A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
77 százados a 8., majd 1849 március 16-tól őrnagy a 41. zászlóaljnál és a déli harctéren küzdött. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után fogoly és Aradon 1849 december 20-án halálra, illetve kegyelem útján 16 évi várfogságra ítélve Munkácson raboskodott, honnan 1852 június 16-án szabadult. Meghalt 1895 áprilisában Budapesten. (Adománylevél 1646 és 1722. A család nemessége 1754/55-ben igazolva Vas vm. A gárdista, B István (f 1851) és Jákfai Gömbös Zsuzsanna (1778—1835) fia, B. István unokája.) 62. BARCZA IMRE (Nagyalásonyi). Született 1779 november 1-én Rigács (Zala vm.). (Előzőleg négy hónapon át főhadnagy a nemesi felkelő seregben. A testőrségnél 1801 február 1-től 1805 január 26-ig szolgált Zala vármegye ajánlatára, mikoris leköszönt. Ez idő alatt, 1803-ban beosztva a Laxenburgba szolgálattételre kivezényelt testőrök közé. (Nemességi adatok B. Boldizsárnál. A gárdista, az 1754/55. Vas. vm. igazolt és a zalavármegyei Rigácsra költözött B. László és Dabronyi Cseh Teréz fia, B. Ádám és Bezeréaj Klára unokája, B. Zsigmond és Kisfaludy Ilona szépunokája, B. György és Palásthy Éva dédunokája.) 63. BÁRCZY JÁNOS (Báreziházi). Született 1816 június 18-án Kazsu (Zemplén vm.). 1835 május 25-én belépve a 34. (Benczúr) gyalogezredbe, 1836 július 20-tól hadapród. A test- őrségnél 1838 március 1-től 1841 december 29-ig szolgált Zemplén vármegye ajánlatára, mikoris leköszönt. Szolgálata alatt 1839-ben beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe. A szabadságharcban mint közhonvéd állott be a 6. zászlóaljba és ott, a délvidéken a rácok ellen harcolva, csakhamar őrmester lett. 1848-ban kinevezve hadnaggyá az augusztusban felállítani tervezett hevesi vadászzászlóaljba, azonban miután a zászlólj nem alakult meg, szeptember 21-én hadnagy lett a 13. zászlóaljban s itt december 13-án főhadnaggyá lépett elő. 1849 februárjában már százados a 63. zászlóaljnál Debrecenben, azonban az alvidéken szerzett betegsége folytán a további hadi szolgálatra alkalmatlanná válva, a Szatmárnémetiben felállított „Sérvitéz- ház“-hoz osztatott be és 1849 április 1-től Gergye alezredes segédtisztje volt. Meghalt 1863-ban Sátoraljaújhelyen. (Üj adománylevél 1478 november 12. A gárdista, B. István (1786— 1831) és Bernáth Johanna (1792—1831) fia, B. János (t 1799) és Jánossy Erzsébet (1750—1821) unokája, az 1754/55-ben Zemplén vm. igazolt B. Ignác (t 1755) és Debrődy Rozália szépunokája. A gárdista olajfestményű arcképe, unokája Dr. Báreziházi Bárczy István m. kir. t. tanácsos, államtitkár úr birtokában.) 64. BARINYAY ISTVÁN (Monostori). Született 1740 Csalipuszta (Pest vm.). A polgári életből került a testőrséghez Pest vármegye ajánlatára, hol 1760 augusztus 2-től 1765 február 18-ig szolgált. Ez idő alatt 1764-ben beosztva az országgyűlés berekesztése után Pozsonyban visszamaradó testőrkülönítménybe. A gárdá%
