A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - II. A magyar királyi nemesi testőrség névkönyve 1867-1918.
518 160. SIMONYI MÓRIC (Simonyi és Varsányi). ✓ testőrfőhadnagy. (1. Magyar nemes testőrségnél 1042. szám alatt. Arcképe, CsergheŐ Ervin ny. alezredes úr Sashalom, birtokában.) 161. lovag SOEST OSZKÁR. Született 1872 július 29-én Kisbér (Vas vm.). A wienerneustadti katonai akadémiáról mint hadnagy került 1891 augusztus 18-án a 12. huszárezredhez, hol 1895 november 1-én főhadnagy lett. Áthelyezve a 16. huszárezredhez, 1898 november 1-től II. kapitány. A magyar királyi nemesi test- őrséghez 1901 december 1-én vétetett fel és 1902 május 1-én I. kapitány. 1907 december 1-én nyugállományba vonult. (A gárdista, az 1890 február 23-án osztrák lovagi rangot nyert, S- Ottó tábornok fia.) 162. SOJA GYULA (Sólyomkői). Született 1842 március 23-án Kolozsvár. Katonai pályáját mint közlegény kezdte 1859 május 1-én a 6. gyalogezrednél, hol 1860 március 26-án őrvezető, 1860 október 13-án őrmester lett. Résztvett az 1859. évi olasz- országi, az 1864. évi schleswig-holsteini, valamint az 1866. évi porosz háborúkban. 1866 május 2-től II. hadnagy, 1866 június 15-től L hadnagy, 1866 december 11-én pedig főhadnagy, 1867 március 1-től beosztva a 26. gyalogezredhez. 1877 november 1-én II. százados, áthelyezve 1878 május 1-től a 38. gyalogezredhez. Harcolt még az 1878. évi boszniai hadjáratban is, mely alkalommal hadiókítményes katonai érdemkeresztet kapott, 1880 november 1-én I. százados lett. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1881 január 1-ón vétetett fel s onnan 1895 június 1-én mint c. őrnagy vonult nyugállományba. (Címeresnemeslevelet előnévvel, hasznos szolgálatai elismeréséül, 1890 július 13-án, a gárdista kapott.) 163. SOÓS ELEMÉR (Sóvári). Született 1844 július 15-én Nádasd (Abaúj vm.). A hamburgi katona- iskolából mint káplár került a 39. gyalogezredhez 1861 szeptember 11-éu, hol 1862 január 28-tól hadapród, 1864 március 27-től IL hadnagy, 1866 május 13-tól I. hadnagy, végül 1866 július 1-től főhadnagy volt. Résztvett az 1866. évi olaszországi háborúban, mely alkalommal a custozzai ütközetben (jún. 24.) vitézül harcolt az ezredzászló megmentéséért és ezért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1869 november 1-én vétetett fel s onnan 1871 november 1-én újból beosztatott a 39. gyalogezredhez. Utóbb áthelyezve a magyar kir. honvédséghez, 1873-tól ugyancsak főhadnagy a 41. zászlóaljnál. 1874 május 1-től II. százados a 35. zászlóaljban, majd I. százados a 10. zászlóaljban, végül őrnagy 1883 május 1-től az 1. gyalogdandárnál. 1889 szeptember 1-től alezredes, 1891 december 22-től ezredes és a 18. gyalogezred parancsnoka. Meghalt 1929 február 1-én Budapest. Ismert nevű családtörténeti író volt (A gárdista, S. Sándor (1804—1879) nemes testőr és br. Schuster Natália (1811—1854) fia. Nemességi adatokat 1. ott 1055. szám. alatt. A gárdista arcképe, Soós Aladár úr Bpest, birtokában.)
