrkülönítménybe, hol 1780- ban különítményparancsnok. Hosszú szolgálata alatt sokszor volt futár. 1780-ban Róma Nápoly, 1781-ben Szt. Pétervár, 1782-ben Milánó, Brüs­sel, Páris, Szt. Pétervár, 1783-ban Nápoly, Páris, Madrid, 1784-ben Graz, Erdély, 1785-ben Páris, Szt. Pétervár, Erdély, 1786-ban Stanislau, Brüssel, Páris, 1787/88-ban Nápoly, 1789-ben Szt. Pétervár, Brüssel, 1790-ben pedig Hága. Így úgyszólván egész Európát többízben — természetesen nagyobb­részt lóháton — beutazta. 1788 július 9-től — a császár kíséretében — tá­borban tartózkodott. Minthogy az utolsó oroszországi útja alatt lába el­fagyott, ez a további szolgálatot elviselhetetlenné tette részére, miértis 1791 november 20-án 27 évi katonai és gárdái, valamint 11 évi futárszol­gálata után, december 1-től számítódó évi 400 forint ellátással és II. ka­pitányi ranggal nyugállományba vonult. Elbocsátólevele, amely szerint buzgó, erkölcsös, jámbor és kifogástalan magaviseletével elöljárói legtel­jesebb megelégedését kiérdemelte, legszebb bizonyítéka szolgálata alatt tanúsított magatartásának. A gárdától hazatérve ősi birtokán, Irsán tele­pedett le. 1799-ben pestvármegyei táblabíró lett. Testvéreivel 1806-ban a pesti vármegyeház építésére 300 forintot, majd 1809-ben az utolsó nemesi felkelés alkalmával a „szegényebb sorsú s fegyverre kelt nemes vitézek felkészítésére“ 1400 forintot ajánlott fel. 1826-ban az irsai róni. kath. tem­plom részére egy hatmázsás harangot öntetett. Meghalt 1828 augusztus 3-án Irsán. (A gárdista, az 1754/55-ben Pest vm. igazolt Sz. Lőrinc (1721—1799) és Leleszi Kovách Katalin (sz. 1725) fia, Sz. János és Thassy-Becz Má­ria (fl737) unokája, Sz. Gergely szépunokája, az 1649 május 20-án címeres­nemeslevelet nyert Sz. János és Hodas Anna dédunokája. Olajfestményű arcképe a család birtokában. Előnév 1794 december 27. A család nemes­sége 1755 november 21-én a legf. helyen igazolva.) 1099. SZABÓ PÉTER (Irsai). Született 1793 június 29 Irsa (Pest vm.). 1812 április 3-tól gránátos közlegény, majd 1813 március 16-tól hadapród volt a 32. (Esterházy Mik­lós) gyalogezredben. Résztvett az 1812 évi francia hadjáratban. A test­őrséghez 1813 április 1-én vétetett fel Pest vármegye ajánlására és még ez évben beosztva az uralkodó személye körüli tartalékhadi szolgálat- tételre, kinek kíséretében 1814-ben Párisban járt. 1815-ben is harcolt a francia háborúban. 1817 június 11-én leköszönt, mely alkalommal főhad- nagyi rangot kapott. A gárdától hazatérve, 1820-ban pestvármegyei tábla­bíró lett. 1836 táján mindkét szemére megvakult. 1837-ben a Nemzeti Színház részére 150 forintot adományozott. Meghalt 1871 január 13-án Irsán. (Nemességi adatok Sz. Mózesnél, kinek Leuthner A. Máriától (1768 —1798) született fia.) 1100. SZABÓ VINCE (Kisgeresdi). Született 1812 Szombathely (Vas vm.). 1829 november 2-től köz­legény, 1831 április 11-től őrvezető, végül 1832 április 1-től káplár volt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom