A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
157 zőbben egyik tábornok elismerése jellemzi: „Ha volna 2000 olyan emberem mint Gányi, Konstantinápolyig kergetném a törököket s még ott is meg tudnám rémíteni őket“.1 (A gárdista, az 1754/55-ben Fejér vm igazolt G. András (t 1765 e.) és Duna Juditb fia, G. István és Balogh Judith (sz. 1674) unokája.) 368. GÁSPÁR ÁDÁM. Született 1790 Nagycsalómia (Hont vm.). Előzőleg főhadnagy a nemesi felkelő seregben. A testőrségnél 1814 május 29-től 1819 május 28-ig szolgált Hont vármegye ajánlatára. A gárdától 6. (Württemberg) huszárezredhez osztatott be, hol 1820—24 főhadnagy volt. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Hont vm.) 369. GÁSPÁR JÓZSEF (Szeniczei). Született 1741 Apa (Szatmár vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Szatmár vármegye ajánlatára, hol 1760 augusztus 13-tól 1762 október 31-ig szolgált. A gárdától mint II. kapitány a 2. (Kálnoky) huszárezredhez osztatott be. (A G. (de Szenicze) család nemessége 1754/55-ben igazolva Szatmár vm.) 370. GAZDA IMRE (Rétyi). Született 1740 Huszt (Máramaros vm.). A polgári életből került a testőrséghez Máramaros vármegye ajánlatára, hol 1760 augusztus 11-től 1763 augusztus 31-ig szolgált, mikor is leköszönt. '(Címeresnemeslevél 1642 szeptember 18. A gárdista, G. Mihály és Cheruelházi Chernél Katalin fia.) 371. GEDEON MIKLÓS (Almási). Született 1806 Szádalmás (Abaúj-Torna vm.). A wienemeustadti katonai akadémia elvégzése után, 1824 december 1-től közlegény a 60. (Gyulay Ignác) gyalogezredben, majd 1825 november 1-től hadapród a 32. (Esterházy Miklós) gyalogezredben. A testőrségnél 1827 május 1-től 1832 április 30-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Torna vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban újból a 60. (most már Wasa) gyalogezredhez került, hol 1833 június 16-tól főhadnagy, 1842 március 16-tól II. százados, 1845 július 1-től pedig I. százados, még 1848-han is. A szabadságharcban 1848 június 18-tól mindvégig nemetőrőrnagy Gömör vármegyében. Küzdött a kassai csatában (1849 jan. 4.). A világosi fegyver- letétel (1849 aug. 13.) után Aradon fogoly, hol 1850 március 8-án halálra, illetve kegyelem útján 16 évi várfogságra ítélve, Aradon raboskodott 1852 június 17-ig. Utóbb sárosvármegyei tisztviselő volt. Meghalt 1869 január 30-án Eperjesen. (Sáros vm.) (A gárdista, G. Ferenc (sz. 1766) és Szlávy Júlia (sz. 1773) fia, az 1750-ben nemesi bizonyságlevelet nyert és 1754/55-ben Torna vm. igazolt G. János (1732—1790) kir. tanácsos és Jekelfalussy Borbála (sz. 1735) uno‘ Báróczy Sándor feljegyzései a Magyar Nemesi Testőrség életéből 1760—1800-ig 69. old.
