A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
364 eins 1-től 1834 február 28-ig szolgált Pozsony vármegye ajánlatára, hol az utolsó évben al II. testőrőrmester. A gárdától a 6. (Fitzgerald) könnyű lovasezredhez került és itt 1834-ben alhadnagy, 1835-ben főhadnagy, azonban 1842-ben már nem szolgál. Elhagyván a hadsereget, jókai birtokán gazdálkodott. Meghalt 1877 január 16-án Wien. (Nemességi adatok T. Alajosnál. A gárdista, T. Nép. János (sz. 1781) és Lipthay Karolin (sz. 1783) fia, T. István (1744—1826) alispán, kir. tanácsos és Holczer M. Anna (sz. 1749) unokája. Olajfestményű arcképe Takách Guidó úr, Wien Gumpendorferstrasse Nr. 34., birtokában.) 1162. TAKÁCS GÁSPÁR (Alsó- és Felsőköröskényi). Született 1793 Alsóköröskény (Nyitra vm.). A polgári életből, hol vármegyei Írnok volt, vétetett fel a testőrséghez s ott 1813 március 1-től 1818 február 28-ig szolgált Nyitra vármegye ajánlására. A gárdától al haduagyi rangban a 2. (Sándor) gyalogezredhez osztatott be. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Nyitra vm.). 1163. TAKÁCH MIHÁLY (Nagykürthi és Kis jókai). Született 1774 Kisjóka (Pozsony vm.). Lajstromozó volt a nagy- szombati kerületi táblánál. A testőrségnél 1794 december 23-tól 1799 december 22-ig szolgált Moson vármegye ajánlatára és onnan 150 forint vég- kielégítéssel távozott. Utóbb kapitány az 5. (Ott) huszárezredben és harcolt a francia háborúkban. Hazatérése után jókai birtokán gazdálkodott. (Nemességi adatok T. Alajosnál. A gárdista, T. Mihály és Kisjókai Bán Rozália fia, az 1754/55-ben Pozsony Ami. igazolt T. István és Mészáros Rebeka unokája.) 1164. TALAFUS KÁROLY (Schatzbergi). Született 1821 Zágráb. 1837 szeptember 27-től hadapród volt az 1. oláh (utóbb 16.) határőrgyalogezredben. A testőrséghez 1840 május 1-én vétetett fel Erdélyből, de még 1840 október 31-én leköszönt és 1841-ben újból hadapród lett a 31. (Leiningen-Westerburg) gyalogezredben. 1843- ban alhadnagy a 62. (Wacquant-Geozelles) gyalogezredben, majd 1845-től az 1. székely (utóbb 14.) határőrgyalogezredben, hol még 1848-ban is szolgált. A szabadságharcban 1848 szeptember 25-től főhadnagy a bácskai harctéren, 1849 január 16-tól pedig százados az 58. zászlóaljban. Az 1849 február 8-ki aradi csatában láblövés érte s nem is vett részt a további harcokban, hanem Borosjenőn betegeskedett. 1849 augusztus 11-én fogságba került és 1850 február 15-én Aradon halálra, illetve kegyelem útján 6 évi várfogságra ítélve, Aradon raboskodott 1851 február 28-ig. 1864-ben tisztviselő a magyar kir. helytartótanácsnál, majd 1867-ben be osztva a honvédelmi minisztériumba. Az újból felállított honvédségnél 1869 augusztus 16-tól I. százados a 74. zászlóaljban, honnan 1871-ben nyugállományba vonult. (Honfiusítás 1833 március 8. A gárdista, úgy a testőrségnél, mint később is, SCHATZBERG néven szerepel.)
