A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
65 testőrkülönítménybe. Utóbb 1806-ban komáromvármegyei szolgabíró, 1817-ben központi biztos, 1847-ben esküdt, 1848-ban pedig ismét szolgabíró. (Adománylevél 1538 február 14. A család nemessége 1789-ben igazolva Komárom vm. A gárdista A. Pál fia, az 1718-ban újabb adomány- levelet nyert A. Pál unokája.) 18. ARBANÁSZ JÓZSEF BOLDIZSÁR (Alsó-Lomniczai). Született 1757 Donja-Lomnica (Zágráb vm.). 1773-tól káplár, majd őrmester, végül zászlós a 37. (Siskovics) gyalogezredben. A testőrségnéí 1781 január 10-től 1784 április 23-ig szolgált Horvátország ajánlatára. Ez idő alatt 1783-ban futár Párisba. A gárdától alhadnagyi rangban a 2. (Toscana) huszárezredhez került és ez alkalommal 200 forint felszerelési átalányt kapott. (Címeresnemeslevél 1560 július 28. A család felvéve az 1781. évi horvátországi nemesi összeírásba (Kőrös vm.) és nemessége 1795 május 4-én legf. helyen igazolva. Leszármazási adatok Orsz. Ltár: Post Advo- catos iratok.) 19. ASZALAY JÓZSEF (Szendrői). Született 1740 Miskolc (Borsod vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Borsod vármegye ajánlatára, hol 1760 június 1-től 1765 augusztus 30-ig szolgált. Ez idő alatt 1765-ben beosztva a Lipót fhg. házassága alkalmából kirendelt innsbrucki testőrkülönítménybe. A gárdától a magy. kir. helytartótanácshoz került mint titkár és ott utóbb tanácsos lett. (Címeresnemeslevél 1625. A gárdista, az 1754/55-ben Borsod vm. igazolt A. Ferenc és Nattermandy Mária fia.) 20. ASZTALOS SÁNDOR (Szigeti). Született 1821 május 5-én Máramarosszigeten. 1840 december 21-től hadapród a 33. (Bakonyi) gyalogezredben. A testőrségnél 1842 május 1-től 1845 december 18-ig szolgált Máramaros vármegye ajánlatára, mikor is leköszönt. A szabadságharcban 1848 június 13-tól főhadnagy az 1. zászlóaljnál, 1848 október 1-től pedig százados a 29. zászlóaljnál. A Sólymosnál garázdálkodó oláh tábort szétverte (1848 nov. 16.) s annak elfogott vezérét felakasztatta. Az aradi csatában (1849 febr. 8.) kézbevéve a zászlóalj lobogóját, visszavezette a már megfutamodott hadat a városba, a vár felmentésére érkezett szerbeket elűzte és kivívta az ,.aradi hős“ nevet. Ekkor lett őrnagy (febr. 1-i ranggal), a szabadságharc végén pedig már alezredes volt. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után külföldre menekült és párbajban esett el Genfben 1857 február 17-én. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Máramaros vm. A gárdista, A. Pál követ fia.) 21. ATZÉL SÁNDOR (Borosjenői). Született 1795 Borosjenő (Arad vm.). A polgári életből került a testőrséghez Arad vármegye ajánlatára, hol azonban csak 1813 május 10-től 1813 szeptember 15-ig szolgált. A gárdától alhadnagyi rangban a A magyar testörségek névkönyve. 5
