A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - II. A magyar királyi nemesi testőrség névkönyve 1867-1918.
477 vadászzászlóaljhoz, végül 1864 június 1-én a 84. gyalogezredhez helyezve, egyidejűleg II. hadnagy. Résztvett az 1864. évi Schleswig—holsteini hadjáratban, valamint az 1866. évi porosz háborúban, hol legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. 1866 május 15-én I. hadnagy, majd 1872 február 1-én áthelyezve a 69. gyalogezredhez, 1872 november 1-től főhadnagy. 1874 április 15-én heosztatott a magyar kir. honvédséghez és pedig 1874 május 1-től a 20-ik, 1874 június 1-től a 22. honvédzászlóaljhoz. 1874 október 15-től a Ludovika Akadémia tanfolyamhallgatója és 1875 augusztus 31-én segédtiszt lett az 1. honvéd gyalogdandárnál, honnan 1876 február 26-án az 50-ik, 1876 március 11-én pedig a 16. honvédzászlóaljhoz osztatott be. 1876 április 1-től visszahelyezve a közös hadsereghez, 1877 május 1-én a 69. gyalogezred 1-ső, 1878 május 1-én a 11. zászlóaljhoz került, hol 1878 szeptember 15-én II. százados lett. Ugyancsak résztvett az 1878. évi boszniai hadjáratban is és 1880 augusztus 1-től a 19-ik zászlóaljnál szolgál. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1881 január 1-én vétetett fel, hol 1883 május 1-én I. százados. Őrnagyi címmel vonult 1887 április 12-én nyugállományba. Meghalt 1895-ben, Wien. (A gárdista gr. Csáky Imre (1775—1848) és Bujanovics Stefánia (1819—1879) fia, kit Bujanovics Ernő (1806—1880) cs. kir. kamarás, udv. tanácsos 1880 július 8-án örökbefogadott. Névváltoztatás 30.137/1880. B. M. szám.) 36. CSERGHEÖ GÉZA (Nemestacskándi). Született 1840 július 23-án Heiligenstadt (A.-Austria). Középiskolai tanulmányait a Tiieresiánumban és az akadémiai gymnásiumban végezte. 1859 március 23-tól a tengerész gyalogezrednél hadapród, majd 1859 június 6-tól a 11. gyalogezredhez helyezve, 1859 június 16-tól II. hadnagy. Az 1859. évi olaszországi háború alkalmával résztvett a solfermói (jún. 24.) csatában. 1861 november 1-től beosztva a 39. gyalogezredhez, hol 1866 január 1-től I. hadnagy. Harcolt az 1866. évi olaszországi hadjáratban és a custozzai ütközetben (jún. 24.) a Monte della Croce ostrománál tanúsított kiváló vitéz magatartása, valamint személyes hősi küzdelme a kézitusában le van írva a 39. gyalogezred történetében. 1866 június 25-én főhadnagy lett. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1869 április 1-én vétetett fel s onnan 1871 november 1-től újból beosztatott a 39. gyalogezredhez. Innen 1873 június 1-én az 50. honvédzászlóaljhoz került, 1874 május 1-én II. százados, 1874 augusztus 5-én pedig hadiérmet kapott. 1875 március 1-től az 5. cs. és kir. lövészzászlóaljnál teljesít szolgálatot. 1876 november 1-től I. százados a 25-ik, 1882 július 19-től pedig c\ a 19> Eandwer ezrednél, honnan 1892 január 20-án szolgálaton kívüli viszonyban, a m. kir. honvédséghez helyeztetett. Az új heraldikai iskolä megalapítója, ki több értékes művével, valamint úgy a hazai, mint a külföldi folyóiratokba és szaklapokba írt cikkeivel örökítette meg nevét. Legismertebb munkája, Siebmacher címerkönyveiből, a Der Ungarische Adel önállóan szerkesztett H., III., IV. kötetei. — Meghalt 1895 november 8-án Budapest. (A gárdista Cs. Lőrinc (1804—18/3) nemes testőr és Dünkircheni Ebeling Vilma (1811—1857) fia. Nemességi adatok 1. ott, 213. sz. A gárdista arcképe, fia Csergheő Ervin ny. alezredes úr. Sashalom birtokában.)
