A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
51 letbeli egyöntetűséget, Még Mária Terézia korában sem, amikor pedig legalább a hivatalos kormányzat volt irányzatában következetes, s igen közelről, nagyon erősen éreztette fegyelmező, ellenőrző hatalmát az udvar egész hivatali személyzetével, így a gárdatestület tagjaival is. A francia racionalizmus felforgató eszméi, az új felvilágosodás sokat dicsőített és sokat átkozott revelációi a testőrök lelkületében ép oly erős átalakulás megindítóivá lettek, mint általában az ország egész közvéleményében. A testőrök között, hitéletük, vallásos gondolatviláguk szempontjából megtalálható az egykorú Magyarország műveltebb, úri társadalmának minden közismert típusa, a buzgón vallásos lelkű, tiszta egyházias gondolkozást mutató fiatalembertől kezdve a szabadkőműves páholyokat látogató, hit dolgában csaknem teljesen közömbös ifjú óriásokig egyaránt. Az udvar természetesen szívesen látta volna, ha a gárda csupa buzgón vallásos elemekből lett volna összeállítható, s a maga hatáskörében mindent meg is tett a vallásos nevelés céljainak előmozdítására, de vallásos felfogása miatt — hivatalosan — senkit üldözőibe nem vett s a. maga részéről szigorúan alkalmazkodott a testőrszabályzatban kifejtett igazságos alapelvekhez: „Omnes de Religione discursus prohibentur, ast tanto majori zelo ejus legibus se conformandum est.“ A protestánsokra vonatkozó rendelkezések úgy szóltak, hogy a vasárnapi és ünnepi szentmiséken nekik is részt kell venniök, s azután, ha akarnak, a maguk külön ájtatosságain is megjelenhetnek. Ezt a hivatalos álláspontot az 1760 november 17-i napiparancs fejezi ki legvilágosabban. „Zu Sonn- und Feyrtägen sollen alle, ohne Ausnehmung bey Kirchen Parade erscheinen, nach dessen Endigung können die Protestanten auch ihrer Andacht pflegen.“ Évenkint kétszer a jelentkezők engedélyt kaphattak arra is, hogy pár napra elutazhassanak Sopronba, s ott hitsorsosaik lelki gyakorlatain résztvehessenek. A katolikus vallású testőrök különösen a böjtnapok betartása és a gyónás szempontjából állottak szigorú, kényszerítő ellenőrzés alatt. Nagy- böjti időben három kötelező böjtnap volt heten kint. Szerda, péntek és szombat. Ezeken a napokon húsételt csak a protestáns vallású testőrök számára készítettek. December 24-én az egész testületnek bőjtölnie kellett. A protestánsoknak is. Meg volt engedve, hogy az önként jelentkezők a hét két legutolsó napján teljes böjtöt tarthassanak. Ezekről a legszorgalmasabb bőjtölőkről a testőrparancsnokság' külön nyilvántartást vezetett. Bizonyára azzal a céllal, hogy a királynőnek szükség esetén a gárda vallásos életéről számszerű adatokkal illusztrált jelentést tehessen, és a buzgók, ha arra sor kerül, megkapják jutalmukat. A testőrök között azonban, a napiparancsok tanúsága szerint is, sajnos, sok volt a közömbös elem, s ezek sok szigorú büntetést kaptak mulasztásaikért. A leggyakrabban használt büntetések vallásos mulasztások esetén: egy-egy havi fizetés teljes összegben való lefoglalása az egyház céljaira és a vasraverés. Mivel a buzgó egyéni hitélet, vagy annak ügyes színlelése sokszor magában véve is elegendő volt a királynő kegyeinek elnyerésére és az előhaladás biztosítására, a közömbösök gyakran színleléssel igyekeztek pótolni személyes érdemeik hiányát és a testőrök között hamarosan közismertté vált a képmutatók, az álszentek típusa. Ezt a képmutató testőrt állítja pellengérre az 1761 február 18-iki napiparancs, amikor a következőket mondja: „Vielle unter denen Herrn geben, unter dem praetextu, dass sie fasten, sieh ein, undt gehn nacher in Wirtshäuser undt dergleichen
