A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
402 (A gárdista Z. Imre (sz. 1713) és Kovachich Rozália fia, Z. Imre (1678—1722) pestvármegyei szolgabíró és Daróczy Bora (11732. e.) unokája. Nemességi adatok Orsz. Ltár: 1772.' évi Post. Adv. iratok.) 1308. ZMESKAL FRIGYES (Domanoveczi és Lestinei). Született 1793 Lestine (Árva vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Árva vármegye ajánlatára, hol 1813 szeptember 30-tól 1816 május 26-ig szolgált, mikor is leköszönt. (A gárdista, Z. Dániel (sz. 1765.) és Tótfalussy Judit fia, az 1754/55-ben Árva vm. igazolt Z. László és Meliorisz Zsuzsa unokája.) 1309. ZOMBORY PÁL (Zombori és Bodonlaki). Született 1767 Kéked (Abaúj vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Abaúj vármegye ajánlására, hol 1790 május 17-től' 1795 május 16-ig szolgált. Ez idő alatt 1791-ben beosztva a prágai koronázásra, majd még ez évben a nádor mellé kirendelt testőrkülönítménybe. 1794-ben, minthogy a br. Splényi testőralkapitány elleni panaszirat szerkesztése alkalmával Szarvassy testőralhadnagyot és Heydendorff gárda- segédtisztet a Sztuparichnál tartott egyik tanácskozás alkalmával a szobából kiutasította, a panaszirat egy példányát pedig átadta gr. Szapáry Jánosnak a nádor főudvarmesterének, utóbb 10 napi fogságot kapott. A gárdától alhadnagyi rangban 200 forint felszerelési átalánnyal a 6. (Blankenstein) huszárezredhez került és ott 1796-ban főhadnagy, 1800-ban II., kapitány volt. Az ezredtől a 12. (Palatinus) huszárezredhez helyeztetett, hol 1804-ben I. kapitány. 1815 február 11-én őrnagyi ranggal vonult nyugállományba. Meghalt 1842 december 14-én Kassán. (Címerlevél 1412. A gárdista, Z. Zsigmond (sz. 1740) és Melczer Ágnes fia, az 1754/55-ben Abaúj vm. igazolt Z. (Zombori) Imre (1709— 1779) és Dévény Bora unokája.) 1310. ZUBER ANTAL (Nanhegyeseli). Született 1817 március 30 Székesfehérvár. Tanulmányait 1834 július 22-én Győrött befejezve, 1834 október 10-től hadapród volt a 7. (Nostiz- Rinek) könnyű lovasezredben. A testőrséghez 1836 február 1-én vétetett fel Fejér vármegye ajánlására. Szolgálata alatt beosztva 1836-ban a pozsonyi országgyűlés tartamára, majd még ez évben a prágai koronázásra, végül 1839-ben ugyancsak a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítményekbe. 1839 november 28-án családi ügyben szabadságra ment és már nem tért vissza a gárdához, hanem a hadseregbeli bármily beosztásáról lemondva, 1840 szeptember 5-től a polgári pályán helyezkedett el és helyettes tartománybiztos lett Budán. Nemsokára megnősült, feleségül véve Vizkeleti és Szeptenczujfalusi Vizkelethy Mihálynak Gu- rahonczi Remekházy Erzsébettől született Etelka leányát (sz. 1822 aug. 14. t 1894 jan. 16.). Házassága után leköszönt állásáról, hazatért és atyja tabajdi (Fejér vm.) birtokán gazdálkodott 1848-ig. A szabadságharc kitörése után István nádor 1848 augusztus 24-én kinevezte nemzetőr- őrnagygyá és egy zászlóalj parancsnokává Székesfehérvárra. Bekerülvén Schwechátnál (1848 okt. 30.) Görgey táborába, 1849 június 12-től a had-
